Megnéztük a 12 év rabszolgaságot, volt vélemény és ellenvélemény, én pedig leírtam egy olyan mondatot, hogy ebben a filmben 5-6 olyan mini-sztori is volt, amely akár egy önálló alkotást is elvitt volna a hátán. Úgy gondolom, hogy ez akár egy bővebb kifejtést is megérdemelne, következzen tehát, melyik történetszálakból lehetett volna egy-egy érdekes és minőségi alkotás, ha már az eredeti film annyira nem lett az.
(Az írás természetesen brutális spoilereket tartalmaz.)
1. Ford
Benedict Cumberbatch karaktere kapcsán nem tudom eldönteni, hogy a 21. század hozta létre utólag a jófej és felvilágosult ültetvényest, vagy már a könyvben is így szerepelt, mindenesetre egy érdekes szereplője a filmnek. Embersége szemmel láthatólag idegen ebben a világban, ahol mindenki korbácsoltatja a rabszolgáit, ugyanakkor néhány gesztusából látszik, hogy a régi szokások nehezen halnak ki, és azért minden jóindulata ellenére ő sem veszi teljesen emberszámba rabszolgáit. Azonban éppen eléggé kívülálló ahhoz, hogy ez konfliktusokat szüljön más ültetvényesekkel, vagy éppen az embereivel (erről majd alább), és mire kiderül, hogy ezt még egy tartozás is bonyolítja Edwin Epps felé, már pont vége az ő történetének. Kár érte, egy egészen jó film születhetett volna arról, hogy mennyire nehéz egy ilyen mentalitással érvényesülni az ültetvényesek könyörtelen világában. Afféle Schindler listája, csak rabszolgákkal.
2. Ford vs. Tibeats
Az egyik konfliktus, amit Ford karaktere szül, a Paul Dano által alakított munkafelügyelő és Solomon között robban ki, amikor a rabszolga okosabbnak bizonyul a hajcsárnál. Az igazán érdekes rész viszont akkor kezdődne, amikor az éjszaka közepén, puskával a kezében idegesen járkáló Ford azt sejteti, hogy Tibeats még az udvarház ellen is hajlandó lenne egy támadást végrehajtani a bosszú kedvéért. Már szinte el is képzelem a tökös westernt (vagy inkább southernt?), ahogy Ford őrült hajszába kezd Tibeats ellen, miután az mondjuk megölte a családját. És pont ekkor Ford neszt hall, kinéz az ajtón, és.... nem történik semmi. Ugrunk, és már Michael Fassbender okítja a rabszolgáit. Kár érte.
3. Shaw-ék
A rengeteg hasonló témájú film közül talán egy sem igyekezett megmagyarázni azt a nyilvánvaló ellentmondást, hogy az ültetvényesek miért vonzódnak szinte kivétel nélkül az általuk csak állatként aposztrofált rabszolganőkhöz. (Epps esetében ez még valamennyire érthető, miután felesége nyilvánosan megtagadja tőle a szexet.) Ennek talán az egyik legérdekesebb megjelenése a Shaw házaspár, ahol még ez kicsit tovább is bonyolódik. Már eleve egy furcsa (és a többi ültetvényes által minden bizonnyal megvetett) megoldás, hogy az úr feleségül veszi szeretett rabszolganőjét. Az már egy kicsit kevésbé, hogy az utóbbi csak megjátssza érzelmeit, viszont az igazi csavar ott jön, hogy az asszony bevallása szerint a férfi csak látszólag hűséges. Szóval akkor mi is olyan vonzó a fehér férfiak számára a fekete nőkben? Mert azért ez többnek tűnik egyszerű úri hóbortnál. Ráadásul ezen kívül az is megérne egy misét, hogy Mrs. Shaw hogyan tudja feldolgozni, hogy már szabad emberként uralkodik egykori sorstársai fölött. Viszont ha igazán nem-konvencionális rabszolga-rabszolgatartó szexuális kapcsolatot keresünk, abban egyértelműen a Spartacus járt az élen, amikor megfordította a klasszikus nemi szerepeket. És azt azért meg is tudnám érteni, mi lenne a vonzó például Mrs. Epps számára egy fekete férfiban, hogy még a nyilvánvaló társadalmi különbségeket is áthidalja ez a vágy. Lars von Trier pedig sírva könyörögne egy ilyen filmötletért.
4. Armsby
Garret Dillahunt szinte csak cameozik ezzel a karakterrel, viszont talán az egyik legjobb figurát villantja fel még így is. Eleve bizarr, hogy egy fehér embert láthatunk a rabszolgák soraiban (bár, ha jól értettem, gyakorlatilag nem számított rabszolgának), viszont ami még érdekesebb, hogy hogyan próbál megállni a lábán ebben a világban. Az alázatos, kedves emberből, akiben az újabb rabszolgamentő előfutárát látjuk, egyszerre egy könyörtelen, számító karakter válik, amint arra lehetőség adódik. Sajnos ezt már csak Epps tolmácsolásában halljuk, így sem azt nem tudjuk meg, mi történt vele, miután Solomon sikeresen megúszta a felelősségre vonást, illetve azt sem, hogy a továbbiakban hogyan tudott érvényesülni a rabszolgák között, és milyen ármánykodással küzdötte volna magát felfelé. Megint a Spartacus-ra kell visszautalnom, a sorozatban hasonló szerepet betöltő Ashur az egyik legjobb karakter volt, és bizony bőven van fantázia az ilyen ellentmondásos szereplőkben.
5. Brown és Hamilton
Őszintén szólva egyszer sem mondták ki egyértelműen, de úgy tűnik, hogy a két cirkuszos adta el Solomont rabszolgának. Innentől kezdve viszont egészen érdekes, hogy Hamilton érkezik főhősünk kiszabadítására (bár, mint mondja, ezt inkább a súlyos vádak hatására tette, mintsem jóindulatból), de szemmel láthatólag akkor sem igazán kerül szóba, hogy azért mégiscsak pokollá tette egy ember életét 12 évre. Szóval elég keveset tudunk meg erről a két karakterről, viszont már önmagában is érdekes ez a rendszer, hogy szabad embereket szolgasorba lehet taszítani. Mindezt Freeman (Paul Giamatti) bizniszével kiegészítve egy egészen érdekfeszítő történelmi film jöhetett volna létre egy olyan bizarr üzletágról, amelyről idáig szerintem nem sokat hallottunk. (Nagy kár, hogy végső soron ebben a filmben sem hallunk szinte semmit róla.) Akár egy egészen komoly gengszter-eposzt is lehetne írni a rabszolga-kereskedést teljesen illegális módon űző emberekről.