Russel Crowe tehet bármit, a romantikus hős jut az eszünkbe róla, aki bátran megvív az ellennel (látványosan koreografált jelenetek sorában természetesen, ahogyan azt kell), megvédi az ártatlanokat, ilyenek. Nem véletlen, hogy azonnal ő jutott eszembe, amikor rám tört a "nézzünk valami romantikus hajós kalandfilmet, egy jó színésszel" érzés. Mivel ez a film eddig kimaradt nálam a Crowe életműből, ezért pótoltam. Nos, nem mondanám, hogy megbántam, de ennél sokkal többet vártam tőle.

1805-ben járunk, a napóleoni háborúk idején. A harci cselekmények nemcsak a szárazföldön, hanem a tengeren is zajlanak.. Jack Aubrey kapitány (Russel Crowe) hajója, a Surprise Brazília partjainál jár. Az egyik matróz egy vitorlát vél látni, a kapitány nagyon látványosan fényképezve belenéz a távcsőbe, először nem lát semmit, aztán jön a torkolattűz és a támadás: egy francia hadihajó, az Ascheron csúnyán elbánik velük, csak a köd menti meg a hajót a végső pusztulástól. A legénység legmélyebb döbbenetére a kapitány úgy dönt, hogy a tengeren javítják ki a károkat, és üldözőbe veszik az ellenséges hajót. Ahogy telik az idő, egyre több konfliktus alakul ki az összezárt közösségben, mélyül az ellentét a kapitány és a hajóorvos, Dr. Maturin (Paul Bettany) között. Vajon mi lesz a hosszú utazás vége, sikerül legyőzni az Ascheront, és képes-e arra a kapitány, hogy egyben tartsa a legénységet?

Elég vontatottan kezdődik a film, kell egy fél óra, amíg elkezd magával ragadni a történet. Utána már gyorsan telik az idő, lehet szurkolni a legénységnek és a hős kapitánynak. Habár akad benne látványos csatajelenet (mivé is  lennénk, ha nem láthatnánk Crowe-t, amint dögösen fényképezve, látványosan legyőzi a rossz fiúkat), de mégsem az akción van a hangsúly, hanem az érzelmeken, az emberek közötti kapcsolatok bemutatásán. A két fő karakter (a kapitány és hajóorvos) jól meg lettek írva, a jellemfejlődések teljesen rendben voltak, azonban akad jó pár felesleges jelenet, a párbeszédek többsége laposra sikeredett, szerencsére a vágás, a kiváló zene sokat lendített a történeten, ezért összességében egy jó film sikeredett. Az események főként a hajón zajlanak, azonban ellátogatunk a Galápagos szigetekre is, ahol amúgy darwini módon a hajóorvos szépen felfedezi az élővilág csodáit. Bevettek mindent az alkotók, azonban a film mégsem lett az, ami lehetett volna: egy látványos, de közepes dráma lett belőle, amelynek vannak nagyon jó és erős pillanatai, de nem képes végig fenntartani az érdeklődést.

Russel Crowe tökéletes választás volt a főszerepre, teljesen hitelesen alakítja a kapitányt, nemcsak a hősiességét mutatja meg, hanem a vívódásait, az emberi gyengeségeit is. Paul Bettany méltó játszótárs volt, csaknem ugyanolyan erős az alakítása, mint Crowe-é. Az a jelenet, amikor levezényli a saját magán végrehajtandó műtétet, félelmetesen maradandó. Max Pirkis egy fiatal kadét szerepében lenyűgözően jó (a Róma című sorozat Octavianusaként is megcsodálhattuk a tehetségét), de a többi szereplő sem vall szégyent.

Peter Weir technikailag mindent megtett azért, hogy egy kiváló film szülessen (jó forgatókönyv, remek színészek, látványos akciójelenetek), azonban hiányzik az igazi drámai erő az alkotásból. A jelenetek sora nem áll össze igazán, széttöredezik a történet, időnként elkalandozik a figyelem, sőt a film időnként unalmassá is válik, túl sokat akart a rendező elmondani, kevesebb talán több lett volna. Ennek ellenére érdemes megnézni, elsősorban a színészi alakítások miatt.

Összességében egy jó, de nem kiváló film született, kár, mert az alkotók tehetsége miatt ennél többre volt hivatott, így sajnos nem lett maradandó alkotás.

7/10