Öreg bokszoló nem vén bokszoló! Nálam jobban senkit nem hagy hidegen az ökölvívás, minden filmőrületem ellenére pusztán két karakter jut eszembe róla: Rocky Balboa és Jake La Motta. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer látni fogom őket egymás ellen harcolni egy filmben. Igazából nem terveztem megnézni ezt az alkotást, mert nem voltam biztos benne, hogy látni akarom gyerekkorom bálványait nyugdíjaskorban, saját maguk karikatúrájaként, de győzött a kíváncsiság (és de Niro az de Niro, még a legutolsó szemétben is!), és azt kell mondanom, hogy ez egy egész jó kis film!

30 évvel ezelőtt volt egy nagy bokszmeccs Henry Sharp (Sylvester Stallone) és Billy, "A kölyök" McDonnan (Robert de Niro) között. Billy győzött és a mennybe ment, Henry vesztett és elfelejtették. Napjainkban mindketten erősen nyugdíjas korban vannak, Billy gazdag, de halálra unja magát, Henryt nem veti fel a pénz, és ő sem boldog. Elvállalják, hogy egy videojátékban, talpig motion cupture ruciban bokszolgatnak, ámde a felvételkor elszabadulnak a sok éve gyűlő indulatok és jól elcsépelik egymást. Az erről készült telefon felvétel felkerül a netre, sztárok lesznek, olyannyira, hogy újra ringbe szállnak egymás ellen. A felkészülés nem megy olyan könnyen, mint egykoron, némi családi és szívzűrök is hátráltatják az eseményeket, de végül semmi sem állhat a nagy bunyó útjába.

Nagyon könnyen nevetségessé válhatott volna a film, amitől az egészséges önirónia mentette meg. Nem hagyták ki a Rocky és A dühöngő bika emblematikus képeit, csak jelzésértékűen jelenik meg a múlt, de aki látta a filmeket, jól szórakozhat az abból származó poénokon (Sly nem tudja felemelni a kocsikereket, nem hagyják, hogy sonkákkal gyakoroljon, De Niro látványosan nem bírja az edzést, stb, stb). Nem vették komolyan magukat a színészek (de Niro volt olyan rendes, hogy nem játszotta le látványosan Sly-t), lubickoltak a szerepükben, poénra vették azt a tényt, hogy eljárt felettük az idő, ezáltal sikerült megteremteni azt atmoszférát, ami miatt a néző  jól tud szórakozni a filmen.

A forgatókönyv színvonala nem verdesi az egeket, tisztes iparosmunka, ami nem mentes a kliséktől, de a jól adagolt humor és a főszereplők játéka miatt nem zavaró a középszer. Egyáltalán nem veszi magát komolyan a film, a történet sem túl bonyolult, semmi váratlan fordulat nincs benne (na jó, azért az jó húzás volt, hogy megkeverték, hogy ki az apja Kim Basinger fiának). Az viszont nem volt túl szerencsés, hogy Sly-jal játszatták el a hősszerelmest, az ő két arckifejezése (nincs ezzel gond, nem ezért szeretjük) kevés a hiteles játékhoz, pláne a túlzásba vitt botox-szal súlyosbítva, de Kim Basinger bájosan egyszerű játéka feledtetni tudja ezt a kisebb problémát. De Niro természetesen a kisujjából kirázza a figurát, nem erőlteti meg magát túlságosan, tökéletes arányérzékkel azt hozza, ami ehhez a filmhez kell.

Nem lép túl a film egy tévéfilm színvonalán, nem több, mint egy kellemes, nosztalgikus vígjáték, de annak jól össze lett rakva. A történetben semmi különös nincs, mégis, a két ikonikus film miatt, amelyben a főszereplők játszottak, egyedi, megadja azt a bizonyos pluszt, ami miatt kíváncsian követjük az eseményeket. A végső bunyó azonban nem sikerül olyan látványosra, ahogy az ember egyáltalán nem bokszrajongó lánya várná, sajnos eléggé fékezett habzásúra sikeredett a finálé, de azért gondoljunk bele, hogy Sly és de Niro is erősen nyugdíjaskorban vannak, az is szép tőlük, hogy hitelesen játszottak végig egy ökölvívó mérkőzést. Igen, tudom, hogy ez a realitás, de akkor is hiányérzete marad a nézőnek. 

Sylvester Stallone nem próbált meg komolyan embert ábrázolni (nem is sikerült volna neki, lássuk be), dicséretes öniróniával hozta a nyugdíjas Rocky Balboát, de Niro látványosan visszafogta magát, de természetesen így is lemosott mindenkit a vászonról, lubickolt a szerepében, rengeteg színt vitt a szimpla karakterbe. Kim Basingert régen láttuk, nem felejtette el a szakmát, és még mindig ragyogóan néz ki. Alan Arkin zseniálisan jó Sly edzője szerepében, Jon Bernthal kicsit meg volt szeppenve a filmlegendák között, de azért nem vallott szégyent.

Peter Segal meglepően jó kis családi mozit rakott össze, nem akarta megváltani a világot a filmmel, csak szórakoztatni akart, és ez sikerült neki. A jelenetek nem filmtörténeti mérföldkövek, a nemes veretű középszert viszont elérik. A párbeszédek jók, a színészvezetés kiváló (azért nem volt nehéz dolga a rendezőnek).

Rocky Balboa és Jack La Motta nyugdíjas korban sem unalmas, Sly és de Niro miatt egyszer mindenképpen érdemes megnézni ezt a filmet!

7/10