Amerikai pszichó / American Psycho (2000)
2014. február 28. írta: FilmBaráth

Amerikai pszichó / American Psycho (2000)

American-Psycho.pngKevés filmszínész mer kilépni a komfortzónájából. Ennek fő oka az, hogy nem akarja elveszíteni a rajongóit, akiknek köszönhetően kifizetik neki a producerek azt a pénzösszeget, amelyet az esetek nagy többségében nem érdemel meg, viszont meg fog kapni, mert ugye a nézők nagy része  a színészek neve miatt ül be a moziba. Ennek eredményeként úgy fog járni, mint Bruce Willis, aki halálosan unja már az akciófilmeket, mégis sorban forgatja őket, mert erre kap felkérést, és sokba kerül a szép modellfeleség meg a gyerekek. Én nem ítélem el ezért, de jobban becsülöm azokat a színészeket, akiket tényleg a karakter érdekel, akit el akarnak játszani, és hidegen hagyja  őket, hogy esetleg derékba törik a karrierjük. Érthető módon kevesen vannak ilyenek, de szerencsénkre Christian Bale közéjük tartozik. Lehetett volna az új Hugh Grant, ellehetett volna közepes filmek közepes szerepeiben, de nem, neki szakmai kihívás kellett, és bevállalta az Amerikai pszichót, amelyben teljes ellentétes karaktert formált meg, mint korábbi filmjeiben, és mindenki le akarta beszélni erről, mondván, megöli vele a karrierjét. Ma már tudjuk, hogy a hatás éppen ellentétes volt: szárnyaira kapta a világhír.

Nagyon fiatalon láttam a filmet, és éppen ezért természetesen az maradt meg belőle, hogy ez egy beteg alkotás, amiben Christian Bale nagyon jól néz ki, és nem értettem, mi ez a hatalmas hype körülötte. Sok év után újráztam, és végre megértettem: azért, mert ez egy nagyon jó film, és nagyon is komoly kérdéseket feszeget a cool felszín felett.

Patrick Bateman (Christian Bale) 27 éves gazdag yuppie, a Wall Streeten dolgozik nagyon elit munkahelyen, és az élete saját maga körül forog. Két dolog érdekli igazán:a külseje (mindent megtesz, hogy nagyon jól nézzen ki, fogyókúrázik, megszállottan edz, a szoláriumot és a bőrápolást sem hanyagolja el) és a külsőségek (csak bizonyos márkájú ruhát és karórát hajlandó viselni, igazi sznob). Ezzel még nem ártana senkinek (saját magán kívül), azonban van még egy mániája: imád sorozatgyilkolni. Egészen addig nincs ebből gond, amíg prostikat és hajléktalanokat küld át a másvilágra, azonban egyszer hirtelen felindulásból megöl egy másik fiatal yuppie - t, Paul Allent (Jared Leto), és egy nyomozó, Donald Kimball (Willem Dafoe) elkezdi keresni a gyilkost, és lassan Patrickra irányul a gyanú, akin egyre jobban elhatalmasodik a gyilkolás vágya...

Bret Easton Ellis nem habos-babos lányregényeket ír, nem könnyű filmvászonra adaptálni őket. Mary Harron nem ijedt meg a feladattól, nagyon jó forgatókönyvet írt az Amerikai pszichóból, és ő rendezte a belőle készült filmet is. Egy jól felépített drámát kapunk, nem kevés társadalomkritikával társítva. Ugyanis a filmnek nem az a lényege, hogy Bateman egy nárcisztikus gyilkos, hanem az, hogy unalmában gyilkol, mivel az élete teljesen céltalan, üres, a látványos külsőségek mélyen a nagy semmi található. Végignézhetjük, hogyan hullik le róla az álarc, hogyan esik szét a személyisége, és hogyan döbben rá, hogy milyen közönyös, felszínes társadalomban él, és nem különb senkinél.

Ténylegesen nem látjuk a gyilkosságokat, viszont nagyon hatásos képek és sejtetések segítségével nagyon is félelmetes hangulatot sikerül teremteni. Bateman teljesen hétköznapi beszélgetések közben, gyakorlatilag átmenet nélkül öli meg áldozatait, másodpercek alatt válik jómodorú fiatalemberből dühöngő őrültté. Zseniálisan jók és erősek a jelenetek, a párbeszédek hangsúlyosak, főleg attól, hogy gyakorlatilag elbeszélnek egymás mellett a felek (az én kedvencem az, amikor az utolsó pillanatban megkíméli a titkárnője életét, és arról szól a csevej, hogy el kellene mennie a lánynak a lakásából). Mégsem hibátlan a film, időnként elveszítjük a fonalat, túl sok lesz a parttalan (nak tűnő) beszéd, de aztán egy újabb erős jelenet visszazökkent minket a történetbe. Fokozatosan jutunk el a végső ámokfutásig, és nem kicsit lepődünk meg a film végén, amely gyakorlatilag nem old meg semmit, inkább újabb kérdéseket vet fel, arra készteti a nézőt, hogy tovább gondolkodjon a történeten. Vagyis nincs katarzis, de attól még nagyon jó a film.

american psycho.jpgChrisitan Bale zseniális a főszerepben. Jól kigyúrta magát annak érdekében, hogy hiteles legyen a külsejére nagyon kényes Bateman alakjában, de ez természetesen másodlagos, sokkal fontosabb az, hogy egy rendkívül összetett karakter minden mélységét meg tudja mutatni, nem véletlenül kapta fel a fejét mind a szakma, mind a nézők az alakítására. Jared Leto nyúlfarknyi szerepében is képes maradandót alkotni (mint mindig), Willem Dafoe viszont tőle szokatlanul átlagosan formálja meg a szerepét. Guinevere Turner játéka figyelemreméltóan erős volt rövid mellékszerepében, a többi szereplő viszont erősen felejthető volt.

Mary Harron erős és okos filmet rendezett, amelynek vannak ugyan hibái, mégis méltán lett kultfim a maga idejében. A színészvezetés Bale esetében tökéletes, azonban a mellékszereplők esetében akadnak hiányosságok, és ezért néhány jelenet sokkal gyengébb lett, mint amit ki lehetett volna hozni belőle.

Erős dráma, látványos, de nem egyáltalán nem üres képek, jó krimi, és Bale zseniális alakítása  - kell ennél több?

8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr465816209

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsíros Bödön 2014.03.06. 20:26:37

A film baja az, hogy túl tömör és kevés játékidőt adtak a forgatókönyvhöz. Bale hozza a karaktert, a film valamilyen szinten a könyv hangulatát. De ez kevés. Nincs meg benne az a hossz, ami a könyvben, ahol bár ugyancsak teljesen fel van épülve a főszereplő karaktere (valamennyi fokozatosság mutatkozik az őrületében, de nem sok), de az olvasó a könyv majd feléig nem látja a teljes valóságot. Szép lassan bukik elő az igazi Pat. Továbbá (bár az érthetőségen nem ront, már ha ezt a tömör katyvaszt lehet egyáltalán értelmezni) kronológiailag szétbontották a jeleneteket a könyvhöz képest, amit nem értek, mert bár engem nem zavar, de az idiótább kritikusoknál ez is rögtön mínuszpont. Lényeg, hogy én is ajánlom megnézésre, de előbb inkább a könyvet.

walter sobchak 2014.03.11. 18:30:50

Egyszer elolvastam a könyvet. Egyszer. Soha többet nem fogom. Nem azért, mert szar volt, hanem mert (nekem) túl sok volt. Most is beleborzongok, amikor egy-két "olyan" jelenetre visszagondolok, tulajdonképpen a filmben a legkevésbé durva gyilkosságokat jelenítették csak meg (a hajléktalan megölése két könyvbéli gyilkosság összegyúrása volt), aztán ettől is plafonon volt mindenki. Szerintem még éppen emészthető volt a film, és többé-kevésbé követte a könyv szerkezetét (az elején "minden oké", aztán jönnek a durva dolgok, a végén meg ugye már összefolyik minden). Azt, hogy kicsit lerövidítették az őrület kibontakozását, illetve a könyvben szerintem bántóan hosszú piperecucc-zene-ruha-etikett leírásokat, én megértem, azért mégse lehet 3 órás egy film, amiből ebben az esetben 1,5 óra kőkemény torture-porn, és ami miatt a filmet úgy kb. 1 tizedmásodperc alatt tiltották volna be. A lényeg szerintem benne volt, Bale igen jól játszott (a láncfűrészes-ledobós jelenetet hogy továbbfejlesztette a Batman-re :D).
süti beállítások módosítása