Ez is egy nap, amikor életben kell maradni. Ha sikerül, akkor már csak 364 van hátra, és hazamehetsz a családhoz, hogy megpróbáld elfelejteni a földi poklot. Nem fog sikerülni, a háború egy életre veled marad. Oliver Stone-nál senki nem tudja jobban ezt. Nagyon fáj, hogy a mostani filmjei nem érnek a régi nagy klasszikusok közelébe, de ettől még nála jobban senki nem tudta bemutatni a vietnámi háborút, hiszen ne felejtsük el, hogy háborús hőst tisztelhetünk benne. 15 hónapot szolgált Vietnámban, 1968 áprilisától egy felfedező szakasz tagjaként. Ez idő alatt kétszer sebesült meg, bíborszívvel és bronzcsillaggal tüntették ki. A fronton szerzett élmények ihlették A szakasz forgatókönyvét. Oliver Stone első rendezéséért mindjárt Oscar díjat kapott (forgatókönyvíróként akkor már volt neki egy Az éjféli expresszért), megérdemelten, hiszen kivételes drámai erejű filmről van szó (összesen 4 szobrocskát vihettek haza az alkotók). Kiemelkedő alkotás a háborús filmek műfajában..
A pokol az értelem tehetetlensége. Nem kell sok idő ahhoz, hogy az ifjú, idealista Chris (Charlie Sheen) megtanulja ezt a szomorú igazságot. Egyetemre járt, önként vonult be és kérte, hogy Vietnámban harcolhasson Amerikáért. Döbbenten szemléli saját csapatában, hogyan pusztítja el a lelket a háború. Barnes őrmestert (Tom Berenger) először hősnek látja, aki bosszút áll egyik bajtársuk halálért, azonban amikor túllépi azt a bizonyos határt, minden megváltozik. Az emberséges Elias őrmester (Willem Dafoe) jelenti a túlkapásait, és mivel Barnes nem akar börtönbe menni, egy bevetés során galád módon elteszi láb alól Eliast. A csapat egy emberként fordul a gyilkos ellen, azonban végül Chrisnek kell meghoznia azt a döntést, hogy igazságot szolgáltat-e.
Régen láttam a filmet, amelyről mint mindenkinek, elsőre nekem is Willem Dafoe drámaian hatásos halála jut az eszembe. Pedig ennél sokkal többről szól ez a kiváló alkotás. Bemutatja, milyen igazából a háború, mit élnek át a katonák, hogyan deformálja el a lelküket a földi pokol, amelyben napról napra próbálnak életben maradni. Valamint egy csoport sorsát is figyelemmel kísérhetjük, amely a halál árnyékában próbál élni, és nagyon súlyos erkölcsi kérdésekkel kell szembenéznie. Chris szemszögéből látjuk a történetet, aki a szemünk előtt alakul át zöldfülű ifjoncból tűzben edzett katonává, aki borzalmas dolgokat él át, nagyon közel áll ahhoz, hogy őt is felfalja a háború, de végül megtisztulva kerül ki a purgatóriumból.
A forgatókönyv zseniálisan jó volt, minden karakter jól került megírásra, nemcsak Chris történetét ismerhetjük meg, hanem a szakasz minden katonájáért, mindenki teljesen más, másként próbálja túlélni a háborút. A Barnes-Elias konfliktus is nagyon jól kibontásra kerül, a legizgalmasabb karakter pedig Barnes, akit elvileg teljes szívünkből el kellene ítélnünk, hiszen meggyilkolta az egyik társát, mégis megértjük a motivációit. Bár látványosak a harci jelenetek is, mégis a lelki folyamatok bemutatása miatt marad igazán emlékezetes a film. A párbeszédeknek éppen az az ereje, hogy nem pátoszosak, pontosan megmutatják, miről és hogyan beszéltek egymással a katonák. A zene és a vágás nagyban elősegítik a jelenetek drámaiságát. Talán csak a lezárás nem volt elég erős a film többi részéhez képest, de attól még katartikus élményt nyújt az alkotás megtekintése.
Charlie Sheent ma már csak bulvárhősként ismeri mindenki, azonban pályája elején ígéretes tehetségként indult, ennek a filmnek a főszerepében sem vall szégyent. Tom Berenger élete szerepét játszhatta el Barnes alakjában, Willem Dafoe szokásához híven kiválóan alakítja Elias-t. Johnny Depp is feltűnik a filmben egy rövid epizódszerep erejéig, Kevin Dillon és John C. McGinley emlékezetes alakítást nyújtottak, Forest Whitaker azonban még messze volt a csúcsformájától. Érdekesség, hogy maga a rendező, Oliver Stone is feltűnik a filmben egy jelenet erejéig. De mindenki jól oldja meg a szerepét, a színészek arca híven fejezi ki az általuk játszott karakter érzelmeit.
Oliver Stone rendezőként kiváló munkát végzett, a néző teljesen bele tudja élni magát a történetbe, jól eltalálta az akció-érzelem egyensúlyát. A jelenetek nagyon erősek, a színészvezetés tökéletes. Biztos kézzel vezet végig bennünket a drámán, egészen a katarzisig.
Oliver Stone mesterműve a vietnámi háború pokláról katartikus erejű alkotás. kötelező darab!
9/10