Szombaton került sor az eredetileg Filmíró mesterkurzus néven futó rendezvény negyedik felvonására. Egy leginkább rendezői munkásságával jeleskedő ember kapcsán ez az elnevezés némileg talán okafogyottá vált, mindenesetre a lényeg az, hogy a Filmalap a Millenárison tartott egy összejövetelt, ahol Antal Nimródot hallgathatták és tőle kérdezhettek az összegyűltek, ezen pedig én is részt vehettem. 

A Kontroll vetítésével nyitottunk, és ekkor még meglehetősen foghíjasak voltak a sorok, a reakciókból ítélve nagyrészt olyan emberek ültek benn, akik hozzám hasonlóan legutóbb szűk egy évtizede látták a produkciót. (A filmről itt és most ennyit, valószínűleg egy kritika keretében majd írok róla részletesebben is.) Azonban utána elkezdtek a későn kelő érdeklődők is beszállingózni, és végül szinte teljesen megtöltöttük a Millenáris Teátrumot. Az beszélgetés elején rövid időre Andy Vajnának delegálták a mikrofont, aki elmondta, hogy Antal Nimród egy, a magyar filmeket népszerűsítő promóciós alkotás leforgatása miatt jött haza, és nagyon reméli, hogy ennek a kisfilmnek komoly hatása lesz. (A szóban forgó darabot egyébként elmondása szerint nagyjából december középtől fogják vetíteni a mozik a filmek előtt.)

Nehéz helyzetben vagyok, hiszen 4x1,5 órányi beszélgetést kellene visszaadnom zanzásítva úgy, hogy közben lényegileg sem lenne szabad sokat csorbulnia. Annyit azonban mindenképpen elmondhatok, hogy a rendező egy nagyon közvetlen, szerény, nyílt, humoros és két lábbal a földön járó ember, úgyhogy abszolút kellemes élmény volt őt hallgatni, illetve vele beszélgetni. Azt hiszem az pedig mindent elmond, hogy az esemény második feléről kivitette a kamerákat, hogy teljesen őszintén beszélhessen az amerikai stúdiókban szerezett tapasztalatairól. (Sajnos ez egyben azt is jelenti, hogy a korábbi alkalmakkal ellentétben nem lehet majd Youtube-on megtekinteni az egészet, de azért remélem, legalább az első 3 órát feltöltik.)

Az első szakasz a rendező fiatalkorával és főiskolai munkásságával foglalkozott (ld. Biztosítás című kisfilmjét fent), a moderátorként közreműködő Madarász Isti filmrendező vezetésével végigmentünk a főbb pontokon, aztán pedig a közönség kérdései alapján alakult ki egy kicsit inkább sztorizgatós jellegű beszélgetés. Ezen belül viszont visszatérő téma volt, hogy Antal Nimród mit ajánlana a hasonló ambíciókkal és álmokkal rendelkező jelenlévőknek, mire ő többször is hangsúlyozta, hogy ne legyen B tervünk. Azaz, ha valaki tényleg a filmezéssel szeretne foglalkozni, annak legalább annyira kell akarnia ezt, hogy mindent feltegyen rá. "Egy film csak akkor fog elkészülni, ha már senki nem állíthatja le."

A Kontrollról szóló blokk szinte teljes egészében a film elkészültével kapcsolatos sztorikról szólt, megtudhattuk, hogyan kapta meg Csányi Sándor a főszerepet 3 nappal a forgatás előtt, illetve hogyan jött létre Aba Botond kultikussá vált nyitójelenete. Azonban az igazán érdekes témák a rendező amerikai karrierjével kapcsolatosan kerültek elő. Antal Nimród kertelés nélkül bevallotta, hogy a pénzért cserébe (időlegesen) feladta művészi ambícióit, és nyilvánvalóan szar forgatókönyveket vállalt el, csak hogy meg tudjon élni. Már ha egyáltalán volt forgatókönyv, ugyanis a Predators kapcsán a premierdátum ismeretében kellett 10 nap alatt két író segítségével összehoznia egy szkriptet. Itt a stúdiófőnökök és a sztárok is megkapták a magukét, szerinte a sztárkultusz már egy hatalmas kamu, és remélhetőleg mihamarabb a rendezők kora jön el újra. Egyben pedig külön megdicsérte a magyar színészeket, akik az amerikai celebek pénzének tördékéért sokkal alázatosabbak és jobban teljesítenek. Egyébként is rengeteget méltatta munkatársait (operatőröket, kaszkadőröket, színészeket és más stábtagokat), mint mondta, egy jó rendező gyakorlatilag nekik köszönhet mindent, nem magának.

Ez utóbbi volt talán az egész beszélgetés fő motívuma: Antal Nimród többször is hangsúlyozta az ego feladásának fontosságát. A Filmalap új rendszerének kapcsán is ezt tette: bevallotta, hogy ő is sokkal jobb filmeket tudott létrehozni annak köszönhetően, hogy hallgatott másokra, ahelyett, hogy olyan művet alkotott volna, amely "szar, de legalább az övé." 

Azt is elmondta, hogy szerinte amerikai gyerekkora nem befolyásolta a karrierjét, és bárki, aki megfelelő szinten beszél angolul, bekerülhet Hollywoodba - ha fel tud mutatni egy olyan filmet, ami erre feljogosítja. Jövőbeli projektjei is szóba kerültek, mint megtudtuk, már van egy kész forgatókönyve, ami közel áll a megvalósításhoz, és amivel visszatérhetne a szerzői filmekhez. (A főszerepére pedig jelen állás szerint Michael Shannont képzeli el.) Az utolsó kérdéseknél már sok minden feljött, így például az is, milyen visszadobott forgatókönyvek kapcsán bánta meg a döntését. Sok más rendező mellett ő is passzolta a Drive-ot (a közönség egy szitkom hangsávra is beillő csalódott "óóóóóó"-val nyugtázta ezt), mivel szerinte gyenge volt a szkript. (Ebben egyetértek vele.) Másik példaként pedig egy olyan alkotást hozott fel, amit "ő baszott el": A majmok bolygója: Lázadás kapcsán ragaszkodott a motion capture helyett a valódi majmokhoz, így lett végül Rupert Wyatt a rendező.

Eddigre már annyira felfokozódott a hangulat, hogy a Viszkis rabló filmtervének prezentálását spontán vastapssal jutalmaztuk. És tényleg, addigra leírhatatlan élménnyé vált, ahogyan rengeteg filmszerető emberrel beszélgethetek ilyen témákról. Ráadásul egy olyan hollywoodi rendező társaságban, aki a lehető legszerényebben adja elő, hogy ha minden jól megy, Michael Shannonnal fog dolgozni, vagy a lehető legközvetlenebbül közli veled, hogy a stúdiófőnökök hozzá nem értő faszfejek. Végszóként Madarász Isti az eddigi legjobb ilyen jellegű összejövetelként aposztrofálta ezt a napot, és bár az előző 3 alkalommal nem volt szerencsém ott lenni, ezzel mégis maradéktalanul egyet tudtam érteni.