Meglehetősen ironikus, hogy egy ennyire művészinek szánt alkotás azzal híresült el, hogy ez az a film, ahol Scarlett Johanssont (végre) meztelenül láthatjuk. Azonban legyen ez bármennyire méltóságon aluli egy hasonló jellegű alkotás számára, az Under The Skinben igazából tényleg semmi más emlékezetes nincs.
Egy titokzatos idegen (Scarlett Johansson) járja Skócia vidékét. (Még hozzá szó szerint idegen, bár ez leginkább csak a szinopszisból derült ki, nem a filmből.) Furgonjával gyanútlan férfiakat vesz fel, hogy aztán elcsábítva őket végezzen velük. Azonban amennyire közönyösen és undorral viseltetik kezdetben az emberek iránt, idővel annál inkább kezd ez visszájára fordulni...
Jonathan Glazer alkotása úgy néz ki, mintha Jim Jarmusch és Nicholas Winding Refn szerelemgyereke lenne, legalábbis abban a tekintetben, hogy ez a mű sem érdemelt volna egy 20-25 percesnél hosszabb játékidőt. Ez pedig nem kis teljesítmény, kiindulva abból, hogy egy könyvadaptációról beszélhetünk, és a tartalomleírását átfutva Michel Faber regénye bizony szolgáltathatott volna bőven alapanyagot egy tartalmas filmhez. Ebből valamennyit sikerült is átmenteni, volt 2-3 igencsak tetszetős momentuma a mozgóképes verziónak is, és még azt sem mondanám, hogy az adaptált verziója a sztorinak ne lenne jó. De sajnos mivel Glazer kukázta Faber ötleteinek nagy részét, sajátjai meg nem voltak elegendők, így a művészfilmes rendezők jól bevált eszközeihez menekült: a csendhez, a feleslegesen túlnyújtott snittekhez és néhány helyen a szürreális képekhez.
Csak neki a fent említett párossal ellentétben sajnos még csak stílusa sincs, nincs egy díszlet, egy beállítás, ami lenyűgöző lenne, és hiába forgatott a gyönyörű skót tájon, még annak szépségét sem igazán sikerült megfognia. Így igazából produkció háromnegyede másból sem áll, mint hogy Scarlett Johansson kifejezéstelen arccal bámul, általában valami eredetinek szánt beállításban (pl. kocsija visszapillantójából láthatjuk). De mint az már ebből sejthető, leginkább csak dögunalmas és fárasztó jelenetek születnek az ilyen megoldásokból, amelyek alig tesznek hozzá valami a történet elmeséléséhez.
Nem is érdemes több szót vesztegetni erre a műre, mert ha valaki látott már akárcsak egy hasonlót is, akkor látta ezt is. Tud ugyan egy-két érdekes gondolattal szolgálni, de akkor sem veszik el belőle semmi, ha a jelenetek nagy részét átpörgetjük. Amire lehet, hogy szükség is lesz, mert Johansson meztelen jelenete eléggé a vége felé van.
4/10
