Egészen kiskoromtól fogva rajongok a westernmozikért, persze a legtöbbek által ismert réteg az úgynevezett "spagettiwestern" réteg. Ezek a tipikus vérgőzös, sok pisztolypárbajjal és harcjelenettel tarkított westernek, ugyanakkor más megközelítése is van ennek a zsánernek, mint ahogy azt a hosszú című alanyom is reprezentálja.
A történet a 19. századi Amerikában játszódik, pontosabban annak a vége felé. Jesse James (Brad Pitt) a nyugat leghírhedtebb és legismertebb rablója volt ekkortájt. Egykoron polgárháborús hősként ünnepelték, azonban most már csak a prolik, az igazi szegény munkásemberek éltetik őt, ugyanis egyfajta Robin Hood-ként rabolja ki a bankokat, vonatokat, postakocsikat. Robert Ford (Casey Affleck) kiskora óta rajong Jesse-ért és bátyja révén lehetősége nyílik megismerni bálványát, sőt, a rablóbanda többi tagjával együtt laknak, hogy aztán szövögessék a következő rablásokat. Robert Ford-ot azonban senki nem veszi komolyan, ő a tipikus legfiatalabb bandita, akire senki nem figyel, de ami még fájóbb számára, hogy Jesse is figyelmen kívül hagyja, sőt néha még gúnyolódik is rajta. Ezért rá kell döbbennie, hogy a sorozatos fosztogatások ellenére, ő mindig Jesse árnyékában marad, így nincs más választása: meg kell ölnie azt az embert, akire felnéz, hiszen ez az egyetlen lehetőség arra, hogy az ő nevét is megismerje a világ.
Már rögtön a cím sok különlegességet rejt magában. Egy mondatba bele van sűrítve gyakorlatilag az, hogy a film mire megy ki, sőt a film eleji narráció még Jesse halálát és annak körülményeit is beharangozza. Joggal tehetik fel a szkeptikusok azt a kérdést, hogy minek nézzenek meg egy két és fél órás alkotást, mikor már a legelején spoilereznek? És itt jön a fordulat, ugyanis itt nem az az érdekes, hogy mi történik majd a fináléban, hanem a tálalási módon van a hangsúly. Az út a lényeg, amin keresztül eljutunk oda, hogy Jesse James meghal. Jó pár karakter teret kap a filmben, de igazán a két főszereplő van reflektorfénybe, illetve az ő kapcsolatuk. Amikor megismerik személyesen egymást, akkor dől össze minden illúzió Robert Ford képzeletében. Hősét ugyanis egy megrendíthetetlen, bátor, diadalittas embernek ismeri, de Jesse egyáltalán nem ilyen. Zsémbes, mogorva, nem szereti, ha újat húznak vele és valamilyen szinten mindenki fél tőle, karizmatikus egyéniség.
Nem akármilyen színészgárdát tudhatott magáénak Andrew Dominik rendező, hiszen Brad Pitt és Casey Affleck mellett itt van az egyik személyes kedvencem, Sam Rockwell vagy épp Jeremy Renner. Szenzációs alakítást tett le mindenki az asztalra. Casey Affleck talán még a Hideg nyomonban sem volt ilyen jó és Brad Pitt ismét bebizonyította, hogy sokkalta több ő Hollywood első számú szexszimbólumánál. A mellékszereplőket sem érheti egy rossz szó sem. A hangulat varázslatos: szemet gyönyörködtető a fényképezés a zene is az egyik legszebb filmzene, amit valaha hallottam. A stílusa viszont nagyon egyedi. Elnyújtott, nagyon lassú filmről van szó, teljesen olyan hatást kelt, mintha egy regényt "néznénk". Tény, hogy lehetett volna vágni abból a két és fél órás játékidőből, de így is meg van töltve kellőképpen tartalommal. Elsősorban a történet a Ford-James kapcsolatra fókuszál, de ezen kívül vannak még érdekesebbnél érdekesebb mellékszereplők is és megértetik velünk, hogy ez egy olyan kor volt, ahol még a legközelebbi banditák sem bíztak meg egymásban. Cselszövés, ármánykodás és bizonyos szinten a szerelem is jelen van, de minden pozitívum ellenére be kell látnom, hogy egy rendkívül vontatott filmről van szó. Tényleg a legtöbben arra számítanak egy ilyen darab kapcsán, hogy ropogni fognak a fegyverek, előtérbe kerülnek az akciók, de szó nincs ilyesmiről. Nagyon sok türelem és ráhangolódás kell ahhoz, hogy élvezhető legyen Dominik produkciója. Aki viszont elkapja a fonalat, az bizony értékes dolgokra bukkanhat, úgy, mint mondanivaló, motivációs háttértörténetek stb.
Egészen különleges és egyedülálló darabról van szó. Stílusjegyeit tekintve semmihez sem tudnám hasonlítani, de ha mondanom kéne mégis valamit, akkor azt mondanám, hogy ez a western változata Milos Forman Amadeusának. Ez nem az a film, amit mindenkinek látnia kell, erre tényleg csak az vetemedjen, aki szereti a lassú folyású történeteket és nem egy akcióorgiát vár. Ínyenc fogás ez, ami a kellő "elkészítéssel" nagyon finom tud lenni.
8/10
