"Kábítószer balra, prostik jobbra!" Ja, kérem, legénybúcsút tartani tudni kell! Boldog nyolcvanas évek, a dögös akciófilmek, és az eszméletlenül jó vígjátékok évtizede. Az utóbbi műfajban két film az abszolút kedvenc a részemről, a Szellemirtók és a Legénybúcsú, amelynek főszereplője a ma már kétszeres Oscar díjas Tom Hanks, aki akkor még csak kezdő színész volt, és közel sem olyan fajsúlyos drámákban és filmekben játszott, mint mostanában. Ebből is látszik, hogy csak jó és rossz színész van, a műfaj lényegtelen. Mi volt a titok, miért tudok még ma is bármikor idézni a filmből (most, hogy újranéztem, folyamatosan mondtam a szöveget, több, mint 20 év után!)? A  hangulat az, ami felejthetetlen, tele van gegekkel az alkotás, igaz, hogy nem áll össze egységes filmmé, de a végére már annyit nevettem rajta, hogy ez már egyáltalán nem számít.

Rick Gassko (Tom Hanks) a buszsofőr, élete legboldogabb napjára készül: elveszi szerelmét, Debbie-t (Tawny Kitaen), akinek tehetős, nem kicsit sznob szülei nincsenek oda jövendőbeli vejükért, inkább a gazdag Cole-nak (Robert Prescott) szánják a lányukat. Rick hagyománytisztelő ember, és mivel nincs esküvő legénybúcsú nélkül, ezért beleegyezik abba, hogy legjobb barátai megszervezzék az utolsó nagy agyeldobós bulit. Cole azonban még közel sem mondott le Debbie-ről, és amikor mesterkedései következtében a legénybúcsúra szervezett prostik a lánybúcsúztatón jelennek meg, a lányok bosszút esküsznek, melynek következtében a konszolidált kedves mama egy chippanddale fiúval kerül közelebbi kapcsolatba, a kedves papa pedig szadomazo helyzetbe keveredik, vagyis a buli kicsit elfajul, olyannyira, hogy az már követhetetlen, hogy az öszvér hogyan és miért került oda...

Nem a történet miatt érdemes megnézni a filmet, hanem a helyzet és jellemkomikumok soráért, amelyek miatt nagyon hamar elkapja a nézőt a bulihangulat, és konstansan ebben az állapotban leledzik, egészen a film végéig. Nem mondanám kifinomultnak a humort, dosztojevjszkiji mélységekig sem jut el a mondanivaló, de nagyon jól lehet szórakozni rajta. Szerencsére egyáltalán nem veszi magát komolyan az alkotás, a forgatókönyvírók nagyon sok jó poént írtak, a vágás és az operatőri munka kiváló volt, ezért még ennyi év után sem poros ez a bájos kis film. A karakterek nem kicsit felszínesek, jellemfejlődést ne is kérjünk számon rajtuk, mégis szerethetőek a figurák, ezért működik a történet. Teljesen hétköznapi emberekről szól, akik belekeverednek egy hatalmas buliba, és ha már ott vannak, jól érzik magukat.

Kicsit lassan indul a film, átlagos romkomnak tűnik, de a legénybúcsú éjszakájára felgyorsul a tempó, a buli pedig valóban agyeldobósra sikerül. A történetnek nem nagyon van íve, inkább poénos jelenetek sora, amelyekben valójában semmi különös nincs, mégis olyan jól össze lettek vágva, hogy az konstans nevetőgörcsöt okoz. A szinkron zseniális, rengeteget tesz hozzá a filmhez, ma már sajnos ritkán készül ilyen minőség a műfajban.

Tom Hanks még ebben a teljesen közepes kis vígjátékban is teljes emberábrázolásra képes, mindenkit lemos a vászonról, messze az övé a legjobb alakítás. A többiek teljesen átlagos alakítást nyújtanak, jól játszanak, de nem kiemelkedően, látszik rajtuk, hogy jól érezték magukat a forgatáson, ez át is jött a filmvásznon. Muszáj megemlítenem Adrian Zmed - et (ő volt a jó pasi a T:J. Hookerben, és a Pomádé 2. részében is előfordult), aki méltán veszett el a tévéfilmek mocsarában, roppant gyenge színész, de ebben a filmben tökéletesen passzolt hozzá a karakter. A Hanks bátyját alakító William Tepper kiemelkedő alakítást nyújt, és ki ne felejtsem az amerikai nindzsát, azaz Michael Dudikoff-ot, aki természetesen nem a színészi játékával, hanem a külsejével hódított ebben a filmben.

Neal Israel jó kis vígjátékot hozott össze, amelynek több emlékezetes pillanata is volt (egyéni kedvencem, amikor az öszvér az asztalról eszi a kokót, na és persze a verekedés a moziban). A színészvezetés jól sikerült (bár igazi színészi játékról csak Tom Hanks és William Tepper esetében beszélhetünk, de hát ez egy könnyed vígjáték, ne kérjük számon a sztaniszlavjszkij módszert), szerencsére mindenki bulinak fogta fel a forgatást, és ez ebben az esetben bőven elég volt a sikerhez.

Habkönnyű vígjáték, buli a köbön - ennyi és nem több. Mégis felejthetetlen.

7/10