Híd a Kwai folyón / The Bridge on the River Kwai (1957)
2014. március 25. írta: FilmBaráth

Híd a Kwai folyón / The Bridge on the River Kwai (1957)

bridge-on-the-river-kwai2.jpgIgen, a zene megvan, és a a film? Nem, nekem sem. Pedig legendákat hallottam róla, ideje volt megbizonyosodni róla, hogy tényleg olyan jó film-e. Tényleg az

A második világháború nagy csatáiról rengeteg film készült, vég nélkül lehetne sorolni a látványos, és nem is rossz alkotásokat, azonban a hadifoglyok valahogy kimaradtak a hősi eposzokból. Ez érthető, hiszen a háborúról a győztesek készítettek filmeket, és  nem szívesen tettek említést arról, hogy nem volt fáklyásmenet a győzelem, akadtak sötétebb periódusok is a hadi cselekmények során. Vajon lehet izgalmas és érdekes történetet mesélni néhány angol hadifogolyról, úgy, hogy igazi akcióra csak a végső nagy összecsapásban kerül sor? Bizony, lehet!

A japán hadifogoly tábor vezetője döbbenten nézi a mindenki által ismert zenére fegyelmezetten bemasírozó angol katonákat, és nem zárja a szívébe a vezetőjüket, Nicholson ezredest (Alec Guiness), aki ragaszkodik ahhoz, hogy a hadi előírásoknak megfelelően a tiszteket nem engedi dolgozni a táborban. Kissé elfajul kettejük vitája, az ezredest azonban nem sikerül megtörni, végül az ő véleménye diadalmaskodik. Azonban a történet csak most kezdődik, ugyanis Saito ezredes (Sessue Hayakawa) megosztja azt a problémáját Nicholson ezredessel, hogy az életével felel azért, hogy elkészüljön a híd, amit építenek a Kwai folyón. Az angol tiszt úgy dönt, megmutatja a japánoknak, mennyivel különb náluk a brit nemzet, és mindent megtesz, hogy az a bizonyos híd időben megépüljön. Azonban ezzel elárulja a szövetségeseket, vajon a döntő percben képes lesz arra, hogy elpusztítsa az általa létrehozott építményt?

Elég hosszú a film, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy végig körömrágva figyeltem az eseményeket, de attól még összességében nagyon erős drámát kaptunk, ami ritka egy háborús filmnél. A forgatókönyv nagyon jól sikerült, habár ennyi év után már kicsit porosak a párbeszédek, de azért a karakterek közötti konfliktus mélysége és a történet szépen kidolgozott íve semmit sem veszített az erejéből. 

Habár vannak benne látványos elemek (főleg a végső leszámolás természetesen), de azért ez elsősorban egy kamaradarab, egy kis helyen összezsúfolódott emberek drámája, a közöttük lévő viszonyokat, kis és nagy csatákat mutatja be. Az ezredes hősies kitartása, amiért Saito ezredes elkezdi csodálni a brit tisztet, majd ahogyan Nicholson lassan, de biztosan a híd építésének fanatikusává válik, és a végső konfliktus önmagával, mind-mind nagyon szépen megírásra kerültek a kiváló forgatókönyvben, amely méltán kapott Oscar-díjat (amelynek akkoriban még valóban volt szakmai és erkölcsi értéke).  

De nem csak a két ezredes szellemi párbajáról és a brit tiszt belső konfliktusáról szól a történet, egy másik szál is található a történetben, egy amerikai hadifogoly, a szoknyabolond, nem kicsit felületes Shears (William Holden) fejlődéstörténete, akinek sikerül megszöknie a táborból, mégis visszatér (na, nem önként, de a végére ez már teljesen lényegtelen lesz), hogy kiszabadítsa a társait. A szemünk előtt alakul át felelősségteljes igazi tisztté, akinek még az élete sem drága, hogy végrehajtsa a küldetést. Már azért a képért érdemes megnézni a filmet, amikor ránéz Nicholson ezredesre, és ezzel ráébreszti arra, hogy mi az ő igazi feladata angol tisztként. A legendás zene átszövi a filmet, rengeteget tesz hozzá a dráma erejéhez, akárcsak a kiváló operatőri és vágói munka. Ritka jó háborús film, valóban kiemelkedő a kategóriájában, nem véletlenül őrizték meg a szívükben a nézők még ennyi év után is.

BridgeRiverKwai.jpgAlec Guinnes nem véletlenül kapott Oscar díjat a szerepért, tökéletesen belakta a karaktert, pontosan láthatjuk, milyen fázisokon megy keresztül az ezredes, hogyan menekül bele a  lelki túlélés érdekében a híd építésébe, hogyan válik a rabjává, és végül az utolsó pillanatban hogyan hozza meg a megfelelő döntést. Saito ezredes alakítóját, Sessue Hayakawát szintén jelölték a díjra, ugyan ő végül nem kapta meg, de attól még az alakítása nagyon erős, méltó ellenfele Nicholson ezredesnek. William Holden játéka szintén kiemelkedő, Jack Hawkinsnak is vannak szép pillanatai.

David Lean-nek is jutott egy Oscar a hétből, teljesen megérdemelten, nagyon jó filmet rendezett, amelyből nem hiányoznak a rá jellemző gyönyörű természeti képek sem, azonban ezúttal a drámai hatás, a színészi játék került előtérbe, és bár messze nem tökéletes a film, és az idő vasfoga nem kímélte, de azért természetesen méltán lett belőle legenda.

Egy film, amelyről mindenkinek a zene jut az eszébe, holott a film is kiemelkedő alkotás, kötelező darab!

8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr215846652

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mariska16 2014.03.25. 14:22:48

Írjál már példát a 10/10-es filmre viszonyítás miatt, ha van ilyen egyáltalán, hogy ez a 8/10 mit jelent.

FilmBaráth 2014.03.25. 14:55:10

@mariska16: Kísérd figyelemmel a tematikus hetet, lesz majd példa 10/10-re is:-)

gyöngyömpötty 2014.03.28. 10:11:25

Most olvastam, hogy a híres füttyös nóta egy valóban létező második világhábórús szövetséges gúnydal, tk. arról szól hogy a náci vezérkar milyen gyengén volt ellátva golyókkal (nem pisztolygolyókra gondolok...:). Csak akkoriban még nem viselte volna el a közönség, ha hangosan éneklik, hogy "Hitler has only got one ball...stb.", azért fütyülik:)

gigabursch 2016.11.01. 20:04:28

Most keveredtem ide, mivel volt egy jó írás magáról a hídról és a vasútról:
passport.blog.hu/2016/10/31/hid_a_kwai_folyon_651

@gyöngyömpötty:
Ami a nótát illeti - több vűltozat is van, talán ez a fellelhető legteljesebb, bár .:

Hitler, he only had one ball,
Goering, he had two but too small,
Himmler had something simmler,
But poor old Goebbels had no balls at all.

Whistle Chorus:
Frankfurt has only one beer hall,
Stuttgart, die München all on call,
Munich, vee lift our tunich,
To show vee 'Cherman' have no balls at all.

Whistle Chorus:
Hans Otto is very short, not tall,
And blotto, for drinking Singhai and Skol.
A 'Cherman', unlike Bruce Erwin,
Because Hans Otto has no balls at all.

Whistle Chorus:
Hitler has only got one ball,
The other is in the Albert Hall.
His mother, the dirty bugger,
Cut it off when he was small.