Ha azt hiszed, hogy letudtad az év sorozatzáróját a Trónok harcával, akkor még nem láttad a Fargo utolsó részét. Coenék zseniális sorozatot hoztak össze, ami közel sem olyan látványos, mint méltán hype-olt társa, viszont jobb!
Lester Nygaard (Martin Freeman) tipikus lúzer, aztán a kórházban egyszer csak mellé ül egy titokzatos idegen, és az élete teljesen megváltozik. Úgy alakul, hogy a saját felesége gyilkosa lesz, viszont nincs sok kedve bűnhődni a tettéért, ezért felemeli a telefont, és újdonsült ismerőse, Lorne Malvo (Billy Bob Thornton) segítségét kéri. Ennek következtében látványosan elkezdenek szaporodni a halálesetek, és hiába ered a gyilkos nyomába a fiatal rendőrnő, Molly Solverson (Allison Tolman), nem tudja bizonyítani a gyanúját. Azonban egyszer minden bűnre fény derül...
Coenék bátran szembementek a divattal, azaz kihagyták a meztelen nőket és férfiakat, a látványos lepedőakrobatikát, és maradtak a saját, egyedi stílusuknál, amely nagyon jól passzol a tévéhez, hiszen ott van idő a karakterek kibontására, a történet bonyolítására. Relatíve kevés az erőszak (azért nem kevés művér fogyott a forgatásokon, és válogatott halálnemekkel szenderülnek jólétre a szereplők), viszont a drámai erő és az atmoszférateremtés elsőrangú, a zseniális színészi játék pedig a hab a tortán.
Teljesen kiszámíthatatlan fordulatok tartják izgalomban a nézőt, minden epizódban legalább egyszer falnak mész a látottaktól, és csak nézel ki a fejedből, hogy ez most hogyan és miért történt? A forgatókönyv simán zseniális, a szöveg telitalálat, pedig nincs benne semmi különös, a szereplők élik a saját hétköznapi kis életüket, a szálak azonban lassan összeérnek, így minden mondatnak súlya van, a mögöttes jelentése az, ami igazán előrelendíti a történetet, és amitől a jellegzetes atmoszféra megteremtődik.
Napestig lehetne sorolni az agyeldobós jeleneteket (abszolút kedvenc: Malvo simán elsétál a két autóban ülő és nem figyelő FBI ügynök mellett böhöm nagy fegyverrel az oldalán, lemészárolja az épületben lévő összes embert - mindezt nem látod, csak a képekből következtethetsz rá, hogy ez történik-, majd faarccal távozik a helyszínről), amelyekből világosan kitűnik, hogy nem kell ahhoz CGI orgia, hogy filmes eszközökkel - kamerabeállítás, fények, hanghatás stb.- brutál erős drámát toljanak az arcodba. A karakterek is nagyon jól meg lettek írva, Malvo a sátán maga, hideg, számító gyilkos, érzelmei nincsenek, és csak rettegni lehet tőle, hiszen átmenet nélkül lesz nyájas fickóból vérengző fenevad. Lester vele szemben teljes jellemfejlődésen megy keresztül: a lúzer biztosítási ügynökből menő arc lesz, még szép, fiatal feleséget is kerít magának, azonban elbizakodottá válik, és ezért szembekerül Malvoval, aki elől nincs menekülés. Molly egy kedves, egyszerű lány, nagyon jó rendőr, aki akkor is biztos benne, hogy az igazi gyilkost találta meg, amikor mindenki más biztos az ellenkezőjében. Gus zsarunak nem túl jó, azonban a történet során ő is sokat változik, az utolsó részben tökéletesen meggyőz erről mindenkit. Rajtuk kívül olyan karakterek kerülnek a szemünk elé, mint pl. egy süketnéma bérgyilkos, egy gazdag kereskedő, akit utolér a bibliai hét csapás. A helyzet és jellemkomikumok tökéletesen a helyükön vannak, a békés település életét felforgató brutális események igencsak felzaklató módon kerülnek bemutatásra, az akció és az érzelmek teljes egyensúlyban vannak, az operatőri munka kiváló, a vágás szintén, a zene tökéletesen el lett találva.
Billy Bob Thornton - ról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, elég , ha belenéz a kamerába, és máris elkezd rettegni a néző. Pedig egyáltalán nem tűnik ördögi gyilkosnak, éppen a hétköznapisága a fegyvere, igazi kaméleon, brutálisan kiszámított kegyetlenséggel hajtja végre a gyilkosságokat, igazi profi. Martin Freeman láthatóan lubickolt a szerepében, végre nem egysíkú, jólelkű karaktert kellett életre keltenie, nagyon jól áll neki a rosszalkodás. Allison Tolman a sorozat igazi felfedezése, kiváló színésznő, Colin Hanks is feltette magát a térképre nálam, jó volt újra látni Keith Carradine-t és Oliver Platt-et.
Coenék csúcsra járatták saját stílusukat, a karakterek kiválóan meg lettek írva, a szöveg egyszerűen nagyszerű, a dráma, a humor, a brutalitás és az érzelmek tökéletes egyensúlyban vannak, egyszerű embereknek kell nem hétköznapi eseményekkel szembenézniük, mindez izgalmas és érdekes tálalásban, zseniális!
Ha egyetlen tévésorozatot nézel, ez legyen az!
10/10
