Zodiákus / Zodiac (2007)
2014. június 20. írta: FilmBaráth

Zodiákus / Zodiac (2007)

zodiákus.jpgVannak olyan gyilkossági ügyek, amelyek soha nem oldódnak meg. Telnek az évek, döglenek az akták, használódik az emberek idegrendszere, hiába a szaktudás, a lelkesedés, ha nincs bizonyíték, a tettes büntetlen marad, akkor is, ha szinte biztosan tudható, hogy ő volt a bűnös. Egy ilyen sorozatgyilkosságról szól David Fincher filmje, ami nagyon jó, de nem éri el a rendező klasszikusának, a Hetediknek a színvonalát.

1969-ben sorozatgyilkos tartja rettegésben San Fransiscót. Ráadásul a gyilkos a sajtóhoz fordul, így a lap bűnügyi újságírója, a nagymenő Paul Avery (Robert Downey Jr.) beleássa magát az ügybe, a hallgatag karikaturista, Robert Graysmith (Jake Gyllenhaal) segítségével. Természetesen a rendőrség sem tétlenkedik, az összeszokott zsarupáros, David Toschi (Mark Ruffalo) és William Amstrong (Anthony Edwards) mindent megtesz, azonban nem halad a nyomozás. Ahogy telik az idő, egyre nő az áldozatok száma, a gyilkos gúnyt űz az őt üldözőkből, akik egyre inkább megszállottjai lesznek az ügynek...

Nagyon hosszú a film, és sajnos nem tudja végig fenntartani az érdeklődést. David Fincher a Hetedikkel olyan magasra tette a lécet, hogy hiába a jó dramaturgia, a kiváló színészi alakítások, marad hiányérzete a nézőnek. Érdekesen kezdődik a történet, azonban a film közepe táján ellaposodik, a vége viszont zseniálisan jó. Először lelkesen nyomozunk a szereplőkkel, aztán velük együtt fáradunk bele az egészbe, olyannyira, hogy csodálkozva nézzük Graysmith megszállottságát, aztán újra elkap bennünket a hév, és nagyon szurkolunk, hogy végre sikerüljön elkapni azt az átkozott gyilkost. Kár az üresjáratokért, de így sem mindennapi krimit kapunk.

A forgatókönyv jól sikerült, sikerült túllépni a műfaji kliséken, jóval többről szól a film, mint egy nyomozásról. Sorsokat, élteket ismerhetünk meg, de a kiválóan megírt karaktereken túl szól a média hatalmáról, a megszállottság fokozatos kialakulását is figyelemmel kísérhetjük, de nem marad el a társadalomkritika sem. Többrétegű mondanivalót hordoz tehát a film, ami azért elsősorban mégis egy jó krimi, amelynek az atmoszférateremtés az egyik legnagyobb erőssége. Pontosan igazodik a film a nyomozás pillanatnyi állapotához: amikor forró a nyom, akkor  a zsaruké a főszerep, amikor kezd kihűlni, akkor Paul Avery kezdi megszállottan keresni a gyilkost, és amikor már mindenki feladta a reményt, Graysmith veti bele magát teljes erővel a nyomozásba. A film tempója ezekhez a lelkiállapotokhoz igazodik, hol gyors, hol lassú a történet. Azonban a közepe táján sajnos veszít az erejéből az alkotás, szerencsére a végjáték mindenért kárpótolja a nézőt.

Több karaktert is figyelemmel kísérhetünk, nincs igazi főszereplője a filmnek, ezért megismerhetjük a zsarupáros motivációit, életét, megértjük, miért fárad bele a túlpörgetett életmódba Armstrong, miért nem tud e nélkül élni Toschi. Avery alakja is érdekes, a felszínes, nagymenő újságíróból a szemünk előtt lesz kiégett alkoholista, Greysmith kezdetben unalmas alakja pedig egyre színesebb lesz. Erőszak kevés van a filmben, de az hatásosan kerül megjelenítésre, inkább a sejtetés kerül előtérbe, a rejtély megoldása sokkal fontosabb, mint a brutális gyilkosságok. Éppen ezért nem jelent problémát, hogy nagyon keveset tudunk meg a gyilkosról, inkább a többi karakter fejlődésén van a hangsúly. Az operatőri munka kiváló, a vágások szintén, a zene nagyon kifejezően festi alá a történetet.

zodiákus2.jpgRobert Downey Jr. szerep helyett ismét alapvetően saját magát játssza, egy minimalista pre-Tony Stark-hoz van szerencsénk, a szokásos zseniálisan jó tálalásban. Jake Gyllenhaal jól játszik, de Robert Downey Jr. elsöprő egyénisége mellett nem igazán tud érvényesülni, Mark Ruffalo kiváló, Anthony Edwards azonban reménytelenül középszerű, Brian Cox alakítását öröm volt látni, 

David Fincher jó, de nem zseniális filmet rendezett. Jóval többet ad a film egy kriminél, azonban nem felejthetetlen alkotás. A színészvezetés jó, a jelenetek erősek, a párbeszédek érdekesek. Kár, hogy a film tempója a közepe táján túlságosan lelassul, de így is sok kivételes képet őrizhetünk meg ebből a filmből. 

Osztályon felüli krimi, nem igazi mestermű, de egyszer mindenképpen látni kell!

8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr156294639

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

obscuriloquium 2014.06.22. 23:36:43

Kár ezt a filmet a Hetedikhez hasonlítgatni, mert egészen más állatfaj az egyik és a másik. A Hetedik a krimi műfajának a gyilkos felőli oldala: zsigerig hatoló rettenet, elemi erővel ható élmény, mint a slasherek egyébként is. A Zodiákus viszont a detektív felőli oldala. Itt a félelem nem testi, hanem szellemi, intellektuális, mondhatni filozófiai. Mi van, ha tévedek? Mi van, ha rosszul értelmezem a nyomokat? Mi az igazság? A saját jogán klasszikus mind a két film.

Rafael Jiménez Valéra (barátoknak csak Rafi) 2014.06.23. 16:29:54

Remek alkotás, simán felkerülhetne a legaulértékeltebb filmek Top5-ös listájára.

porch monkey 4 life! 2014.06.23. 20:14:15

Szerintem meg hóttunalmas és érdektelen, de nyilván nem tetszhet mindenkinek :) Amúgy mit értesz színészvezetés alatt? Mert szinte minden filmnél írod, hogy jó, de maga a fogalom mit jelent? Milyen amikor rossz vagy milyen amikor zseniális? Tudsz esetleg példát mondani?

Előre is köszönöm!

FilmBaráth 2014.06.24. 00:02:13

@porch monkey 4 life!: Színészvezetésen azt értem, hogy a rendező biztos kézzel irányítja a színészeket, nem vész el a karakter a történetben. Ha jó a színészvezetés, akkor nincs hiányérzeted, ha zseniális, akkor földhöz vág (lásd pl. Keresztapa), ha rossz, akkor fanyalogsz, hogy ezt a szerepet nem ennek a színésznek kellett volna adni, mert elveszetten bolyong a történetben.

Nesebar 2014.06.24. 09:37:40

Szerintem ez egy kurva jó film.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.06.24. 11:00:21

megen egyetértünk... ez már több mint fursssssa

FilmBaráth 2014.06.24. 12:46:56

@scal: Lehet, hogy mégsem vagyok teljesen reménytelen eset?:-)

daito 2014.06.24. 13:20:43

Azért tennék a két film (Hetedik és ez) között különbséget, mert tényleg két állatfaj.
Hetedik teljesen kitalált sztori, valahol át is veri az embert ott Fincher, mert mint minden krimiben, azt vártad, hogy az a lényeg, hogy ki is a gyilkos, miért teszi, mi a kapocs közte és az áldozatok között; pedig ezek egyáltalán nem számítanak. Effektíve úgy nézte az ember, hogy nem várt sokat, ez egy krimi. Ezt is kapta, csak nagyon más tálalásban, jelentősen más színészi munkával, mint az átlag. (Nem a szépfiú rendőr a fő karakter; a gyilkos személye nem számít, igazából az áldozatok sem, stb-stb.)

A Zodiákus viszont egy valós történet; szinte dokumentumfilm módon; ilyeneket max. a gyengébb kábelcsatornákon adnak le (Viasat History és tsai). Ráadásul ezek a gyilkosságok nincsenek mai napig lezárva, nincs igazi gyilkos (vagyis pár évente előkerül valami gyanúsított, aki már biztos az, de aztán mégsem); ergo sokkal nehezebb a rendező/forgatókönyvíró dolga. Vagy nincs megoldás - de az azért frusztráló a nézőknek; vagy választ egy gyilkost, és ad egy pofont a valóságnak. Fincher szerintem ezt jól megoldotta; szerintem a színészi játékok is jók, még Anthony Edwars-ot sem szólnám le, mert az meg egy elég rövid szerep.
A Zodiákusban a három legjobb dolog: Robert Downey Jr, de ő a tipikus telefonkönyv színész. Nagyon jó a 70-es évek Amerikája feeling; de a legkirályabb az, amikor Graysmith (Jake G.) ott áll AZ emberrel szemben, és ott az érzés "b.zmeg, ez a gyilkos". Aztán 3 perc múlva megint megcsinálja ezt Fincher... :-)

Kyria 2014.06.24. 13:25:53

Szerintem a Hetedik egy iszonyú, beteges fikció volt, végig azt éreztem, hogy ezt a filmet azonnali hatállyal be kellene tiltani. Mindezzel együtt azonban Kevin Spacey alakítását el kell ismernem és amikor a vége felé valami olyasmit mond, hogy már csak ilyen rettenetes szörnyűségekre figyelnek fel az emberek, hát az "ütött".
A Zodiákus viszont egy megtörtént gyilkosságsorozatot dolgoz fel, aminek mind a mai napig nem tudjuk biztosan, hogy ki volt az elkövetője. Nekem utóbbi film tetszett jobban - ami nyilván szubjektív - végig érdeklődéssel figyeltem a nyomozás alakulását, megdöbbentem az elkövetett hibákon, illetve az a gyilkosság, amit a pár ellen követ el, az olyan "jól" volt rekonstruálva (szerintem részben a korabeli filmek stílusában, amire külön jó pontot adtam), hogy nálam ebből az összehasonlításból biztos győztesként kerül ki.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.08.16. 19:27:51

Nekem pont az a bajom vele, hogy egy tipikus, iskolás krimi, mintha Fincher valami feladatot akart volna megoldani. Mármint nyilván nem könnyű feladat ebből az ügyből egy kerek filmet forgatni, és látszott, hogy az összes erőfeszítés kb. arra is ment el, hogy valami történetszerűt faragjanak az eseményekből. A szempontok közötti váltogatást is pont ennek éreztem, mindig éppen azon a figurán volt a hangsúly, akivel tudott haladni a film, és megvoltak a szokásos klisék is, a megszállott főhőst otthagyja a családja és társai... Mondjuk nekem leginkább Avery szakasza lógott ki a képből, ott volt az üresjárat. Számomra nem is igazán volt világos, mint volt a forgatókönyv célja vele, meg az sem volt túl szimpatikus, hogy Downey Jr. már sokadszorra ugyanazt adta elő, egy szemernyi változtatás nélkül. Viszont a finálé nálam rettenetesen sokat húzott felfelé az élményen, az tényleg tanítani való, ahogyan Fincher felépítette. 7,5/10
süti beállítások módosítása