Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford / The Assassination of Jesse James by the Coward Robert Ford (2007)
2014. január 10. írta: !Márk!

Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford / The Assassination of Jesse James by the Coward Robert Ford (2007)

20080229jessejame2.jpgEgészen kiskoromtól fogva rajongok a westernmozikért, persze a legtöbbek által ismert réteg az úgynevezett "spagettiwestern" réteg. Ezek a tipikus vérgőzös, sok pisztolypárbajjal és harcjelenettel tarkított westernek, ugyanakkor más megközelítése is van ennek a zsánernek, mint ahogy azt a hosszú című alanyom is reprezentálja.

A történet a 19. századi Amerikában játszódik, pontosabban annak a vége felé. Jesse James (Brad Pitt) a nyugat leghírhedtebb és legismertebb rablója volt ekkortájt. Egykoron polgárháborús hősként ünnepelték, azonban most már csak a prolik, az igazi szegény munkásemberek éltetik őt, ugyanis egyfajta Robin Hood-ként rabolja ki a bankokat, vonatokat, postakocsikat. Robert Ford (Casey Affleck) kiskora óta rajong Jesse-ért és bátyja révén lehetősége nyílik megismerni bálványát, sőt, a rablóbanda többi tagjával együtt laknak, hogy aztán szövögessék a következő rablásokat. Robert Ford-ot azonban senki nem veszi komolyan, ő a tipikus legfiatalabb bandita, akire senki nem figyel, de ami még fájóbb számára, hogy Jesse is figyelmen kívül hagyja, sőt néha még gúnyolódik is rajta. Ezért rá kell döbbennie, hogy a sorozatos fosztogatások ellenére, ő mindig Jesse árnyékában marad, így nincs más választása: meg kell ölnie azt az embert, akire felnéz, hiszen ez az egyetlen lehetőség arra, hogy az ő nevét is megismerje a világ.

Már rögtön a cím sok különlegességet rejt magában. Egy mondatba bele van sűrítve gyakorlatilag az, hogy a film mire megy ki, sőt a film eleji narráció még Jesse halálát és annak körülményeit is beharangozza. Joggal tehetik fel a szkeptikusok azt a kérdést, hogy minek nézzenek meg egy két és fél órás alkotást, mikor már a legelején spoilereznek? És itt jön a fordulat, ugyanis itt nem az az érdekes, hogy mi történik majd a fináléban, hanem a tálalási módon van a hangsúly. Az út a lényeg, amin keresztül eljutunk oda, hogy Jesse James meghal. Jó pár karakter teret kap a filmben, de igazán a két főszereplő van reflektorfénybe, illetve az ő kapcsolatuk. Amikor megismerik személyesen egymást, akkor dől össze minden illúzió Robert Ford képzeletében. Hősét ugyanis egy megrendíthetetlen, bátor, diadalittas embernek ismeri, de Jesse egyáltalán nem ilyen. Zsémbes, mogorva, nem szereti, ha újat húznak vele és valamilyen szinten mindenki fél tőle, karizmatikus egyéniség. 

jesse_james_meggyilkolasa_10.jpgNem akármilyen színészgárdát tudhatott magáénak Andrew Dominik rendező, hiszen Brad Pitt és Casey Affleck mellett itt van az egyik személyes kedvencem, Sam Rockwell vagy épp Jeremy Renner. Szenzációs alakítást tett le mindenki az asztalra. Casey Affleck talán még a Hideg nyomonban sem volt ilyen jó és Brad Pitt ismét bebizonyította, hogy sokkalta több ő Hollywood első számú szexszimbólumánál. A mellékszereplőket sem érheti egy rossz szó sem. A hangulat varázslatos: szemet gyönyörködtető a fényképezés a zene is az egyik legszebb filmzene, amit valaha hallottam. A stílusa viszont nagyon egyedi. Elnyújtott, nagyon lassú filmről van szó, teljesen olyan hatást kelt, mintha egy regényt "néznénk". Tény, hogy lehetett volna vágni abból a két és fél órás játékidőből, de így is meg van töltve kellőképpen tartalommal. Elsősorban a történet a Ford-James kapcsolatra fókuszál, de ezen kívül vannak még érdekesebbnél érdekesebb mellékszereplők is és megértetik velünk, hogy ez egy olyan kor volt, ahol még a legközelebbi banditák sem bíztak meg egymásban. Cselszövés, ármánykodás és bizonyos szinten a szerelem is jelen van, de minden pozitívum ellenére be kell látnom, hogy egy rendkívül vontatott filmről van szó. Tényleg a legtöbben arra számítanak egy ilyen darab kapcsán, hogy ropogni fognak a fegyverek, előtérbe kerülnek az akciók, de szó nincs ilyesmiről. Nagyon sok türelem és ráhangolódás kell ahhoz, hogy élvezhető legyen Dominik produkciója. Aki viszont elkapja a fonalat, az bizony értékes dolgokra bukkanhat, úgy, mint mondanivaló, motivációs háttértörténetek stb.

Egészen különleges és egyedülálló darabról van szó. Stílusjegyeit tekintve semmihez sem tudnám hasonlítani, de ha mondanom kéne mégis valamit, akkor azt mondanám, hogy ez a western változata Milos Forman Amadeusának. Ez nem az a film, amit mindenkinek látnia kell, erre tényleg csak az vetemedjen, aki szereti a lassú folyású történeteket és nem egy akcióorgiát vár. Ínyenc fogás ez, ami a kellő "elkészítéssel" nagyon finom tud lenni.

8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr225730741

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kaján Halász 2014.01.11. 14:35:19

Bár sokan gyenge filmnek tartják, de nekem is tetszett.

A címét illetően hallottam, hogy felmerült valami frappánsabb, rövidebb megoldás, de Pitt ragaszkodott ehhez. Érdemes elgondolkodni, vajon miért. Én a következőre jutottam (a tévedés jogának fenntartásával):

(Két megjegyzés: egyrészt spoiler következik, másrészt jópár éve láttam a filmet utoljára, így lehet, hogy nem mindenre emlékszem pontosan)

A cím miért nem csak ennyi? "Jesse James meggyilkolása, a tettes Robert Ford" Miért kellett ilyen értékítéletet mondani (ti. a címben gyávának nevezni) Robert Fordról? Szinte szájbarágás. Hiszen mindenki levonhatja saját maga számára is a következtetést.

Én a választ a film vége felé, a gyilkosság utáni történetben vélem megtalálni. Abban a részben, amikor a halott James legendája felmagasztosul, a közhangulat pedig egyre inkább Ford ellen fordul (kocsmai inzultusok). James a hős, Ford a gyáva. De megérdemli ezt Ford?

Ford a film kezdetén egy kisstílű szánalmas alak, aki próbál tetszelegni James előtt, aki persze látja ezt, baleknak tekinti, többször meg is alázza. Ford fokozatosan ráébred, hogy akit bálványoz, egy barátságtalan, másokat lelkiismeret furdalás nélkül kihasználó, ráadásul paranoiás, emiatt környezetére (saját szövetségeseire) is veszélyes figura. Egy idő után Ford ki akar lépni, legszívesebben megszabadulna James társaságától, de nem tud (persze fél tőle, mint mindenki aki ismeri őt).
Végül - szerintem - nem a vérdíjért, vagy a dicsőségért lövi le, hanem hogy véget vessen a tarthatatlanná váló helyzetnek. Gyáva volt?

Persze, hátulról lőtte le Jamest. (Aki -érdekes módon- látta is őt a falon lógó kép üvegében tükröződve, tehát lett volna ideje félreugrani, így az ügy akár fordítva is elsülhetett volna) És ettől gyáva? Hiszen akkor gyáva James is, lőtt le ő is a hátulról olyan bandatagot, aki gyanús volt neki (ha jól emlékszem, alaptalanul).
James megérdemelt volna talán egy "szemtől -szembe" párbajt?

Szerintem nem. Azt kapta, amit egy többszörös gyilkos bűnöző megérdemel. Talán a hóhér, aki a villamosszéket, vagy az akasztófát "kezeli", gyáva?

Ráadásul Ford a saját bőrét vitte vásárra. Bár nem egy szimpatikus figura, de amit tett, az közérdeket is szolgált, így inkább elismerést érdemelne, mint megvetést. Ehhez képest... láthatjuk a filmben, mi lesz a vége. És még a róla készült film címében is legyávázzák.

Hát szerintem ez a lényeg -és ezért kapta a film végül ezt a címet). A felületes tapasztalatok, a látszat alapján generált legendák (hírközlés, bulvár szerepe, píár) és a valóság közti ellentét. Nekem ezt mondta a film.

(A két főszereplő pedig zseniális, de különösen C.A.)