A rovat előző cikkeit az oldalsávban található képre kattintva érhetitek el!
George Lazenby-nek elég volt egyetlen film, hogy porba alázza a sok éven át gondosan építgetett James Bond- mítoszt. Nem érhetett ilyen csúnya véget őfelsége legszexisebb titkos ügynökének filmes karrierje, de mindent be kellett vetni, hogy visszaszerezzék a közönség kegyét. A népnek Connery kellett, megkapta (gondolom jó sok pénzébe került a producereknek, de hát valamit valamiért). A látványra és a forgatókönyvre is gondot fordítottak, ennek eredményeként sikerült a kitűzött cél: életben tartani a franchaise-t.
Mindjárt az elején kiderül, hogy James Bond (Sean Connery) újra a régi: semmi lelkizés, gyorsan, látványosan és akciódúsan végez Blofeld-del (Charles Gray). Ezután lazításképpen egy nem túl bonyolultnak tűnő feladattal bízzák meg a 007-est: holmi gyémántcsempészetnek kell utána járnia. Késedelem nélkül elindul Amszterdamba, ahol kicsit elfajulnak a dolgok, olyannyira, hogy James egy krematóriumban, egy koporsóban tér magához az utolsó pillanatban, így végül lemarad a saját temetéséről. A kötelező bájos segítővel az oldalán a gyémántok nyomába ered,, és legmélyebb döbbenetére kiderül, hogy Blofeld él és természetesen világuralomra tör...
Igazi biztonság alkotás ez, patikamérlegen vannak kimérve a siker hozzávalói. Semmi extra, ez nem a kísérletek filmje, a bevált klisékre építettek. Sean Connery elvitte a hátán a filmet, de azért kellett egy jó közepes forgatókönyv és persze a látványos akciók. A karakterek jól, de nem kiválóan lettek megírva, az előző részekhez képest nem sok új színt mutattak meg James Bondból, volt ez már jobb is, de itt a cél a reputáció visszaszerzése volt, nem pedig a brillírozás. Nem kísérleteztek új főgonosszal, maradtak a "jól bevált" Blofeld-nél (aki ugye megölette Bond feleségét az előző részben, tehát van elszámolnivalójuk egymással), akit a kötelező csavar érdekében meg is dupláztak. A lelki folyamatoktól eltekintettek, szó nem esik Bond feleségéről, nehogy a nézőnek egyetlen percre is eszébe jusson az előző film fiaskója. Kedvenc titkos ügynökünk sem bánkódik sokat a halott oldalborda miatt: hamar vigasztalódik, szokásához híven elcsábít minden útjába kerülő szépasszonyt.
Blofeld alakja úgy lett megírva, hogy ne homályosítsa el Bondot, nincs túl sok játékideje a filmben, de az hatásos, ezért nincs igazi hiányérzete a nézőnek főgonosz ügyben. Nem hiányoznak a csinos hölgyek, a dögös autók, a playboy életérzés újra csúcsra lett járatva. Akadt néhány különleges karakter, megjelent az első meleg páros a sorozatban (természetesen csak nagyon illedelmesen utaltak a másságra, a kor erkölcse ennyit engedett meg). Az akciók látványosak (bár mai szemmel nézve kicsit megmosolyogtatóak, de ne felejtsük el, hogy ez akkor csúcstechnika volt!), van itt minden, légpárnás hajó, holdjáró, és persze gyémántok minden mennyiségen. És akkor az Oscar-díjra jelölt zenéről nem is beszéltem.
Összességében egy jó közepes Bond-mozi készült, a hangsúly a látványon és az akción volt, de nem volt üres a film, ami azért elsősorban a titkosügynökök gyöngyének reklámfilmje volt, profi marketing és filmes gépezet dolgozott azon, hogy a néző lássa, James Bond csúcsformában van. A kitűzött feladat sikerült, mindenki elégedett lehetett az eredménnyel: Connery jól megfizetve és dicsősége csúcsán búcsúzott Bond alakjától (egy nem hivatalos moziban még egyszer magára öltötte a leghíresebb titkosügynök méregdrága öltönyét, de ezt akkor még nem tudhatta), a producerek boldogon számolgatták a bevételt, a nézők pedig egy jó kis mozit kaptak. Így kell ezt csinálni!
Sean Connery tökéletesen hozta James Bond karakterét, lubickolt a szerepben, még egyszer utoljára (vagyis majdnem utoljára) megmutatta, hogy ő a legjobb, feladta a leckét az utódoknak. Tökéletesen belakta a karaktert, annak minden színét megmutatta, kár, hogy nem kapott igazán jó forgatókönyvet ebben a filmben. Charles Gray nem vitte túlzásba a jellemábrázolást, takaréklángon is méltó ellenfél volt, Jill St. John Bond lánytól elvárhatóan szép volt, de nem sok vizet zavart, "M" és "Q" szerepében Bernad Lee és Desmond Llewelyn zseniális volt, mint mindig.
Guy Hamilton jól dirigálta le a filmet, ezzel meg is nyerte magának a következő két film rendezői székét. Nem brillírozott, profin szállította a minőségi, de nem kiváló Bond - mozit. A színészvezetés jó, a jelenetek színvonalasak, a párbeszédek szintén. Nem mestermű, de nemes veretű középszer.
James Bond újra csúcsformában, Connery szépen búcsúzott ebben a látványos, de közel sem felejthetetlen moziban.
7/10
