Mindig is úgy gondoltam, hogy egy sztárrendező filmes ízlésére adni nem feltétlenül garantált siker arra, hogy a megtekintett produkció valódi élményt jelentsen. Mert ahogyan egy filmkritikus sem feltétlen tudna jó filmet rendezni, úgy egy direktor sem biztos, hogy megfelelő kritikai eszközökkel tud eljárni egy alkotás kapcsán. Persze Quentin Tarantino véleménye mindig is más kasztba tartozott, hisz az amerikai rendezőzseniről tudható, hogy óriási filmes műveltséggel rendelkezik, és rendelkezett már rendezői, forgatókönyv írói karrierje előtt is (persze ez rengeteg más direktorról is elmondható). Így hát nem csoda, hogy sokadmagammal nagy elánnal vártuk a Big Bad Wolves című, tavalyi megjelenésű izraeli remekművet, amely QT szerint a mögöttünk hagyott esztendő legjobb alkotása volt.

Egy izraeli város retteg. A környéken egy kegyetlen sorozatgyilkos ólálkodik, aki gyermekeket rabol el, majd megcsonkított holttestüket közszemlére téve az erdőbe helyezi. A rendőrök persze tehetetlenek, még úgy is hogy szinte biztosak a tettes kilétében. Bizonyítékaik nincsenek. A törvényt megkerülve így a brutalitása miatt felmentett Micki (Lior Ashkenazi) és az egyik áldozat apja, a kőkemény háborús veterán Gidi (Tzahi Grad) ejtik foglyul a bűnösnek látszó férfit, hogy bármilyen eszközökkel kicsikarják belőle a lányok maradványainak hollétét.

Mint ahogyan az a fenti szinopszisból is kivehető, a történet alapjai megvannak egy nagyszerű torture porn megalkotásához. Szerencsénkre az izraeli rendezőpáros ennek nem csak a tudatában volt, de az alapformulát tovább is gondolta: a torture porn kínzásain túl ízléses fekete humorral és lüktető suspense-zel töltötték meg a cselekmény egészét, és természetesen attól sem irtóztak, hogy a történet mögé egy dübörgő társadalomkritikai és lélektani mondanivalót helyezzenek, aminek a vége nem feltétlen ott csattan, ahol várnánk.

A film persze nem lenne annyira zseniális, ha nem megfelelő professzionalizmussal láttak volna neki. Az operatőri munka ugyan nem mutat újat, de a sztoikus nyugalommal kezelt képek (főleg a nyitójelenet kettőssége) megteremtik a fojtogató atmoszférát, amelyet karaktereink fejlődése, na meg a gyilkos kilétében való kételkedés fejleszt valóban precízzé és élvezhetővé. Természetesen a készítők a fekete humor túlhasználtságával gajra vághatták volna az egész produkciót, de ezt is, mint minden elemet kellő mértékkel a helyén tudták kezelni.

A Big Bad Wolves tehát egy sokrétű, izgalmas, ugyanakkor piszok szórakoztató krimi-dráma-thriller kombó, amely attól sem riad vissza, ha a Fogságbanhoz hasonló értékítéleteket vagy morális dilemmákat kell együtt ábrázolnia a humoros és könnyed jelenetekkel. Azt hiszem az öreg Quentin ismét nem tévedett: Izraelben megszületett a suspense torture porn egyik leghangosabb és legélvezhetőbb darabja. Mindez nagyszerű színészi játékokkal, zenékkel és egy székbedöngölő lezárással nyakon öntve.

9.5/10