Duplakritika: A barlang / The Descent (2005)
2014. július 16. írta: Werewolfrulez

Duplakritika: A barlang / The Descent (2005)

Ha a horrorfilmekből indulok ki, azt kell megállapítanom, hogy mi, férfiak mindig is félve, de legalábbis furcsállva tekintettünk a női nemre. A horror gyakran visszatérő témája ugyanis a félelmetes-veszedelmes nő, illetve a női szerephez és nemiséghez kapcsolódó, férfiak számára idegennek, rémisztőnek ható világ. A horrorban a hölgyek lehetnek kegyetlen bosszút álló fúriák (pl. I Spit on Your Grave 1978), misztikus hatalommal bíró boszorkányok (Carrie, 1976), könyörületet nem ismerő idegen lények (A lény, 1995), de képviselhetnek férfiak számára felfoghatatlan logika mentén tevékenykedő gyilkos erőt (Meghallgatás, 1999) is. A nőiség elvontabb formában is fenyegethet egy filmben, elég csak a Porontyok (1979) szörnyeket szülő anyafigurájára gondolni.

descent2.jpg

A 2005-ös A barlang egy minden ízében a nők körül forgó film. A szereplők egytől egyig nők; a helyszín egy sötét, nedves, ismeretlen üreg (szerintem egyértelmű, mit szimbolizál ez); a főszereplő Sarah (Shauna Macdonald) karaktere pedig kifejezetten halmozza a feminim szerepeket: megcsalt feleség, özvegyasszony és gyermekét elvesztett anya egy személyben. A történet váza annyi, hogy hat barátnő kalandtúrázni indul a hegyekbe, ahol a vezetőjük, Juno (Natalie Mendoza) nagyravágyása miatt egy felderítetlen barlangba keverednek. A kijárat beomlik mögöttük, és miközben új kiutat keresnek, a mélységben furcsa, emberevő lények támadnak rájuk. Ha mindez nem lenne elég, ebben a szorult helyzetben kísérteni kezdi őket a múltjuk is.

Mint a zanzásított sztoriból kitűnik, ez a horrorfilm nem azok közé az alkotások közé tartozik, amelyek a szörnyeteg, a gyilkos vagy a boszorkány szerepébe helyezik a nőket, hanem azok közé, amelyek furcsa, veszélyekkel teli világként mutatják be a női létezést. A két, már név szerint is említett főbb szereplő, az „áldozat” Sarah, és a maszkulin Juno két eltérő utat jár be az extrém körülmények közepette. Végeredményben mindketten felveszik a harcot a rájuk támadó szörnyetegekkel, de míg Sarah az őt ért csapások alatt, ezek miatt formálódik harcossá, addig Juno mindvégig megmarad ugyanaz a versengő, önző személyiség, aki mindig is volt. Kettejük ellentmondásos viszonya a film egyik legérdekesebb pontja, ha valaki lélektani szempontból közelít ehhez az alkotáshoz. A film szerencsére akkor is működőképes, nem kívánjuk a mélyebb rétegeit felkutatni, csak egyszerűen borzongani és izgulni vágyunk.

A forgatókönyv nem korszakalkotó, de mindenképpen ügyesnek mondható. Néhol ugyan vannak benne logikátlan megoldások, ám egészében tekintve tisztességes munka. A klausztrofóbiás környezet hamar beszippantja az embert, az átgondolt kamera beállítások, az árnyékokkal keretezett képek, és a színes fények jól szolgálják a hangulat megteremtését. Az ijesztgetések és a véres jelenetek pont a megfelelő arányban keverednek ahhoz, hogy minden horror fanatikus elégedett lehessen. A maszkmesterek mind a sérüléseken, mind a szörnyeken kiváló munkát végeztek. Apropó szörnyetegek! Bár a filmben szereplő rémek bizonyos élettani tulajdonságai erősen megkérdőjelezhetőek, azért dicséretes, hogy sikerült a készítőknek ilyen egyedi szörnyeket kreálniuk. A barlang értékei kapcsán kiemelném még jól eltalált hanghatásokat, és a hatalmas hangulati többletet biztosító zenét is. Hanghatások terén a szörnyek visítása különösen emlékezetesre sikerült, a zene kapcsán pedig a tanítani való záró jelenet sem lehetne annyira ütős, amennyire, ha nem David Julyan (Memento, Ház az erdő mélyén) dallamai kísérnék.The-Descent-2.jpg

Sok mindent el lehetne még mondani a filmről, de ennyiből szerintem mindenki számára világos, hogy A barlang egy kiváló horrorfilm, amely nemcsak jól elkészített zsánerfilmként állja meg a helyét, de egy, a női létezést boncolgató szerzői filmként is értékelhető. Amennyiben valakit zavar az alkotás „nőies” jellege, és inkább egy egyszerűbb, férfiasabb szórakozásra vágyik, annak ajánlom a rendező, Neil Marshall 2002-es filmjét, a Démoni harcosok című horrort, amely egy erdei házban rekedt katonai alakulatról szól, akik farkasemberekkel kénytelenek felvenni a harcot. Csupa férfi,csupa akció, igazi tesztoszteronbomba, egy csipetnyi humorral!

10/10

(Werewolfrulez) 

------------------

Neil Marshall egy kellemesen hűvös tavaszi reggelen úgy döntött, összeereszti a két legkirályabb dolgot a világon: dögös, izzadó csajokat és barlanglakó, emberevő szörnyeket. Iziben meg is írta a The Descent forgatókönyvét, ami tulajdonképpen saját, Dog Soldiers című filmjének tematikus variációja (abban a világ második két legjobb dolga szerepel: brit kiskatonák és farkasemberek). Koncepciója kivitelezése során két megkerülhetetlen akadályba ütközött. Az egyik az, hogy a harmincas brit asszonyok nem annyira dögösek, a másik, hogy az emberevő szörnyek Gollam egyenesági leszármazottai, és mint ilyenek inkább mókásak, mint rémisztőek, arról nem is szólva, hogy logikai bukfencből építenek maguknak fészkeket: azt nem adja be nekem senki, hogy egy generációk óta a sötétben élő faj egyede nem képes kiszimatolni az öt centire lihegő, és igen, izzadó turistanőt.

Nem képes. Ezt átgondolván Neil Marshall olyat tett, mint karrierje során se addig, se később: megpróbált karakterdrámát írni. Marshall életműve egyszerű, mint az angol hadvezetés: fogj valamilyen toposzt a 80-as évekből, és forgasd újra. Legyen benne sok lőfegyver, egy-két dögös csaj (ezt a brit asszonyság dolgot azonnal elvetette, amint amerikai pénzhez jutott, és modelleket kezdett castingolni), epikus (lehetőleg szintetizátorra írt) zene, és iszonyatos mértékű erőszakorgia. A The Descent-ben ebből csak az erőszak maradt meg. A koncepció izgalmas: a főszereplőnő elveszíti egyszem gyermekét és hőn szeretett urát egy közlekedési balesetben (a rendezőre jellemző szubtilis fogás - átszúrja a fejüket egy elszabadult vascső). Hősnőnk ettől érthető módon kicsit megzuhan. Sebaj, mert barátai a tragédia nagyjából egyéves évfordulójára úgy érzik, megtalálták a legjobb orvosságot a bánatra: egy kiadós barlangtúra szűk, nyomasztó alagutakban. Nehezített pálya, mert a túrát vezető barátnő felderítetlen rendszerbe vezeti a csapatot, szavatolva, hogy nagy valószínűséggel mind meghaljanak. És akkor még a szörnyek is ott vannak, ugye. Hogy ez mitől izgalmas mégis? Mert Marshall felfedezi benne az úgynevezett metaforikus elbeszélést, amit egyébként lángszóróval tart távol magától más filmjeiben. A barlang nyilván a főhősnő küzdelme, hogy túljusson élete sötét, nehéz szakaszán, ebben barátai vannak segítségére. A szörnyek saját démonai, akiket meg kell semmísíteni, hogy a végén a karakter kijuthasson a fényre, elmondhassa, hogy most már szabad a múlt kísértő árnyaitól. Ezt a metaforikus szintet szépen ellenpontozza a nyers, zsigeri erőszak, mely megakadályozza, hogy izgalmas, átélhető kaland helyett köldököt bámuljunk a szereplőkkel közösen.the descent.jpg

Miért nem működik a dolog mégsem? Mert Marshall nem elég jó író és rendező, hogy a koncepciót maximálisan kihasználja, és a történet minden szintjét párhuzamosan működtesse. Túlélő-horrornak túl sok benne a logikai bukfenc, karakterdrámának nem elég mélyek a karakterek, a rendező elbeszélési eszközei kimerülnek véres toposzok ismételgetésében. A főszereplőnő magára találását például egy, az Apokalipszis mostból átemelt képsorral érzékelteti – a főhősnő kiemelkedik a vériszamos barlangi tóból. Ugyanakkor a film akciói zavarosak, csak csapkodást és zoom-olgatást nézünk a sötétben, átélhető, izgalmas szituációk helyett (néhány valóban hatásos példától eltekintve). A The Descent így nem lehet az a filmtörténeti klasszikus, amire oly sokan hivatkoznak a kortárs műfajfilm sivatagában, de valóban több érzés, gondolat és izgalom szorult bele, mint az elmúlt évtized horrofilmjeibe általában. A film akár többszöri megtekintésre méltó érdekesség, mely nagy reményekre jogosított fel minket a rendezővel kapcsolatban, amiket aztán nem váltott be.

7/10

(mocsariszorny)

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr266501849

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr_utcai_arcos 2014.07.16. 21:36:26

A 10 pontot itt ismét kicsit túlzásnak érzem ( ;) ), de mindenképpen nézhető alkotás -már akinek nincs egészségesen kialakult klausztrofóbiája. Persze a valódi életben kb 2 percig se maradnának életben, de ezzel nem foglalkozunk. Még a folytatás is egész jó lett, bár az inkább az 5 pontos régió, míg ez az erős 7-et megérdemli.

Werewolfrulez · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2014.07.16. 21:47:19

@Dr_utcai_arcos: a kedvenceimért elmegyek a legvégsőkig, a pontozásban is. :)
Egyébként mindenki megnyugodhat, hamar végigértünk a szvsz 10/10-es filmeken (legalábbis a közelmúltból).
Gyanítom, hogy ismét leszállok az "5 pontos régió" bugyraiba.

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2014.07.16. 22:07:03

Hát, én is úgy voltam vele, mint mocsariszorny. Nem tudom, mit esznek rajta annyira az emberek, de azért nem rossz film - bár hozzáteszem, én nem nagyon komálom a horrort.

Razzul 2014.07.17. 09:55:22

@Werewolfrulez: Nem kötekedésképpen, de attól, hogy ez a film az egyik kedvenced, még nem biztos, hogy 10/10-es. =P

Dr_utcai_arcos 2014.07.17. 10:25:01

@Razzul: hivatalos közlemény:már kapható az Appleseed Alpha (durva, hogy még a hivatalos release előtt!!), nekem nagyon bejött! A grafikája, huh...

Werewolfrulez · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2014.07.17. 10:40:37

@Razzul: Nem kötekedsz, ez egy érdekes kérdés.

Igazából mi lenne a 10/10-es horror? Ami 10 emberből 10 embernek tetszik? Nem hiszem, hogy ilyen létezne, főleg a horroron belül nem. A Shining vagy a Pszicho sem tetszik mindenkinek, pedig ezek tényleg klasszikusok.

Vagy az lenne 10/10, ami megújította a műfajt, és klónok ezreit indítja útjára? Ezek alapján a Blair Witch Projekt 10/10? Nem hiszem :)

Esetleg a hatvan-hetven évvel ezelőtti, fekete-fehér klasszik horrorokra kellene 10/10-et adni? Ezek azért sokszor elég csúnyán öregednek, gyakran már nem képesek azt a hatást elérni a mai nézőben, amit eredetileg, a megjelenésükkor elértek.

Vagy David Lynch lenne a 10/10, az ezerféleképpen értelmezhető filmjeivel? Minden jelentésréteg 1 pont? :D

A kritika részemről szubjektív műfaj, és ezt vállalom is. Részemről az a 10/10, amit többször is képes vagyok megnézni, mindig találok benne valami újat, tetszik, műfajilag is megállja a helyét, de többletjelentéssel is bír, és megvan benne az a szükséges plusz, ami miatt évek múltán is emlékezünk rá. Szóval ami megérint bennem valamit, de bizonyos "alapkövetelményeknek" is megfelel.

Mocsariszorny kollega szerintem ennél objektívebben közelít a témához, de majd megpróbálom idecsábítani, hogy kifejtse a nézőpontját.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2014.07.17. 10:51:07

@Razzul: Nem kötekedésképpen, de mégis mi a halál legyen 10/10es, ha nem a kedvence?

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2014.07.17. 11:05:18

@danialves: Nem kötekedésképpen, de nekem is vannak olyan kedvenc filmjeim, amikről tudom, hogy messze nem 10/10-esek. És persze, én nem pontozok, de a 10/10-et én a közel tökéletes filmekre mondanám, ami nem egyenlő azzal, hogy kinek mi a személyes kedvence. Nyilván javít valamennyit a megítélésén egy filmnek, ha odáig vagyok érte, de nem feltétlenül a közel tökéletes filmek fognak meg a megnézésükkor :)

Werewolfrulez · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2014.07.17. 11:14:22

@lisztes: milyen a közel tökéletes film? Ha közel tökéletes, hogy lehet, hogy esetleg nem tetszik a kritikusnak? Az a baj, hogy a film csak nehezen mérhető objektív eszközökkel. Kérdés, ki mennyire enged teret a szubjektivitásnak.

Egyébként nekem is vannak olyan kedvenc filmjeim, amelyek nem 10/10-esek. Pl. Six String Samurai. Az egy ótvar, én mégis imádom :)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2014.07.17. 11:18:08

@lisztes: Nem kötekedésképpen, de tényleg ne az magyarázzon már pontozásról, aki maga sem pontoz. :P
De számomra sokkal inkább elképzelhetetlennek tűnik rámondani egy olyan filmre, hogy tökéletes, amit mellesleg utálok, mint egy olyanra, amit imádok.
Eleve amikor valaki elkezdi magyarázni, hogy "hát én utáltam, de ez amúgy jó film", akkor valószínűleg csak a közízlés után megy. Mert érdekes módon ilyen szövegeket nem a Transformerseknél látni, hanem olyan daraboknál, amelyeket nem illik lehúzni.

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2014.07.17. 11:21:27

@danialves: Szó nem volt utálatról, de akkor mondok pár konkrét példát: a Ragyogás közel tökéletes film, engem mégsem fogott meg annyira, de elismerem minden erényét, és nem csak a közízlés miatt, mert pl.: a Donnie Darkot vagy az Oldboyt kifejezetten nem szeretem.

A Beépített szépség még barátok közt sem nevezhető 10/10-nek, én mégis nagyon szeretem, és huszadszorra is meg tudom nézni bármikor.

Razzul 2014.07.17. 11:38:18

@Dr_utcai_arcos: Köszi, hogy szóltál, utánajárok a dolognak.
A korábbi darabok rajta vannak a tervezett listámon és már mások is ajánlották őket. Ennek ellenére eddig egyiknek sem sikerült akkora érdeklődést keltenie bennem, hogy meg is nézzem őket. Talán majd most. =P

Razzul 2014.07.17. 12:03:37

@Werewolfrulez: Nem kötekedésképpen, de tökéletes, 10/10-es film az szerintem az olyan, filmtörténetileg is jelentőséggel bíró alkotás amibe nem, vagy csak nagyon nehezen lehet belekötni. De ennek ellenére előfordulhat, hogy megosztóra sikerül és nem mindenki ízléséhez passzol. Lisztes példái tökéletesek az ilyen filmekre.

Objektív mérési eszközök pedig nem léteznek. Általánosan elfogadott szubjektívumok már igen. Azok mentén elég pontosan fel lehet mérni, hogy hol is áll egy film.

A többi pontban pedig lisztessel értek egyet. A jó nem egyenlő a tetszetőssel.

mocsariszorny 2014.07.17. 12:12:13

@Werewolfrulez: Szerintem nincs 10/10-es film. Az a tökéletességet jelentené, ha létezne olyan film, akkor nem kellene többé filmeket gyártani.

Ugyanakkor persze a pontozásnak van kontextusa: ez egy filmes blog, ahol a szerzők többnyire kötetlenül gondolkodhatnak filmekről, és ennek része, hogy próbálják alakítani (akár öntudatlanul is) a filmes kánont. A tízpontozás az egyik eleme annak, hogy egy filmre felhívd a figyelmet, diskurzust kezdeményezz róla, és épp ezen a diskurzuson keresztül nyeri el majd a helyét a film a kánonban (ebben az esetben a modern klasszikus horrorfilmek kánonjában). Ebben az értelemben a 10 pont intelektuális provokáció, másfelől pedig a blog, illetve a szerző szellemiségét definiáló aktus ("na, baszod, nekem EZ a hibátlan film").

Dr_utcai_arcos 2014.07.17. 12:37:56

@Razzul: Mindegyik saját jogon is zseniális, de nekem Nagyon bejött ez a Dunan-Briarios kettős a se veled se nélküled dinamikájával (ugye, erős spoiler lenne, ha leírnám miért :D ). Én is ajánlottam már naggggyon régen, remélem nem fújt ki ezzel a sorozat, olyan szinten profi alkotás, hogy néha nem hiszed el, hogy animét és nem valódi filmet látsz...!!

Werewolfrulez · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2014.07.17. 12:44:24

@Razzul: az "általánosan elfogadott szubjektívumok" kategóra azért erősen rázós téma. Ezt azért rengeteg tényező befolyásolhatja. Pl. hogyan tudja az európai ember megítélni az ázsiai filmeket? Teljesen más a kulturális közeg. Másik példa: a gyors vágás rossz, mert nem lehet követni, vagy jó, mert illik a történet dinamikájához? Esetleg ki akar azzal fejezni valamit a vágó, hogy nem tudjuk felfogni azokat a fránya képeket?

Nálam a kritika valamelyest önkifejezés is, tehát nem pusztán a filmnek egy "általánosan elfogadott szubjektívumokból" álló tésztaszűrőn való átpréselése.

@mocsariszorny: a provokációval egyből átláttál a szitán.

HUN_Sector 2014.07.17. 13:31:28

Tegnap egy másik blog meg ugyanezt a filmet 10/3,5-re értékelte... :D

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2014.07.17. 13:47:16

@lisztes: De hogy lehet közel tökéletes film, ami éppen csak a lehető legnagyobb hibát követi el azzal, hogy nem fog meg téged? Az angol nyelvű kritikákban konkrétan meg is jelenik ez a kifejezés, hogy "unengaging", mint a film hibája, ők nem magukat ostorozzák, ha egy film nem tetszett, hanem a filmet.
A Ragyogás pl. pont egy olyan mű, ahol nem illik azt mondanod, hogy ez a film érdektelen/unalmas (nem tudom, hogy fordítsam le a filmre azt, hogy "unengaging"), hanem csak azt, hogy a film "közel tökéletes", de sajnos neked éppen nem jött át. A Beképzelt szépség pedig pont egy olyan film, amire nem illik azt mondanod, hogy "közel tökéletes", hiába nem találtál benne elég hibát ahhoz, hogy ne nézd újra 20-szor.

Tényleg kíváncsi lennék, hogy olyan jellegű példát tudnál-e mondani, hogy mondjuk a Transformers nem jött át, de közel tökéletes, ellenben a Keresztapa hiába nagy kedvenced, nem egy nagy eresztés. :D

@Razzul: "Objektív mérési eszközök pedig nem léteznek. Általánosan elfogadott szubjektívumok már igen"
A kettő között mi a különbség? Csak mert nekem eléggé úgy tűnik, hogy mindenáron valami objektív igazságra akarsz hivatkozni, csak közben azért mégse nevezzük nevén a dolgot. :D

Razzul 2014.07.17. 13:50:08

@Dr_utcai_arcos: "olyan szinten profi alkotás, hogy néha nem
hiszed el, hogy animét és nem valódi filmet
látsz...!!"

Wat? o_O

A két horrorkritikusunknak a késöbbiekben hosszabban válaszolok, ha hazaértem pestről és géphez jutok.

szekőcei 2014.07.17. 14:57:19

Nekem csak az a kérdésem maradt csak: a két blogger melyik verziót látta? Az amcsi (lágyított, pozitív végűt) vagy az "európait"?
Nem mindegy, ugyebár.. :)

Werewolfrulez · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2014.07.17. 15:09:38

@szekőcei: az "európai" kemény végűt, nem azt, aminek a folytatás felvette a fonalát.

Jim 2014.07.17. 17:03:57

Van benne az a jelenet, amikor is az infrakamerának a látóterében először felbukkan mögötte a barlanglakó akármi. Nem tudom, hányszor tekertem azt vissza, de hogy elsőnek elég rendesen beszaratott, az biztos.

www.stanwinstonschool.com/ckeditor_assets/pictures/756/content_the_descent-darkness.jpg?1351627428

Razzul 2014.07.17. 17:37:00

@Werewolfrulez: Igen, rázós téma, de kellő tapasztalattal és utánajárással a hibázás lehetősége eléggé lecsökkenthető. Ugye alapból ott kezdődik a dolog, hogy kritikus szemmel ülsz le a film elé és nem csak az az elvárásod, hogy szórakoztasson. Figyeled például a színészek játékát és az azelőtt látottak alapján rangsorolsz, véleményt alkotsz.
Én is alaposan utánajártam az ázsiai/japán kulturális közegnek mielőtt elkezdtem animéket kritizálni. Ez azért elvárt amiatt, hogy egy kerek képet kaphassak az onnan jövő művekről.

Amúgy most akkor mi alapján soroltad ezt a filmet a 10/10-es mesterművek közé? Provokálásból, figyelemfelkeltésből vagy azért mert a kedvenced?

@mocsariszorny: Szerintem igen is létezik olyan film, ami 10/10-es és megérdemli, hogy ezzel a számmal osztályozzuk. Mint mondtam, az olyan filmeket szoktam én ilyen számmal illetni, amik közel hibátlanok és nagyon nehéz beléjük kötni továbbá a hibáik nem vonnak le az élményből. A filmeket is emberek csinálják, így az abszolút tökéletességet egy műtől elvárni egy kissé képmutatás nem gondolod?

@danialves: Azt, hogy egy film téged éppen nem fogott meg, nem hiszem, hogy ildomos felróni neki és amiatt ostorozni azt. Ha unalmas volt, azt már inkább mert az azért egyértelműen érezhető. De az, hogy pont neked valami miatt nem tetszett, az személyes preferenciákból is fakadhat. Például nem szereted a horrorfilmeket vagy az animéket és pont egy ilyen filmre mentél el.

"Csak mert nekem eléggé úgy tűnik, hogy mindenáron valami objektív igazságra akarsz hivatkozni, csak közben azért mégse nevezzük nevén a dolgot. :D"
Ez pontosan így van. Objektív igazságra akarok hivatkozni, de az sajna nem létezik. Törekedni felé attól még lehet.

Razzul 2014.07.17. 18:08:25

@danialves: Megfogalmaztam kicsit részletesebben a neked szánt szekció első felét:

Az, ha egy film neked tetszik vagy sem személyes érzet és nem feltétlen szükséges, hogy konkrét oka legyen. Mint mondtam, ez abból is fakadhat, hogy neked éppen egy adott műfaj kollektívan nem jön be. De akár az is lehetséges, hogy a mű valamiért nem tudott megfogni a mondanivalójával, esetleg nem jött be az atmoszférája. Annak ellenére, hogy neked bejött-e az adott film még meg lehet állapítani egy róla, hogy jó-e vagy sem.

Az, hogy egy film unalmas, jó vagy rossz már konkrét okokra visszavezethető, személytől elvonatkoztatható és tényként állítható. Lehet, hogy szarul írták meg a forgatókönyvet, béna a rendezés stb. Tudom, hogy ezek is részben szubjektív kérdések. Nade itt jön a képbe a tapasztalat, a kritikus szemlélet meg az általánosan elfogadott szubjektumok. Ezért van, hogy általában nem azon kell a kritikusnak vívódni, hogy szar vagy jó a film, hanem, hogy mennyire szar vagy jó.

Werewolfrulez · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2014.07.17. 22:39:12

@Razzul: Kezdem a végével, a rangsorolás alapjával. Ez a kritika volt az első szárnypróbálgatásom, amit beküldtem a bloghoz, még anno a jelentkezésnél. A film kötött volt, részben azért is adtam be a jelentkezésem, mert ez az egyik kedvencem, és pont azelőtt néztem újra ikszedjére, mielőtt belefutottam a hirdetésbe. Még friss volt az élmény, tök jó volt érezni, hogy ilyen sokszori megtekintés után, ennyi horrorral a hátam mögött még mindig ugyanúgy be tud szippantani a movie, mint az első alkalommal. Kicsit gondolkodtam is rajta, izlelgettem a szimbólumait, és összedobtam a kritikát, nem feltétlenül egyből megtalálva a saját hangomat.
Miért lett 10/10? Azért mert a kedvencem; azért, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy ez tényleg egy meghatározó film, legalábbis a környezetem és én számomra; és részben provokációból.
Ez utóbbit kifejtem bővebben: amikor kiderült, hogy nyilvánosságra kerül az első zsengém (értsd: ez a kritika), megfordult a fejemben, hogy kikozmetikázom, lejjebb viszem a pontszámot, leszedem a sallangot az elejéről és a végéről, esetleg jobban belemegyek a film részleteibe. Aztán arra gondoltam, hogy az önbecsapás lenne. Csak játszanám a sznob entellektüelt, aki olyanokat dicsér, amit maga sem szeret, és olyan filmekkel kínozza magát, amiket igazából nem is ért. Mi másra adjak 10/10-et, mint arra filmre, amit a) bármikor szívesen megnézek már 9 éve b) menyasszonyomnak, barátaimnak, környezetemnek egyaránt tetszik c) jól funkcionál ijesztő horrorfilmként d) izgalmas akció-kaland e) külsőre korrektül meg van csinálva f) még mondanivalója és metaforikus síkjai is vannak f) tele van csajokkal. MIT AJNÁROZZAK, HA NEM EZT? Ha jó horrorfilmben gondolkodom, ez jut eszembe. Vállalom a véleményem, akkor is, ha ez provokatív, vagy szakmaiatlan. Én most, 29 évesen így látom a világot.

És akkor a a szubjektivizmus témaköre: kritikus szemmel közelíteni a film felé... ez szintén kicsit megfoghatatlan. Milyen a kritikus? Nagyon ért a választott témához, műfajhoz, közeghez... eddig oké. De hogy el tudjon vonatkoztatni a saját személyiségétől? Nem hiszem, hogy ez lenne a helyes út. A kritikus dolga, hogy megpróbáljon más fejével, egy okosabb, jobb, filmlexikon-aggyal rendelkező ideális lény fejével gondolkodni? EMBEREKNEK írod a kritikát, nem ilyen lényeknek. Valszeg hibásan csinálom, de igyekszem soha nem elfelejteni, hogy az írás mindig telepátia (vö. Stephen King - Az írásról). Megpróbálod elérni, hogy az olvasó a te fejeddel gondolkozzon, veled érezzen. Nem akarok kibújni a bőrömből, nem akarok más fejével gondolkodni, azt szeretném, ha az emberek megértenék az álláspontomat.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2014.07.17. 23:48:53

@Razzul: "De az, hogy pont neked valami miatt nem tetszett, az személyes preferenciákból is fakadhat."
Persze, de az is személyes preferencia, hogy te nem szereted az agyonvágott, nézhetetlen akciókat, és ezért utálod a Transformerst, más meg ugyanakkor szereti ezt. (Pl. nézd meg az én kritikámat A barlangról, ott konkrétan volt, aki megmagyarázta, hogy miért jó, hogy nézhetetlenre vannak vágva benne az akciók.) Vagy az, hogy egy film unalmas, baromira nem tény, van, aki már egy Hobbiton is felvágja az ereit, valaki meg egy Jarmusch-filmen is remekül szórakozik. Mert nyilván a film tempójára is van egy személyes preferenciád. És így tovább, ha így állsz hozzá, akkor felesleges egyáltalán kritizálni, mert a személyes preferenciáidon kívül nem tudsz semmit leírni. És rögtön be is állhatsz a sorba, hogy mi a fasznak ír Justin Bieberről az, aki nem 13 éves tinilány...

Attól, hogy magukat filmértőnek gondoló emberek kineveztek "általános érvényű szubjektumokat", még nem jelenti azt, hogy külön az ő ízlésük szerint is le kell mérned a produkciót a sajátod mellett is.

Ezek után pedig kegyetlen leszek: igenis fel lehet róni ez alapján bármit egy filmnek. Ha igazán jó egy mű, akkor meg tud fogni, annak ellenére, hogy speciel a műfaj nem a szívem csücske (életrajzi - Rush). Egyetlen film sem úgy érkezik, hogy "ezt csak a 18-39 közötti heteroszexuális, átlagosnál magasabb jövedelmű nők élvezhetik", hanem alapesetben mindenkit meg kell fognia.

Razzul 2014.07.18. 00:40:40

@Werewolfrulez: Az első bekezdését a kommentednek csak elfogadni tudom, mint indoklást, mivel magát a filmet még nem láttam. Félek, hogy hiteltelen véleményt mondanék ha a továbbiakban ezzel kapcsolatban írnék.

A második részről:

"És akkor a a szubjektivizmus témaköre: kritikus szemmel közelíteni a film felé... ez szintén kicsit megfoghatatlan. Milyen a kritikus? Nagyon ért a választott témához, műfajhoz, közeghez... eddig oké. De hogy el tudjon vonatkoztatni a saját személyiségétől? Nem hiszem, hogy ez lenne a helyes út."

Az, ha kritikus szemmel ülsz le filmet nézni, miért jelentené azt, hogy el kéne vonatkoztatnod a saját személyiségedtől? A saját személyiség belevitele és a kritikus szemlélet nem kell, hogy elváljon egymástól. Lehetséges együtt. Ez csupán egy extra odafigyelést jelent. Azt, hogy egy szinttel feljebblépsz azon a módszeren, hogy kikapcsolod az agyad és élvezed a mozit. Azt, hogy magasabb elvárásokkal ülsz le az adott alkotás elé annál, hogy szimplán szórakoztasson és jobban odafigyelsz, részletesebben, közelebbről vizsgálod a filmet. A benne történő minden mozzanatra és részletre koncentrálsz és folyamatosan reflektálsz, véleményt alkotsz. Ez nem azt jelenti, hogy nem élvezheted teljességgel a filmet és elvonatkoztatsz magadtól. Sőt, számomra ez még egy extra izgalmat és élményt is nyújt, mert olyan dolgokat is észreveheszek amiket amúgy nem látnék.

"A kritikus dolga, hogy megpróbáljon más fejével, egy okosabb, jobb, filmlexikon-aggyal rendelkező ideális lény fejével gondolkodni? EMBEREKNEK írod a kritikát, nem ilyen lényeknek."

A kritikus is ember és embereknek írja a kritikát ez tény. Az, ha a kritikus olvasmányosan és közérthetően tud írni örömteli dolog, de ez nem abból fakad, hogy egy ideális lény fejével gondolkodik-e vagy sem.

Na most térjünk rá az érdekesebb témára, hogy mi is a kritikus dolga. A kritikus dolga, hogy filmeket elemezzen és az adott alanyról véleményt alkosson, azt pedig az olvasóval közölje. A véleményét érvekkel alá tudja támasztani, és ha esetleg a véleményét támadás érné, meg tudja azt védeni.

Ahhoz, hogy ehhez milyen gondolkodásmód szükséges már nehezebb dió. Ugye alapvetően a filmek és a filmművészet célja, hogy az embereket, nézőket és készítőket egyaránt, jobbá, többé tegye az alkotás által (és NEM, a szórakoztatás nem egy cél). A kritikusnak ezzel a céllal egyet kell értenie. Tehát legyen idealista és ne a Maslow-piramis aljában tengesse mindennapjait. Legyen képes a filmből kihámozni a mögöttes jelentéstartalmat és üzenetet, azt pedig tudja mérlegelni. Ennyi kb. elég. Minden amit ezen felül nyújt az dícséretes és extra értéket ad a véleményéhez.

Werewolfrulez · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2014.07.18. 06:30:50

@Razzul: úgy érzem, ez a társalgás/elmélkedés tanulságos lehetett minden blogolvasó számára. Kicsit sikerült rávilágítani a kritikai gondolkodásmód különféle árnyalataira és buktatóira. Köszönöm a hozzászólást.

@Jim: az valóban egy hatékony és hideglelős jelenet volt, már az első megtekintésre is belém égett. Érdekes, hogy a készítők az akkoriban (a film megjelenésekor) még nem annyira elhasznált kézikamerás alműfajt is meg tudták idézni néhány fordulat erejéig. "Ínyenc" megoldás.

Razzul 2014.07.18. 06:45:17

@danialves: Olvass vissza. Én nem konkrétan a személyes preferenciákról beszéltem, hanem olyan tetszik/nem tetszik érzetekről amik adott esetben műfaji preferenciákból is fakadhatnak és nincs közvetlen oka. Az ilyesmit nem szokás felróni egy filmnek. Vagy szerinted le illik írni olyat, hogy "én nem szeretem a horrort ezért XY egy fos"? Az pedig, hogy egy film unalmas lehet tény. Ha egy forgatókönyv rosszul van ütemezve az is tény és hiba, lehet az unalom forrása.

Nem nem feltétlen kell, senki sem mondhatja meg neked, hogy mi alapján írj véleményt. De azt sem tagadhatod, hogy szükség van ezekre. Például a szinészi játék minőségének nincs mértékegysége. Mégis az emberek legnagyobb része által elfogadott tény, hogy DiCaprio egy jó szinész, így már van egy kiindulópontunk, tudunk mihez mérni.

Razzul 2014.07.18. 07:41:45

@danialves: Még annyit hozzátennék, és valószínűleg ez ennek a vitának az oka, hogy természetesen a tetszést/nem tetszést is meg lehet indokolni, lehet oka és ez esetben tényleg felróható. De az ok nem feltétlen szükséges.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2014.07.18. 11:48:38

@Razzul: Miért gondolod, hogy a műfaji preferenciáknak nincs oka? Az ember csak ok nélkül nem szeretheti a horrort/vígjátékot stb.? Szerintem ha megkérdezel valakit, aki valamit hasonlót gondol, kiválóan meg tudná indokolni, miért. És ugyanez lefordítható az adott film szintjére is.
Pl. nekem sok horrorfilmmel az a bajom, hogy filmnek egy rakás szar, és csak a bazári ijesztgetésre fókuszál. És ezt minden olyan horrorfilmnél le fogom írni, ami ilyen, és nem hiszem, hogy nagyon el tudnád vitatni.

Az meg, hogy egy forgatókönyv rosszul van ütemezve, és hogy egy film unalmas, az két teljesen különböző dolog, ne mosd össze. Láttam én már rengeteg olyan unalmas filmet, ahol a forgatókönyv ütemezésével speciel semmi baj nem volt. (És fordítva.)

Miért ne tagadhatnám, hogy szükség van ezekre? Ugyanis az egyáltalán nem "tény", hogy DiCaprio egy jó színész, nem mellesleg több helyen is olvastam, hogy valakik szerint kifejezetten ripacskodás volt, amit a Wall Streetben művelt. Én meg éppenséggel tök boldogan tudok akkor is kritizálni, ha történetesen szerintem nem DiCapriohoz kéne hozzávágni az Oscart minden évben. Azért fura is lenne, ha úgy beszélnénk alakításokról, hogy "ez most egy 0,78 DiCaprio volt". Szóval ezt kifejthetnéd, hogy miért szükségszerű mondjuk ezt megtenni kiindulópontnak.

Dr_utcai_arcos 2014.07.23. 19:27:58

@Razzul: Ahogy kezdődik a film, az olyan mintha egy kamerával vették volna fel és nem megrajzolva van. És ez párszor még visszaköszön.
süti beállítások módosítása