Enemy

Dennis Vlleneuve alkotásában egy egyetemi professzor fedezi fel saját hasonmását egy színész képében, az igazi izgalmak és rejtélyek viszont csak a vele való találkozása után kezdődnek. Talán még előre sem túlzás kijelentenem, hogy ez a film lesz az év legnagyobb mindfuckja. Azonban eleinte ezt nehéz elhinni: nagyon sokáig a misztikum nem áll másból, mint hogy van két ugyanúgy kinéző ember. Ami önmagában még nem elég izgalmas ahhoz, hogy az apró részletek adagolása nélkül egy komplex rejtélyt és egy történetet lehessen felépíteni rá. Gyllenhaal ugyan remekül jeleníti meg a külsőre egyforma, de egyébként nagyon eltérő két személyiséget, viszont a karakterek kidolgozása meglehetősen későn kezdődik meg. Hozzá kell tennem, velük kapcsolatban utólag sok jelentéktelennek tűnő momentum értelmet nyer, de addig is ezek inkább üresjáratokként nyújtják az egyébként nem túl hosszú játékidőt. Az utolsó percekben ha nem is mindent, de valamit ebből be tud pótolni a produkció, sőt, a befejezés nélkül talán feleennyit sem érne. De ebből a filmből csak akkor lehetett volna remekmű, ha nem csak a stáblista után, hanem előtte is kellett volna rajta gondolkodni, így viszont inkább megmarad egy érdekes, de az átlagnál nem sokkal jobb thrillernek.

Kiadatás / Rendition

A világ talán legméltatlanabbul utált rendezője (azaz Gavin Hood) még mielőtt a Farkas és a Végjáték keretein belül igazán megmártózott volna Hollywoodban, első amerikai filmjével egy igen megosztó témát járt körbe. Ez nem is lehetne más, mint a 9/11 utáni időszak terrorelhárító politikája és a kínzások, a több szálon futó történet pedig egyszerre foglalkozik az ártatlanul meghurcolt áldozattal, az ő családjával, illetve a két vallatótiszttel. Sajnos, mint sok hasonló filmnél, a párhuzamosság itt is az egyes szálak kidolgozottságából vesz el, azonban ezt az űrt nem sikerült kellő tartalommal megtölteni. Főszereplőnk feleségének kétségbeesett nyomozása, az amerikai CIA-elemző csendes agonizálása nem szolgál sok mondandóval, egyedül az arab rendőrtiszt és lányának sztorija hordoz magában valódi erőt. Ami a film utolsó fél óráját egészen rendkívülivé teszi, azon a tényen azonban nem változtat, hogy addig egy meglehetősen fárasztó és közhelyes produkcióban van részünk.