"Közgazdász vagyok, nem művész". Latinovits Zoltán öccseként nem lehetett könnyű a színészi pályára lépni, és valóban, inkább személyiségének köszönheti a sikereit a filmvásznon. De ne ítéljünk felületesen. Én a korom miatt már nem láthattam Latinovitsot élőben színpadon, de Bujtort igen. Nagyon fiatal voltam, amikor nálunk, Tatabányán volt egy fantasztikus előadás, a Száll a kakukk fészkére színházi változata. Bujtor játszotta benne az Indiánt. Egyetlen mondat kivételével néma szerepet alakított, mégis teljes mértékben uralta a színpadot, a mai napig emlékszem jó néhány fajsúlyos pillanatra. És mindenkinek ajánlom, hogy hallgasson meg vele egy József Attila verset. Meg fog lepődni, hogy Ötvös Csöpi milyen színészi mélységekre volt képes.
1964-ben egy másodikos közgazdász hallgató éppen egy dögunalmas tanórán ücsörgött, amikor egy papírfecnit kapott, amelyen arról értesítették, hogy 12-kor jelenése van egy castingon Máriássy Félixnél. Ránézett az órájára: fél 12 volt. Késedelem nélkül Oscar-díjas rosszullétet színlelt, és már rohant is találkozóra. A próbafelvétel nem sikerült túl jól, de azért elküldték egy fotóshoz, hogy készítsenek róla egy képet. A fiatalember elkezdett beszélgetni a fotóssal, és akkor tudta meg, hogy egy Pestre szabadult vagány megszemélyesítőjét keresik, egy szép nagy darab krapekot. Már vagy 400 emberrel próbálkoztak, de még nem találták meg a megfelelőt. Hogyan került a válogatásra? Egy színielőadás plakátján látta meg a fotóját Máriássy Félix, és elkezdte keresni. Amikor Latinovitsot megkérdezte, hogy ismeri-e a fiatalembert, ő azt válaszolta, hogy természetesen, ő az öccse. Miután Bujtor (akkor még Frenreisz) megtudta, hogy mi a helyzet, nem sokat lacafacázott: szemüveg le, okos egyetemista külső el, hajat összeborzol, ingujj felgyűr, pózolás a fotósnak. Nemsokára visszahívták próbafelvételre, ami jól sikerült, így megkapta a Karambol című filmben Terpinkó Gyula, a nagyszájú súlyemelő szerepét. A több, ahogyan mondani szokták, már történelem.
Az anyuka Gundel lány volt, az első házasságából született Latinovits Zoltán, a másodikból Bujtor István és Frenreisz Károly. István felnézett Zoltánra, az ő hatására kezdett el színészkedni, de soha nem készült komolyan erre a pályára, élsportoló volt (tagja volt a kosárlabda válogatottnak, az egyetem miatt ezt fel kellett adnia, a másodosztályban folytatta), és közgazdásznak készült. Egyébként Latinovits végzett mérnök volt, Frenreisz Károly pedig elkezdte az orvosi egyetemet, mivel a polgári család elvárta a diploma meglétét a fiuktól.
Miközben folyamatosan forgatta a filmeket, elvégezte az egyemet, okleves közgazdász lett, azonban soha nem dolgozott ebben a szakmában, inkább elment vidékre színházba játszani, hogy valóban megtanulja a színészi mesterséget. Aztán visszaszerződött Pestre (saját bevallása szerint rossz döntés volt, vidéken sokkal többet fejlődhetett volna), és nem játszott sokat színházban. Élete alkonyán fordult újra a világot jelentő deszkák felé, a veszprémi színház vezetőjeként tevékenykedett. Ezen a téren a Száll a kakukk fészkére c. darab indiánjának szerepe volt legjelentősebb alakítása.
A 60-as években le sem jött a filmvászonról, jött az Álmodozások kora, A kőszívű ember fiai (közkeletű tévedés, hogy nem használt kaszkadőrt a farkasos jelenetnél, eredetileg volt, aki helyettesítse, de vagányságból megcsinálta a jelenetet Bitskey Tiborral együtt, egy másik érdekesség, hogy a farkasüvöltést Alfonzó prezentálta szinkronban, mert a helyszínen az ordasok nem voltak hajlandóak "megszólalni"), a Harlekin és szerelmese, a Fiúk a térről, a Szemüvegesek a legjelentősebbek ebből az időszakból.
És persze egy fantasztikusan jó James Bond paródia, Az oroszlán ugrani készül, amelyet mindenkinek ajánlok megnézésre, aki még nem látta. A forgatás nem volt vidám pillanatoktól mentes: Papp Lacit kellett kiütnie egy jelenetben, akit annyira elfoglalt a szöveg memorizálása, hogy nem figyelt oda igazán, amikor próbálták elmagyarázni neki, hogy a filmben a pofonokat csak imitálják. Ennek következtében a jelenet felvételekor Bujtor öt métert repült, és a kamera alatt landolt. Csak annyit volt képes kipréselni magából: "a fene egye meg, kiütött az olimpiai bajnok". Mire Révész György, a rendező kivette a pipát a szájából, és beszólt a kamera alá: Háromszoros!.
Ezt megcsíptük Oszi! A Bors című tévésorozat hatalmas siker volt, mai szemmel nézve is nagyon szórakoztató. Koncz Gábor és Bujtor István kettőse felejthetetlen. Csupán egyetlen részben nem szerepeltek, és a közönség reakciója azonnali volt: a rendező, Simó Sándor a bemutató éjszakáján 250 felháborodott táviratot kapott. Ebből 125-öt Koncz Gábor, 125-öt Bujtor István adott fel. Pedig a forgatókönyv szerint meg kellett volna halniuk az első évad végén. Ámde Koncz Gábor inkább ellovagolt, Bujtor pedig azonnal vette a lapot, és "Jövök, Oszi!" felkiáltással tántorgott ki a képből. A rendező tajtékozott, azonban végül ez a jelent maradt benne a végső változatban.
A 70-es évek már jóval csendesebben teltek, de ebben az időszakban is olyan filmek születtek, mint a Pendragon legenda (ebben a filmben együtt játszott Latinovits-csal), A dunai hajós, a Vivát Benyovszky, a Fekete gyémántok.
Aztán 1979-ben jött a Sándor Mátyás, amelynek főszerepét úgy kapta meg, hogy Az isztambuli vonat című olasz-magyar koprodukció forgatása közben figyelte a munkáját Claudio Biondi, olasz producer, majd elhívta Bujtort egy vacsorára, ahol közölte vele, hogy őt szeretnék a következő sorozatuk címszereplőjének. Mire Bujtor rá teljesen jellemző módon közölte, hogy részéről ennek semmi akadálya nincs. Mire a producerek közölték, hogy részükről viszont van: le kellene fogyni 10 kilót egy hónapon belül. Oké, ezt megbeszéltük, mit szeretne vacsorázni? Köszönöm, semmit, fogyózom. A sorozat hatalmas siker volt, Bujtornak reális lehetősége volt a nemzetközi karrierre, azonban egy producer pénzéhségének köszönhetően ez a hajó elment.
Akkoriban voltak divatban a Piedone filmek, és Bud Spencer magyar hangja Bujtor volt, aki a magánéletében is vagány, sportos életet élt, vitorlázott, a Balaton szerelmese volt. Mivel vagány és bevállalós volt, és egyébként sem kapott már olyan nagy filmszerepeket, mint régen, ezért belevágott a filmkészítésbe, megszületett Ötvös Csöpi alakja, 1980-ban elkészült A Pogány Madonna, ami hatalmas siker lett.
Habár még játszott mások által rendezett filmekben (Ripacsok, Szegény Dzsoni és Árnika), azonban a 80-as évek Ötvös Csöpiről szóltak: Csak semmi pánik, Az elvarázsolt dollár, Hamis a baba.
A 2000-es évek elején még megpróbálta újra feltámasztani a szerepet, azonban a Zsaruvér és Csigavér sorozat már nem érte el a korábbi filmek színvonalát. Belefáradt a producerségbe, nem találta a helyét a megváltozott filmes világban, visszavonult a színházba.
Saját bevallása szerint sok mindenhez értett (forgatókönyvírás, rendezés stb), azonban semmiben sem volt kiemelkedő. Ez azért enyhe túlzás, nagyon is jó színész volt, de Latinovits Zoltán zsenije mellett valóban eltörpült a tehetsége. Meggyőződéssel vallotta, hogy a közönséget szórakoztatni kell, és az Ötvös Csöpi filmek valóban nagyon közönségbarátok voltak, a mai napig jól lehet szórakozni a vidám, kedves történteken, amelyben nagy szerelmei: a Balaton és a vitorlázás kiemelt szerepet kaptak.
Hajója, a Rabonbán sajnos már hiába várja a kapitányát, de itt maradtak nekünk a filmek, a tévésorozatok, egy kalandokban és sikerekben gazdag pályafutás emlékei. Közgazdászként mondom, köszönjük Művész Úr!
