Halálos rémületben / The Living Daylights (1987)
2014. július 20. írta: FilmBaráth

Halálos rémületben / The Living Daylights (1987)

halálos rémületben.jpgMiután Roger Moore szögre akasztotta a Walther PPK-t, főhetett a producerek feje, hogy ki legyen az utód. Pierce Brosnan volt a kiszemelt (tökéletesen meg tudom őket érteni, kiváló Bond lett belőle néhány évvel később), azonban őt kötötte a szerződése a Remington Steele sorozathoz, így új jelölt után kellett nézni. Sam Neill neve komolyan felmerült (nagyon kedvelem a színészt, de el nem tudom képzelni őfelsége legszexisebb titkos ügynökének szerepében), de a választás végül Timothy Daltonra esett. Egyébként már az Őfelsége titkosszolgálatában idején is megkeresték a producerek a szerepajánlattal, de akkor fiatal korára való hivatkozással köszönettel visszautasította a lehetőséget. Most azonban boldogon öltötte magára James Bond méregdrága öltönyét. Én már közel sem néztem ilyen nagy örömmel a filmet, ami szórakoztató, de tökéletesen felejthető.

Egy barátságos kémjátszma csúnya gyilkosságsorozatba fullad, de James Bond (Timothy Dalton) természetesen elhárítja a veszélyt. Ennek örömére mehet a következő bevetésre, amely során egy orosz tábornok, Koskov (Jeroen Krabbé) dezertálását kell segítenie. Az akció során le kellene lőnie a szép szőke mesterlövész lányt, aki veszélyezteti Koskov életét, de ő szándékosan elhibázza a célt. Nem örülnek ennek a felettesei, de mivel az orosz tábornokot biztonságba helyezte, végül elnézik neki ezt a kis malőrt. Ámde a történet még csak most kezdődik, ugyanis a tábornokot a KGB visszarabolja, a lány sem az, aminek látszik, és a kémek egymás közötti leszámolása egyre inkább eldurvul...

Egyáltalán nem unatkoztam a film alatt, de nem is éreztem úgy, hogy Bond - filmet nézek. Daltonból szerintem hiányzik az a karizma, ami ehhez a szerephez kellett volna (hangsúlyozom, ehhez a szerephez, egyébként nagyon jó színészről van szó!), nem túl hiteles az übermacsó playboy szerepében, konkrétan ez a legromantikusabb Bond-film, amelyhez szerencsém volt. Tudom, hogy lány létemre ez elég furcsán hangzik, de ennek nem örültem annyira, mert azzal, hogy Bond a kedvesen butuska zenész lánnyal ilyen visszafogottan enyeleg, éppen az egyik legvonzóbb ismérve szenved csorbát: egy playboy veszélyes nőcsábász legyen, ne pedig párás szemű hősszerelmes! Női szemmel nézve ezért nem kicsit lett unalmas őfelsége legdögösebb titkos ügynökének karaktere.

A történet is inkább egy tévéfilmre emlékeztet, mint egy A - kategóriás akciófilmre. Látványosak az akciójelenetek, de a karakterek nagyon sematikusak, a kémek egymás ellen való kijátszása izgalmas, de valahogy nem érződik, hogy komolyan akkora bajban van a világ, hogy legjobb titkos ügynök kell a probléma megoldásához. A Bond-féle übermacsó megjegyzések nem állnak túl jól Daltonnak, túl jólfésült és színtelen az alakítása,  Lazenby után szerintem ő a leghiteltelenebb a szerepben. A butuska Bond - lány nem újdonság, de azért a 80-as évek vége felé talán már kicsit divatjamúlt. További probléma, hogy hiányzik a karizmatikus főgonosz, Koskov nem igazán félelmetes ellenfél, ahogyan Whitaker sem az.

Egzotikus helyszínekben továbbra sincs hiány (Marokkó, Afganisztán), az operatőri munka kiváló, akárcsak a vágások. A zene jól dramatizálja az eseményeket, John Barry jó munkát végzett (mint mindig).  Összességében jól szórakoztam a filmen, de egyetlen emlékezetes pillanatot sem tudnék felidézni, és nagyon hiányzott az igazi Bond feeling. Jól összerakott, de teljesen átlagos film, hiányzik belőle az a bizonyos plusz, amit a néző kapni szeretne a franchise-tól. A szuperkütyük most sem hiányoznak, a de luxe playboy életérzés annál inkább.

halálos rémületben2.jpgTimothy Dalton megpróbálta a saját képére formálni a 007-est, azonban ez nem biztos, hogy jót tett a filmnek. Inkább hősszerelmes, mint playboy, az akciójelenetekben tökéletesen hiteles, de összességében sajnos elég szürke alakítást láthatunk tőle. A többi szereplő sem remekel, Maryam d'Abo bájosan butácska, Jeroen Krabbé nem kicsit játssza túl a szerepét, Joe Dan Baker -nek sem ez élete alakítása, még John Rhys-Davies sem tud igazán életet lehelni a figurájába. Andreas Wisniewski jól néz ki, Desmond Llewelyn szokás szerint zseniális, Robert Brown szokás szerint a lába nyomába nem ér Bernard Lee-nek.

John Glen veterán Bond - rendező, ennek ellenére nem sikerült igazán maradandó filmet készítenie. Látványos, de felszínes az összhatás, a színészi alakítások feltűnően szürkék, a történet nem igazán ragadja magával a nézőt, akit a látvány sok mindenért kárpótol, de erős hiányérzete marad.

Szórakoztató, de teljesen felejthető Bond - film, egyszer érdemes megnézni.

7/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr416298464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zoltanek 2014.07.20. 12:53:05

Pont most nézem a filmet. Azért eléggé wtf jelenet, mikor a KGB figyeli a csajt, de ugyanabból a házból 1 perccel korábban kijön egy fickó és beül egy brit rendszámú Aston Martin-ba. Mindezt Csehszlovákiában. :)
Viszont Koskov visszarablása nagyon jó jelenet, Necros eléggé jó kis KGB bérgyilkos.
Nekem amúgy az a-ha főcímdal is bejövős. És amennyire jól emlékszem a film utolsó fél órája az, ami nagyon béna.
Lazenby valóban a legrosszabb Bond, viszont ő csak fejlődhetett volna. Dalton azonban profi színész és elfogadta ezt a túl komoly Bond-szerepet. Hiányzott az a fajta macho ill. elegancia, mint amiket Connery és Moore képviselt. Itt "csak" egy ügynök. Tulajdonképpen ez a bajom Daniel Craig-gel, aki szintén jó színész, de néha bántóan humortalan és mindent túl komolyan vesz. Márpedig egy James Bond-film olyan kell legyen, mint egy megfilmesített Playboy-magazin, ami ugyanakkor csavaros, minimálisan hihető kém sztori is legyen. És a Playboy-ban van viccrovat is. :)

Nyílméregbéka 2014.07.20. 21:05:58

Az egyik legjobb Bond film, az egyik legjobb Bond szereplőtől. 8,5/10

Globetrotter2014 2014.07.20. 23:43:00

A sorozat abszolút mélyrepülése. A kutyafejű is rossz, de annyira jó a körítés. hogy elviszi a hátán a Craig filmeket.

De itt... Sokat elárul a színvonalról amikor véletlenszerűen szerződtetnek főszereplőket.

Komoly reboot kellett a Dalton filmek után....

billy reed 2014.07.21. 00:32:51

Timothy Dalton mindkét filmje kiváló.
A Halálos rémületben esetében is igaz ez. Jó a forgatókönyv, fordulatos a cselekmény.
Dalton remek Bond. Össze sem lehet hasonlítani a mesterkélt, és szinte az összes filmjében nevetséges Roger Moore-ral!
Ha ez teljesen átlagos film, akkor mit szóljunk Moore epizódjaihoz /pl. Halálvágta, Holdkelte, Az aranypisztolyos férfi.../?
Dalton karizmatikus, kemény, igazi macsó. Én nem igazán vettem észre azt a "szenvelgést", amit a posztíró emleget.
Vannak itt emlékezetes jelenetek bőven: pl. Gibraltár, Koskov kimenekítése, menekülés Csehszlovákiából, az egész afganisztáni rész.

"A Bond-féle übermacsó megjegyzések nem állnak túl jól Daltonnak, túl jólfésült és színtelen az alakítása,"

Ez inkább Roger Moore-ra igaz szerintem.

"de valahogy nem érződik, hogy komolyan akkora bajban van a világ, hogy legjobb titkos ügynök kell a probléma megoldásához"

Épp ez a lényeg: néha kimondottan jól esik, hogy nem a világ megmentése a tét. A következő Bond-kaland pl. a bosszúról szól egy drogbáró ellen, mégis talán az egyik legjobb a sorozatban.

Erre a nagyon erős filmre a következő / Licence to Kill/ csak rátett egy lapáttal.

A posztíró figyelmébe:
"Desmond Llewelyn szokás szerint zseniális, Robert Brown szokás szerint a lába nyomába nem ér Bernard Lee-nek."
1. Ez a részlet már szó szerint szerepelt korábban is. Kicsit több fantáziát.
2. Árulja már el valaki: Desmond Llewely 2-2 perces szereplése minden filmben "zseniális". Mitől? Általában elsüt 2-3 poént, átadja a kütyüt és kész. Korrekt szerepformálás, szimpatikus fickó, de ennyi. Ne túlozzuk el.

Ja, és a "nem kicsit" szófordulatot is lehetne hanyagolni. Mondjuk lecserélni arra, hogy "nagyon". Vagy "eléggé".

@zoltanek:
"Márpedig egy James Bond-film olyan kell legyen, mint egy megfilmesített Playboy-magazin,"

Igen, a 60-as, 70-es években lehet, hogy így volt, de az idők változnak. Másképp fogalmazva: lehet, hogy régen a Playboy volt az übermenő, de ma már...eljárt felette az idő.

Nyílméregbéka 2014.07.21. 09:30:54

@billy reed: +1 Mindenre amit írtál. A The Living Daylight az összes Moore Bondnál és a legtöbb Connery Bondnál jobb film.

FilmBaráth 2014.07.21. 10:41:50

@Nyílméregbéka: Ízlések és pofonok, ugye:-)Mindenkinek megvan a maga kedvenc filmje és a kedvenc Bondja:-)

zoltanek 2014.07.21. 18:41:58

@billy reed: Ha a James Bond filmekből elhagyják az összes régi dolgot és hótkomoly thrillert fabrikálnak, onnantól fogva lehetne hívni Bond-rejtélynek is a filmet. A Quantum csendje pl. ezért ilyen béna cucc. A Skyfall egészen más, ott Mendes sikeresen hajtotta végre a valódi rebootot és megágyazott a jövőnek, ahol Bond leszámol múltjával (mármint a filmessel is). Ez nagyon elegánsan van megoldva a filmben, közben megmarad Bond-filmnek is. A Halálos rémületben egészen addig jól működik, amíg Bond Afganisztánba nem ér. Ott durván szakít a hagyományokkal és egy Rambo 3 előzetes lesz belőle. Ez volt az a pont, mikor először szűnt meg a sorozat az lenni, ami. Függetlenül attól, hogy talán szellemiségében közelebb állhatott a Fleming által kitalált karakterhez, de attól még a sorozatnak vannak hagyományai és eddig mindig sikerült a kódexüket lefordítani az adott kor szellemiségére. Az, hogy ennyire nagy a nézetkülönbség a komolykodó Bondok közt (Dalton, Craig), az talán azt sugallja, hogy vagy radikálisan el akarnak térni tőle, vagy fogalmuk sincs hogy mit is akarnak. Pl. a Quantumnál ez utóbbit vettem észre, A Halálos rémületben-nél meg muszáj volt behozni az afganisztáni háborút. Hozzá kell tegyem, nekem addig a pontig nagyon szórakoztató volt nézni a filmet.
süti beállítások módosítása