Carlito útja / Carlito's Way (1993)
2014. június 05. írta: FilmBaráth

Carlito útja / Carlito's Way (1993)

carlito útja.jpgA bűn útjára csak rálépni lehet, letérni róla nem. Akkor sem, ha komolyan jó útra akar térni az, aki túlságosan mélyre merült a maffia világába. A múlt azonban nem ereszt, az pedig csak illúzió, hogy a szerelem megváltást tud nyújtani, de, ha tudod, hogy mi vár az út végén, legalább te döntsd el, hogyan jutsz el odáig. Erről szól Brian De Palma filmje, ami kiváló lenne, ha nem A sebhelyesarcúhoz mérnénk, de így is erős dráma, Al Pacino zseniális alakításával.

Carlito (Al Pacino) híres gengszter volt, azonban a börtönben megváltozott, komolyan gondolja, hogy jó útra akar térni, nyugdíjba vonul, és békés életet él. Ehhez képest már a szabadulása napján belekeveredik egy lövöldözésbe az egyik családtagja miatt. De még hiszi, hogy van visszaút, megpróbálja rendbe tenni az életét: egy éjszakai klubbot vezet, újra meghódítja egykori barátnőjét, a táncosnő Gailt (Penelope Ann Miller). Azonban úgy érzi, tartozik ügyvédjének és barátjának, Kleinfeldnek (Sean Penn), aki nagy bajba kerül. Segít neki, és ezzel rálépett arra az útra, ami csak a halálba vezethet...

Nagyon hatásosan indul a film, amely rendhagyó módon a végén kezdődik, végignézhetjük, hogyan haldoklik Carlito, a hátralévő időben azt követhetjük figyelemmel, hogyan jutott idáig. A főszereplő nem a maffia feje, de nem is piti gengszter, nem velejéig romlott, de nagyon messze van attól, hogy jó embernek nevezzük. Szenvedélyes, kicsit teátrális, de mély érzései vannak, és a sok bűn után keresi a tisztát és szépet az életében. Gail-lel - aki egyáltalán nem egy angyal, inkább egy átlagos, hisztis táncosnő -  nem álompárt alkotnak, ugyanúgy vitatkoznak, mint bárki más, de az érzelmeik egymás iránt erősek, szurkolunk nekik, hogy sikerüljön elkezdeni egy új, közös életet. 

Brian De Palma szokásához híven érzékletesen mutatja be a gengszterek életét, nem hiányzik az erőszak sem a filmből, de koránt sem azon van a hangsúly, hanem az emberek egymás közötti kapcsolatán, a maffiát működtető belső erők bemutatásán. Nagyon jó film, de nem ér fel A sebhelyesarcúhoz, túlságosan vontatott a film eleje, időnként van benne egy-két üresjárat, ezért hiába zseniálisan jó a vége, a katarzis elmarad. Természetesen nem maradunk emlékezetes jelenetek nélkül (pl. amikor Sean Penn agyonveri a gengsztert a hajón vagy amikor Carlito leszámol a családtagja gyilkosaival stb.), de azért marad némi hiányérzete a nézőnek.

A forgatókönyv jól, de nem kiválóan sikerült. A karakterek jól meg lettek írva, nemcsak Carlitóé, Gail alakja sem lett felszínes, ami örvendetes, hiszen gengszterfilmben kevés a nem sematikus női karakter. De igazán Kleinfeld alakja sikerült jól, kiválóan bemutatásra kerül, hogyan merül el a jól menő ügyvéd egyre jobban a bűn mocsarába. Kár, hogy a történet túl lassan indul be, de aztán sikerül az akció-érzelem egyensúlyát megtalálni, amikor pedig Carlito megpróbál eljutni a vasútállomásra Gail-hez, az Brian De Palma mesterkurzusa. 

carlito útja 2.jpgAl Pacino természetesen kiválóan alakítja a főszerepet, a sokadik gengszterszerepben is tud új színeket mutatni. Carlito emberi gyengeségeit és érzelmeinek mélységét helyezi előtérbe, miközben természetesen kisujjból kirázza a karakter bűnözői oldalát is. Hiteles tud lenni ebben a szerepben, és ennél nem kell több. Sean Penn alakítása osztályon felüli, Penelope Ann Miller szintén mindent kihoz a szerepéből. Az én személyes kedvencem John Leguizamo, aki mellékszerepben is teljes emberábrázolásra képes, öröm volt látni Viggo Mortensen alakítását is.

Brian De Palma alkotásaival az a probléma, hogy  A sebhelyesarcúval beállította azt a szintet, amit elvárnánk tőle, főleg, ha Pacino is benne van a filmben, ezért hiába nagyon jó a Carlito útja, messze van a tökéletestől. A színészvezetés természetesen kiváló, a jelenetek erősek, a párbeszédek színvonala azonban időnként hullámzik. Soha rosszabb gengszterfilmet!

Brian De Palma, Al Pacino, Sean Penn, mi kell még? Nagyon jó, de nem zseniális film, kötelező darab!

8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr296239230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.06.05. 20:22:48

frenetikus film, de a könyv még jobb!

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.06.05. 20:36:09

Nagyrészt egyetértek veled, de egy építő jellegű kritikát engedj meg úgy általánosságban, nem csak erre a cikkre vonatkozóan. Mostanában elég sok írásodat olvastam, és az ilyen 7-8 pontos filmeknél szinte sose marad el a "katarzis elmarad" kifejezés, vagy közhely, egy kicsit szerintem túlhasználod. Abba nem mennék bele, hogy a filmek 99%-ban nincs katarzis, (sőt igazán katartikus pillanatok csak kevés filmben akadnak), mert nem ilyen értelemben használod (túl), hanem úgy hogy jó a film, csak nem elég jó.

FilmBaráth 2014.06.05. 20:42:39

@Santino89: koszonom az epito kritikat!:-)

Gringo 2015.08.17. 18:08:07

@doggfather: Én is ezt akartam írni, de aztán eszembe jutott, hogy itt filmekről van szó. ;)

Sajnos előbb olvastam a könyvet, mint láttam a filmet, így csak egy középszerű alkotásként maradt meg az emlékezetemben.
De újra meg fogom nézni.
süti beállítások módosítása