Soha meg nem született 3. évados kritikám helyett álljon itt most egy összegző, hogy milyen előzmények után futottam én neki az ennek az epizódnak. Mint a 2. évad szemére vetettem, egy erősen zanzásított etap után egy immár két évadra bontott könyv első felét láthattuk, és ez azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy végre több lehetőségünk lesz a karakterekkel és a világgal foglalkozni az események rohamtempójú felsorolása helyett. Azonban ez talán túlságosan is jól sikerült.

Úgy éreztem a 3. évad során, a történetet kezdi maga alá temetni a saját terjedeleme és súlya. A karakterek (és így a történetszálak) egyre növekvő létszáma azt eredményezte, hogy bizonyos szálakon gyakorlatilag nem történt semmi szignifikáns az évad során. Pedig még rendre ketté is volt bontva a társaság, részről-részre pihentetve egyeseket, azonban sokszor még így sem futotta többre, mint hogy néhány szereplő csak tiszteletét tegye a képernyőn. Ezt az évadzáró tetőzte be tökéletesen, amikor a brutálisan erős 9. rész után megint kaptunk egy olyan 10.-et, amiben semmi előremutató nem történt. Vagy más szemszögből nézve pont, hogy csak az történt: fontos történések helyett mindenhol csak annak az ígérete látszott, hogy majd a következő évad során most már tényleg valami fontos jön.

Szóval a hosszúra nyúlt bevezető után végre itt van az a bizonyos "következő évad", és valóban valami fontos jött. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy a kissé szétfolyó történetmesélést a készítők biztos kezekkel rázták vissza egy stabil mederbe. Ebben elsősorban az játszott közre, hogy végre bátran parkolópályára merték tenni a teljesen érdektelen szálakat, ahelyett, hogy minden epizódban tartottak volna egy rövid beköszönést ezekről a helyszínekről. Bran, vagy éppen Theon vonala jogosan szorult a háttérbe, de még a többi sztoriról is elmondható, hogy minden szál annyi szerepet kapott, amennyi jelentősége volt. Egyedül Daenerys ragadt meg az első könyv lezárása óta folyó gyenge közjátékban, amelyet valószínűleg csak egyre inkább késleltetett westerosi inváziója fog feloldani, valamikor a nagyon távoli jövőben.

Ez azonban önmagában még kevés lett volna, így nem szabad elfeldkezni arról sem, hogy kiegyensúlyozott történetmesélés mellé sikerült végre keretbe rendezni az évadot. Céltalanság és a nagy események puszta ígérete helyett ezúttal szinte rohamléptekben haladt előre történet. Ennek legjobb példája minden bizonnyal Királyvár, ahol az előző szezon látszólagos semmibe tartó volta helyett ezúttal egyben előre is mutató fordulópontok okoztak újabb és újabb izgalmakat. (De akár mondhatnám azt is, hogy 4 év várakozás után a vadak fenyegetése végre kézzelfogható formát öltött.)

Látvány szempontjából is egyértelműen fejlődött a produkció, már egyáltalán nem a spórolás érződik néhány jeleneten, hanem ezen túlmenve még egészen kreatív és drága megoldásokat is megengedtek maguknak a készítők. (Például Neil Marshall ezt a hosszú beállítást.) Még azt megkockáztatom, a sorozat kezdi kinőni a kis képernyőt, bár az évad első része még nem ezt mutatta a mozivásznon.

Ugyanakkor Martin dramaturgiai húzásai nem változtak, mondhatni, kezd kiszámíthatóan sokkoló lenni, és én személy szerint már ott tartok, hogy egy-egy szándékosan megdöbbentőre koreografált halálon olyan cinikusan nevetek, mint Arya, amikor újabb rokona haláláról kap hírt. Kezdem kissé azt érezni, hogy ezeket a fordulópontokat a puszta hatásvadászat uralta el, és ezzel párhuzamosan a valódi súlyukat nem igazán képesek kiaknázni. (SPOILER Nem hagy nyugodni, hogy Ygritte és John konfrontációja milyen jelentőséggel bírhatott volna, de szinte egy jelentéktelen mellékzöngeként prezentálták.)

Ez azonban már cseppet sem volt jellemző a fináléra, amely a sorozat története során először végre hajlandó volt valódi évadzáróként viselkedni, és nem csak egy nagy maszatolás volt a 9. rész eseményei után. Ténylegesen hajlandó volt történetszálakat lezárni, hogy aztán remélhetőleg ezek új alapokon épüljenek fel a következő szezonban. Ha más nem is, ez legalább kiváló bizonyíték arra, hogy nem egy végtelenített, céltalan, egyre inkább szétcsúszó történetfolyamot látunk a szemünk előtt.

Koncepcióként tehát egyértelműen idén tette meg a legnagyobb előrelépést a Trónok harca, ezzel pedig egyértelműen a sorozat legjobb évadát láthattuk. A jövőre nézve természetesen egy égető kérdés, hogy Martin sokkoló történetmesélése meddig tudja élettel megtölteni a sorozatot, illetve az előttük álló könyvek ismerete híján azt sem tudom megmondani, esetleg nem lőttek-e el túl sok puskaport most. Viszont látva, hogy a Benioff-Weiss showrunner-páros milyen biztos kézzel terelgeti a sorozatot, annyira ezen nem aggódom.

A Trónok harca teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán