A híres Ron Burgundy legendája / Anchorman: The Legend of Ron Burgundy (2004)
2014. március 16. írta: danialves

A híres Ron Burgundy legendája / Anchorman: The Legend of Ron Burgundy (2004)

Anchorman.jpgVannak filmek, amelyeknek hatalmas klasszikussá kellene válniuk, de egy kisebb csoport rajongását leszámítva gyakorlatilag még csak nem is érdekelnek senkit. Aztán vannak filmek, amelyekre úgy dobálják a "nézhetetlen" jelzőt, mintha ezek az emberek soha a közelébe sem mentek volna egy Adam Sandler-Rob Schneider koprodukciónak. Az Anchorman pedig abban a "szerencsés" helyzetben van, hogy mindkét kategóriába beleesik, és ezek mellett még ráadásul egy kiváló vígjáték is.

A 70-es évek San Diegojában az emberek még elhittek mindent, amit a tv-ben láttak, a nők nem lehetett riporterek, és a hírolvasók valódi ikonok voltak. Közülük is a legnagyobb volt Ron Burgundy (Will Ferrell), aki meglehetősen bizarr csapatával (Paul Rudd, Steve Carrell, David Koechner) uralta a hírek világát. Ez azonban hirtelen veszélybe kerül, amikor a csatorna formabontó módon Veronica Corningstone (Christina Applegate) személyében egy női riportert alkalmaz. Ráadásul a rivalizálást Ron számára igen hamar gyengédebb érzelmek váltják fel.

anchorman1.jpgHa be kellene mutatnom, mennyire kultikus műről van szó, elég csak megnézni, hány mémet eredetezhetünk ebből a darabból. Még az ilyen szempontból szintén erős Office Space sem tudja megközelíteni azt a szintet, ahányszor - a filmet sokszor nem is ismerő - internetezők idézik ezt az alkotást. Ez pedig nem véletlen: ez a produkció vonultatja fel minden idők legelvetemültebb gegjeit, napjaink legjobb komikusainak asszisztálásával. Legalábbis részben ezt teszi.

Ugyanis az Anchorman kizárólag azért nem lehet a tökéletes vígjáték, mert túlságosan is tökéletes film akar lenni. A szatirikus-társadalomkritikus kiszólások, a koherens történet és a karakterfejlődés hiába számítanának alapvetően pozitív tényezőknek, ezúttal csak elveszik a teret attól az ökörködéstől, ami miatt naggyá tudott válni. Mintha a film legalábbis szégyellné önmagát, és mindenáron értelmesebbnek akarná mutatni magát annál, ami. Márpedig visszanézve inkább emlékszünk majd Ed Harken telefonbeszélgetéseire, a Fekete Párduc parfümre vagy az azóta mémmé vált mondatokra, mint Ron Burgundy megváltástörténetére.

Ennek megfelelően a végeredmény kifejezetten kiegyensúlyozatlan, azonban a csúcspontjai bőven kiadnak egy remek vígjátékot. Márpedig végső soron azért mégiscsak ez lenne a lényeg, még ha ezt a film maga sem akarja teljesen belátni.

8,5/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr35861539

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.03.16. 12:15:26

szerintem meg éppen hogy túlértékelt közepeske ez a film, csomó helyen láttam top 10-be betenni, és amikor megnéztem, volt benne talán 3 értékelhető poén, amin tényleg lehetett visítva röhögni, a többi meg olyan hehe

számomra sokkal inkább azért volt jó látni, mert bepillantást adott egy olyan korszakba, amiről keveset tudok, amikor még tényleg olyan volt ez a szakma, hogy még nem engedtek nőket érvényesülni, miközben mára totálisan megváltozott, és 90%-ban mindent nők kommentálnak

az is eszembe jutott, hogy mikor bejött a TV2, Rtl klub, akkor Szellő, Pálffy, meg a többi pont így viselkedtek, hogy majd ők megmutatják mi az a hírolvasás, az sokkal röhejesebb volt, mint ez a film

generálpauza 2014.03.17. 14:24:33

"Well, that escalated quickly!"
süti beállítások módosítása