Polipka / Octopussy (1983)
2014. július 06. írta: FilmBaráth

Polipka / Octopussy (1983)

polipka.jpg1983 nagy éve volt a James Bond rajongóknak: egyszerre két film is a mozikba került, ráadásul ebből az egyikben újra Connery préselte bele magát a luxusöltönybe. Igaz, hogy ez nem hivatalos Bond film volt (ezért most nem kerül bele ebbe a sorozatba), de ez csak jogászkodás, és kit érdekel, hiszen az isteni Sean annyi év után ismét visszatért ahhoz a szerephez, amelynek a világhírt köszönhette. Elsőre úgy tűnt, hogy Roger Moore-nak nincs esélye vele szemben, azonban az alkotók nagyon okosan arra helyezték a hangsúlyt, hogy a kornak megfelelő első osztályú kalandfilmet szállítsanak a nézőknek, és láss csodát: Connery filmje finoman szólva sem tarolt a mozipénztáraknál, míg a Polipka nagy siker lett. Méltán, mert jó film, kiváló szórakozást nyújt, azonban nem hagy igazán mély nyomokat a nézőben.

James Bond (Roger Moore) kicsit pácba kerül egy küldetés során, de rá teljesen jellemző módon látványos akciók sorával természetesen megoldja a problémát. Nem pihenhet sokat, mert egy Fabergé - tojás apropóján kiderül, hogy nemzetközi ékszercsempészek kerülnek a brit titkosszolgálat látóterébe. Az ügy felderítése természetesen nem jelent nagy kihívást őfelsége legszexisebb titkosügynökének, azonban időközben kiderül, hogy sokkal komolyabb ügyről van szó: egy orosz tábornok, Orlov (Steven Berkoff) arra készül, hogy Amerika területén felrobbantson egy atombombát, amellyel erősen veszélyeztetné a világbékét. James Bond ezt természetesen nem engedheti...

Nagyon látványos a kezdés, amikor Bond beparkol a dögös kis repcsijével egy benzinkútra tankolni, az übercool. Később sincs hiány akcióban, de egy idő után nekem elkezdett hiányozni az igazi történet. Sokáig töprengtem, miért van időnként annyira déja vu érzésem, aztán a lovaglós jelenetnél azonnal leesett a tantusz: az első Indiana Jones filmre hasonlít nagyon a Polipka. Vagyis tipikus 80-as évek-re jellemző kalandfilm (azért a Tarzan-üvöltés nekem kicsit túlzás volt), azonban sikerült belecsempészni a Bond filmekre olyannyira jellemző luxus életérzést. 

Egzotikumban most sincs hiány, ezúttal Indiába visz el minket a film, Taj Mahallal, szárikkal, elefántokkal, tigrisvadászattal, és legnagyobb örömömre a maláj tigrissel, Kabir Bedivel (akibe természetesen halálosan szerelmes voltam a Szandokán idején). De a cirkusz varázslatos világában is elmerülhettünk, volt itt minden, repülő ember, akrobaták, sőt addig fajult a helyzet, hogy még őbondsága is kénytelen volt beöltözni bohócnak.

A forgatókönyv jól sikerült, a karakterek jól meg lettek írva. James Bondról ugyan nem semmi meglepőt nem tudunk meg, ez nem az újítások filmje, azonban tökéletesen hozta a tőle elvárható übermacsó playboy feelinget, és ennél több nem is kellett a sikerhez. A főgonosz orosz tábornok alakja nem kicsit szorul háttérbe, inkább az érdekesebb figurákon van a hangsúly: a tökéletes úriembernek látszó, valójában velejéig romlott egykori afgán hercegre, Kamalra, és a misztikus Polipkára, aki ugyan nem a helyes úton jár, de attól még nem gonosz lány és természetesen nem tudja  - és nem is akarja - elkerülni Bond ágyát sem. Azon viszont nem kicsit dühöngtem, hogy a Kabir Bedi által megformált figurát elég sematikusra sikerült megírni, de ennél nagyobb bajunk ne legyen.

Csúcsra lett járatva az akció és a kaland, a történet csak háttérként szolgál a gyorsan pergő eseményekhez. Ami önmagában nem baj, hiszen a James Bond filmek alapvető célja a szórakoztatás, de azért mégis marad hiányérzet a nézőben. Az operatőri munka kiváló, a vágások szintén, a zene nagyon jól festi alá a filmet, és nincs hiány sziporkázó szövegben sem.

polipka2.jpgRoger Moore teljesen belakta a karaktert, az ő stílusa tökéletesen megfelelt a kor elvárásainak: Indiana Jones de luxe. Louis Jordan (aki nekem egy életre Gaston maradt a Gigi című musical-ből) kiváló volt Kamal szerepében, Kabir Bedi sajnos nem volt igazán meggyőző, Maud Adams viszont telitalálat volt Polipka szerepére. Steven Berkoff tökéletesen felejthető volt, akárcsak Robert Brown M szerepében. Desmond Llewelyn továbbra is zseniálisan jó alakította Q-t.

John Glen jó, de nem kiváló filmet rendezett. A közönségigényeknek tökéletesen megfelelő, azonban kicsit üres alkotás került ki a kezei alól, látványos, akciódús, nem unalmas. A színészvezetés jó, a jelenetek szintén, a párbeszédek is hatásosak. Soha rosszabb Bond filmet!

Tökéletesen szórakoztató, de könnyen felejthető film,amit kár lenne kihagyni az életünkből!

8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr906234260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Na mi újság, Wagner úr? 2014.07.08. 14:26:34

Nekem is az egyik kedvencem, bár én alapból Roger Moore rajongó vagyok Bond ügyben...
süti beállítások módosítása