Night of the Tentacles (2013)
2014. június 06. írta: Werewolfrulez

Night of the Tentacles (2013)

nightofthetentacles2.jpgEzúton üdvözlök minden a cikkre tévelyedő olvasót: igen, új ember van a blogon; igen, friss hús; igen, lehet alázni, előre fel is kötöttem a gatyámat, meg anyámnak is szóltam, hogy ha csuklik, az nem véletlen lesz.

A blogszférában valamennyire ismert nevem Werewolfrulez, gyakran kommentelgetek erre-arra. A mai naptól kezdve másodmagammal a Smoking Barrels blog horrorszekcióját igyekszem kissé megerősíteni. Természetesen imádom a horrorfilmeket, rémregényeket, és mindent, ami vér és iszonyat, ráadásul vagyok olyan pofátlan, hogy meg is akarom osztani a véleményemet a világgal. Eddig többé-kevésbé sikerült magamba fojtanom ezirányú ferde hajlamaimat, azonban - és ezt vehetitek fenyegetésnek - a jövőben mázsaszámra talicskázni fogom Nektek különféle horrorfilmek kritikáit.

E rövid bevezető után remegő térdekkel nyújtom át az első blogbejegyzésemet.

Ezt a filmet még anno tavaly ősszel egy horrormaraton keretében tekintettem meg, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a címe a Day of the Tentacles elnevezésű legendás PC-s kalandjátékéra emlékeztetett. Szerencsére a névleges hasonlóságon kívül semmiféle történet-, stílus- vagy minőségbeli kapcsolat nincs jelen recenzió tárgya (trágya), és a LucasArts remekbe szabott grafikus kalandja között.

A film története több mint szemöldökráncolásra késztető: a főszereplő fiú rettenetesen nyomorult életet él, tekintettel arra, hogy űrpornó (!) rajzolással keresi a kenyerét; egyetlen barátja a kutyája; és a napjának a fénypontja az, amikor a szomszédja, egy terhes lány szellőzőn átszűrődő nyögdécselését hallgatva ki tudja verni magának. Szánalmas élete majdnem véget is ér egy szívrohammal, amely természetesen pont a legkínosabb helyzetben következik be. A szerencsétlen párát megműtik, de olyan súlyos a baj, hogy szívátültetésre szorul. Némi speciális effektnek csúfolt valami keretében hősünk nappalijában megjelenik a macskabagoly álarcos (!) világító négyszemű(!!) kezeslábasos (?!) Lucifer, aki csupán a srác lelkét kéri egy új szívért cserébe. Az alku hamar megköttetik, de persze az új szívnek csápjai vannak, és heti két embert meg akar enni, hogy minden jól menjen…

harmadik átkozott.jpg

Én alapvetően tolerálom a fillérekből forgatott amatőr horrorparódiákat (lsd. Manborg - 2011), de ez a film a - mégoly alacsony - várakozásaimat is alulmúlta. Az első tíz perc még működik is, fiatalos a narratíva, szatirikus a hangvétel, egész tűrhető a zene, nagyjából működnek a poénok, a befogadó úgy érzi, hogy ebből még valami jó is kisülhet… aztán Lucifer megjelenésével és a Szív garázdálkodásával kártyavárként omlik össze a film. A trükkök olyan borzasztóan gyengék, hogy arra nincs is kifejezés. Vagyis de, van rá kifejezés: Ed Wood. Még talán a látványon túl is tenném magam, ha a színészek nem lennének iszonyatosan rosszak. Főleg a főszereplő! A srác (név szerint Brandon Salkil) valószínűleg Bruce Campbellnek képzelte magát a forgatáson, mindenesetre nagyon túljátszotta a szerepét, rettenetesen művi és irritáló, ahogy a karaktert hozza. A történet olyan, amilyen; néhol kis túlzással, messziről ráhunyorogva még talán humorosnak is lehet nevezni, de a film végére érezhetően elfogy a szufla az alkotókból, és az utolsó tíz perc már konkrétan kínszenvedés.

Természetesen értem én horrorparódiába göngyölt fausti koncepciót, de ez így, ebben a formában borzasztóan kevés az üdvösséghez. A film sem paródiaként nem tud rendesen működni (ahhoz túlságosan erőltetett), sem horrorként (hiába a véres jelenetek, ha az egész komolyan vehetetlen), a történet mögött meghúzódó erkölcsi dilemma pedig nincs eléggé kibontva ahhoz, hogy igazi értéket adhasson az alkotásnak. A rettenetes trükkök és a gyenge színészi játék csírájában elfojtják a néző minden arra irányuló szándékát, hogy ráhangolódjon a műre. Igazából az Asylum-féle trash kategóriában indulhatna a film valamelyest sikerrel, de mivel nincsenek benne olyan nightofthetentacles.jpgbődületes túlzások, amelyek igazán emlékezetesek lehetnének, még csak „az olyan rossz, hogy már jó” kétes értékű megjegyzést sem biggyeszthetem rá.

Ha nagyítóval keresni akarok valami pozitívumot a filmben, talán a Szív hangját emelhetném ki. Az abszolút gentleman attitűddel átitatott orgánum annyira meglepő egy dobozban lakó, csápos, emberevő démonszív kapcsán, hogy az már majdnem megérdemli a „stílusos” jelzőt. Természetesen ez az egyetlen jól sikerült momentum nem mentheti fel az alkotást az ezernyi egyéb hiányossága alól, csak a teljes korrektség kedvéért említettem meg...

Gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy csak a low budget horrorfilmek elvetemült rajongóinak ajánlom a Night of the Tentacles-t, nekik is szigorúan csak az első tíz percet, valamit a Szív szövegeléseit.

3/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr36279202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mocsariszorny 2014.06.06. 20:52:57

Pedig leírva ez a film olyan jól hangzik... :-(
Kösz, hogy így legalább nem kell megnéznem.

SzamárCsacsi · http://kinoglaz.blog.hu/ 2014.06.07. 07:49:18

Amúgy a Day of the Tentacles nagy királyság! :D
süti beállítások módosítása