Rio Bravo (1959)
2014. július 25. írta: FilmBaráth

Rio Bravo (1959)

rio bravo.JPGEgy hosszúra nyúlt, borzalmas munkanap után úgy mentem haza, hogy elegem van a sok nyúlbéla, sokat dumáló, de keveset tevő pasiból, nekem most egy hallgatag westernhős kell, aki mindent megold, és fel lehet rá nézni. Naná, hogy John Wayne ugrott be elsőre, és mivel nincsenek véletlenek, az egyik tévéadón éppen aznap adták a Rio Bravot, amit nagyon régen láttam, ezért újra sikerült ledöbbennem azon, hogy milyen jó film!

Adva vagyon egy poros kisváros a kies Vadnyugaton, és annak köztiszteletben álló seriffje, John T. Chanse (John Wayne). Csak hogy ne legyen egyszerű az élet, van még egy nem túl szimpatikus bandafőnök is a környéken, Nathan Burdette (John Russell). Az ő öccse kerül a seriff börtönébe, miután lelő egy fegyvertelen embert. A probléma a következő: kb. egy hétig tart, amíg a békebíró erre jár, vagyis pontosan ennyi ideje van Burdette-nek és bandájának, hogy kiszabadítsa a tesót a rácsok mögül. A seriff ebben a helyzetben csupán iszákos kollégájára, Dude-ra (Dean Martin), sánta börtönőrére, Stumpyra (Walter Brennan), egy tejfölösszájú revolverhősre, Colorado - ra (Ricky Nelson) és egy szép, de túl sokat beszélő lányra, Feathers-re (Angie Dickinson) számíthat...

Hangyányit megtévesztő a film címe, egyetlen folyó, csermely vagy patak sincs a közelben, amelyben látványosan át lehet vágtázni lóháton. Viszont van drámai feszültség, jól felépített történet, eszméletlenül laza szöveg, és mindennek a tetejébe még dalra is fakad egynéhány szereplő egy jó kis jelenetben. Melyet leánygyermek döbbenten néz, majd rákérdez a szerencsére a közelben tartózkodó (teljes mértékben westernfüggő) apukára, hogy ez a kicsit műfajidegen epizód miként mozdítja elő az események folyását. Modern apuka internetre lép, youtube-ot kapcsol, elindítja a Hello Mary Lou-t, és felhomályosítja pici lányát, hogy ezt a dalt bizony a filmen látható Colorado adja elő. A kis intermezzo miatt egy kis danolászásról így lemaradtam, de másról nem, így nagyon jól szórakoztam ezen a kiváló westernfilmen.

Howard Hawks neve sajnos már feledésbe merült, pedig nagyon jó rendező volt, főleg westernben utazott, de meglepő módon Marilyn Monroe-val is forgatott egy egészen jó kis zenés semmiséget, ez volt a Szőkék előnyben (ebből tudhattuk meg azt az alapvetést, hogy a lányok legjobb barátja a gyémánt). Abszolút mértékben John Wayne-re szabta a seriff alakját, aki annyira bízott a rendezőjében, hogy tőle meglepő módon humoros jeleneteket is bevállalt, és nagyon jól állt neki! De azért alapvetően a magányos hőst alakította természetesen kiválóan (soha nem értem a Wayne- re tett lekicsinylő megjegyzéseket, nem állította magáról, hogy jó színész lenne, viszont tökélyre fejlesztette a vele összenőtt westernhős figuráját, egy korszak jelképe volt, igazi legenda). Olyannyira egyedül akar szembeszállni az ellennel, hogy alig akarja elfogadni a segítséget (és most komolyan, mennyivel férfiasabb hozzáállás ez, mint a rinyálás, nem? azt hiszem, nem nekem találták ki a mostanában szuperdivatos metroszexuális férfiideált), de azért persze a végén nagy nehezen enged a rá nehezedő nyomásnak, és semmi sem állhat a nagy leszámolás útjába, de addig már olyan jókat nevettünk és olyan feszült figyelemmel követtük az eseményeket, hogy nagyon sajnáljuk, amikor eljutunk idáig, mert tudjuk, hogy lassan a végéhez ér ez a nagyszerű film, pedig néztük volna még egy ideig.

A jó szereposztáson kívül a jó forgatókönyv volt a siker alapja. A karakterek nagyon jól meg lettek írva, természetesen a seriff alakja volt a középpontban, de minden szereplő tág teret kapott a történetben. Figyelemmel kísérhetjük, hogyan lesz az iszákos Dude-ból újra ember, a vagány kölyökből méltó fegyvertárs, és a sánta börtönőrt is megtanuljuk becsülni. A lány alakja sem sematikus, kiválóan kiegészítik egymást a seriffel, naná, hogy drukkolunk nekik, mivel a vitáik teljesen hétköznapiak, bárkinek ismerős lehet otthonról. A főgonosz alakja nagyon halovány, de a többi karakter pótolja ezt a hiányt, nem zavaró körülmény. Ahogyan az sem zavarja a nézőt, hogy nincsenek árnyalatok a figurákon: a jók jók, a rosszak rosszak és kész. Azonban ez a felállás nagyon jól tud működni ebben a filmben, amely egyáltalán nem veszi komolyan magát, könnyed, mégsem felszínes alkotás. Az operatőri munka és a vágás kiváló, a zene már csak a filmben előforduló dalos pacsirták miatt is felejthetetlen.

rio bravo2.jpgJohn Wayne kiválóan alakítja saját magát a neki írt szerepben, Dean Martin meglepő mélységeket mutat be színészi játék tekintetében (én az Ágyúgolyófutamon szocializálódtam az ő tekintetében, ezért sikerült jól meglepődnöm), Ricky Nelson nem veszi komolyan magát, és ezzel nagyon jót tesz a filmnek, Angie Dickinson kihozza a maximumot a szerepéből. John Russell tökéletesen felejthető, a legjobb alakítás Walter Brennan-é Stumpy szerepében (aki amúgy három Oscar - díjas színész volt, nem véletlenül).

Howard Hawks kiváló filmet rendezett, szórakoztató, de egyáltalán nem üres westernhez van szerencsénk. A színészvezetés kiváló, a jelenetek erősek, a párbeszédek zseniálisan jók. A műfaj egyik legjobb darabját sikerült összehozni, pedig nincs benne semmi különös, egyszerűen csak minden összejött benne: jó forgatókönyv, álomszereposztás, kiváló rendező.

Kiváló John Wayne-western, kötelező darab!

8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr206531065

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.07.25. 12:23:53

Talán a Herceg legjobb filmje, de top 5ös az biztos.

wmitty · http://utanamsracok.blogspot.com 2020.03.22. 23:16:23

Remekül sikerült megragadni a lényeget! Ez valóban nem egy "nagy film". Viszont tökéletes, remek munka. Annyira, hogy ettől nagy film.