Lassan megszokjuk, hogy egyre több filmsztár érkezik forgatási célzattal kies fővárosunkba. Tavaly The Rock - kal futhatott össze az edzőteremben, aki éppen arra járt, idén Jude Law és Jason Statham van műsoron. Előbbi jelentős médiavisszhang merül el a magyar éjszakai életben, utóbbi kisebb felhajtás mellett vendégeskedik (és persze dolgozik) nálunk. Nem vagyok Statham - fan, szerintem egy közepes akciósztár, akinek szerencséje volt. Az utóbbi időben nem volt A listás filmje (imádtam a Feláldozhatókat, alig várom a harmadik részt, de azért ez nem az a kategória), pedig egykoron Guy Ritchie-nél kezdte a színészi pályafutását. A Stathamről megjelent képek és hírek eszembe juttatta, hogy milyen régen láttam már a filmet - amelyről nem mellesleg a blog a nevét kapta - , ideje volt újrázni. Nem változott semmi: ez egy zseniális alkotás!
Adva van négy kisstílű bűnöző: Tom (Jason Flemyng), Szappan (Dexter Fletcher), Eddy (Nick Moran) és Bacon (Jason Statham). Közös kasszán vannak, ezért nem dicsérik meg Eddyt, amikor egy kártyapartin nem elég, hogy elveszti a pénzüket, de még jelentős adósságot is sikerül összehoznia, amit egy héten belül rendezniük kell. A kötelező kétségbeesésen túlesve azt a roppant elmés megoldást találják ki, hogy kirabolják a szomszédokat. Akik egyébként szintén gengszterek, kábítószerben utaznak, és nem vetik meg az erőszakot. A fiúknak azzal a problémával is szembe kell nézniük, hogy a kis rablási akcióhoz elrettentési célzattal be kellene szerezniük néhány puskát. Kéz alatt szert is tesznek két muzeális darabra, azonban fogalmuk sincs arról, hogy éppen ezeket keresi Baltás Harry (P.H. Moriarty), pontosabban Nagy Christ (Vinnie Jones) bízza meg a feladattal, és a történet szálai végzetesen összeérnek...
Guy Ritchie első játékfilmes próbálkozása hamar kultikussá vált annak idején, nem csoda, zseniálisan jó volt a forgatókönyv, a film is remekül sikerült, és olyan menő sztárok szerepeltek benne, mint a kor egyik leghíresebb focistája, Vinnie Jones (akinek ez volt az első filmszerepe), és a zenész ikon Sting. Eredeti, friss alkotás volt, ami új korszakot hozott a gengszterfilmek történetében: nem az alvilág krémjéről szólt, hanem kisstílű bűnözőkről. A több szálon futó, sokszorosan megtekert történet, a mocskos szájkarate, a helyzet és jellemkomikumok sora, és persze a lassítások mind részei a jellegzetes Guy Ritchie - stílusnak. A teljesen ismeretlen rendező szupersztár lett, máig kitart a hírneve, a Madonna-korszakot is kibírta a karrierje. De mára már őt is bedarálta az álomgyár, ennek ellenére én nem osztom az általános fanyalgást, kíváncsian várom, mit hoz majd ki Artúr király karakteréből az egyik kedvenc rendezőm, mert a tehetség nem vész el, csak átalakul szerény véleményem szerint.
A film lelke a kiváló forgatókönyv (amit szintén Guy Ritchie követett el), nem csak a fő karakterek kerültek jól megírásra, hanem minden egyes szereplőnek megismerjük a motivációit, ha nem is kedveljük meg őket, de megértjük, mi mozgatja a tetteiket. A londoni alvilág alsóbb szintjein játszódó történet azonnal magával ragadja a nézőt, drukkol a fiúknak, hogy kikerüljenek abból a slamasztikából, amibe belekeveredtek, és folyamatosan ledöbben a fordulatokon. A szöveg übercool, a szinkron zseniális, mindenkinek azt ajánlom, hogy ne eredetiben (vagy ne csak abban) nézze meg! Nagyon sok karakter jelenik meg a filmben, de mindegyiknek külön története van, a túlpörgetett lúzerség (pl. amikor a gengszterek azon szenvednek, hogyan nyissák ki a rácsos ajtót) adja a sava-borsát az alkotásnak. Az én abszolút kedvenc jelenetem az, amikor a belőtt drogos lány hirtelen magához tér, és szétlövi a szobát. Nem mondanám erőszakmentesnek a filmet, de azért nem is folyik a vér olyan mennyiségben, mint a klasszikus gengszterfilmekben. Nem veszi magát komolyan film, és ez nagyon jól áll neki. Az operatőri és vágói munka kiváló, a zene sem utolsó.
Fogalmam sincs, hogyan vette rá Stinget és Vinnie Jones-t az elsőfilmes rendező, hogy szerepeljenek a filmjében, de megtették, és ezzel elindult a világhírű focista máig tartó színészi karrierje, Sting pedig tett egy újabb kitérőt ebben a műfajban is (nekem a Dűnében tetszett a legjobban!) - de azért zenészként jelölték háromszor Oscar díjra, nem színészként. Vinnie Jones mindenkit lemosott a vászonról, nagyon jól passzolt hozzá a karakter. Engem világ életemben hidegen hagytak a focisták, de ebben a filmben Jones egy isten volt! A többiek is jók voltak, de nem átütőek, nem véletlen, hogy Statham-en kívül senkiből sem lett sztár a film őrületes sikere után. Nem volt tehetségesebb, mint a többiek, de megvolt benne az a bizonyos plusz, ami miatt a rendezők és a nézők felfigyeltek rá.
Guy Ritchie bátran kísérletezett, első filmjében teljesen kiforrott, műfajteremtő alkotást tett le az asztalra. A színészvezetés jó, a jelenetek erősek, az érdeklődést mindvégig sikerül fenntartani. A rendező tehetségét dicséri, hogy teljes mértékben összefogja a filmet, egyedi atmoszférát teremt, székhez szögezi a nézőt.
Soha rosszabb első filmet, Guy Ritchie alkotása ma sem poros, kötelező darab!
9/10