Mostanában nem készülnek jó gengszterfilmek, Miért? Egyszerűen azért, mert napjainkban a bűnözés világa sokkal fehérgallérosabb lett, mint korábban, a mai modern technika feleslegessé teszi a fizikai erőszakot, egyre inkább a számítógép veszi át az übercool mordályok helyét. Bizony, kiveszett a romantika az alvilágból, ma már minden steril és unalmas, nincs patakban folyó vér, leszámolások, alfa hímek, pisztolypárbajok, dübörgő érzelmek, lefojtott szenvedélyek. Persze az alvilág attól még ugyanolyan kegyetlen, velejéig ható félelmet tud kelteni, de ma már elsősorban nem az emberi élet van veszélyben, hanem az egzisztencia, a presztizs. És ez már nem olyan érdekes, hogy filmre kívánkozna. Mert a néző borzongani akar, őrületes szenvedélyt, az édes bűnt akarja látni, az életnek azt a sötét bugyrát, amibe ő egyszerű, tisztességes átlagpolgárként nem lát bele. Persze nem is akar annyira bűnben élni, egyszerűen csak kíváncsi a sötét oldalra, irigyli a jó kocsikat, a sok pénzt, a könnyű nőket, ami ezzel az életformával jár. Aztán mikor megnéz egy jó gengszterfilmet, ennek az árát is látja, és végül megnyugszik, hogy nem is olyan rossz a saját békés, nyugodt élete. De attól még szeretjük a rossz fiúkat, mert sokkal izgalmasabbak, mint a jók. És persze veszélyesebben is élnek, és gyorsabban is halnak. Hiányzik ez nekünk? A filmvásznon igen, de egyébként..
A kedvenc rendezőmet Martin Scorsese-nek hívják, talán ebből is látszik, hogy igen, szeretem a gengszterfilmeket. És igen, azért, mert a valóságban teljesen békés, nyugodt életet élek, és néha kell egy kis izgalom. De csak a filmvásznon. Összegyűjtöttem a kedvenc filmjeimet a műfajból, a lista teljesen szubjektív, kíváncsian várom a véleményeteket!
10. Ponyvaregény / Pulp Fiction (1994)
Tarantino remeke üdítően eredetien dolgozta fel a maffia kérdést. A rendező B filmeken nőtt fel, kizárólag egyedi stílusának köszönheti, hogy A-listás rendező lett belőle. A szöveg zseniális, a szereplőgárda egyedülálló (John Travolta ugye ennek a filmnek köszönheti, hogy újra felkerült a térképre), a jelenetek ma már klasszikussá váltak. Az én abszolút kedvencem John Travolta és Uma Thurman tánca, és az, amikor pontosan a szívébe szúrják az ellenanyagot Umának. Szórakoztató, nézőbarát, azonban mégis véresen brutális képet kapunk az alvilág működéséről.
9. A Ravasz, az Agy, és a két füstölgő puskacső / Lock, Stock and two Smoking Barrels (1998)
Nem, nem azért került fel a listára a film, mert innen ered a blog neve, hanem azért, mert Guy Ritchie szerintem legjobb filmje félelmetesen brutális képet fest a londoni alvilágról. A film négy főhőse, akik jó barátok, elhatározzák, hogy meggazdagodnak. Nem igazán jön össze nekik, az adósság csak nő és még meg is fenyegetik őket. Megoldás? Kirabolnak egy másik bandát. És elszabadul a pokol.. Guy Ritchie sajátos képi világa, a legendás lassítások, a színészi alakítások (bizony, Jason Statham mielőtt akciósztár lett, egészen jókat játszott a filmvásznon) mind-mind hozzájárultak a film sikeréhez. És persze Vinnie Jones forever!
8. Aki legyőzte Al Caponét / The Untouchables (1987)
Sean Connery ezért a filmért kapta élete egyetlen Oscar díját. Pedig nem ő volt a legjobb, hanem Robert de Niro. Szokása szerint teljesen átlényegült Al Caponévá (rá sem lehet ismerni, komolyan), keveset van jelen a filmvásznon, azonban annál erőteljesebben. Kevin Costner volt akkoriban a legmenőbb filmsztár, övé volt a főszerep, de természetesen két kollégája teljes mértékben lemosta őt a filmvászonról, Nem csak a színészi alakítások miatt érdemes megnézni a filmet, Brian De Palma kiváló rendezése egy pörgős, izgalmas, mégis kellően drámai gengszterfilmet eredményezett.
7. A kárhozat útja / Road to Perdition (2002)
A kétezres évek egyetlen jó gengszterfilmje. Tom Hanks ritkán játszik negatív karaktert, azonban természetesen ebben a szerepben is kiváló alakítást nyújtott. Michael Sullivan a felszínen tisztes polgár és jó családapa, azonban a helyzet az, hogy valójában bérgyilkosként dolgozik. Aztán egy nap a fia szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, menekülniük kell, és a bérgyilkost bérgyilkosok veszik üldözőbe. Paul Newman játékát öröm nézni, Jude Law sem vall szégyent, Tom Hanks lubickol a szerepben. Sam Mendes neve eleve garancia volt rá, hogy nem egy gyenge utánérzés filmet fogunk látni, és valóban, a jól megírt történeten és karaktereken túl zsigerig hatoló drámához van szerencsénk.
6. Szemtől szemben / Heat (1995)
Végre összeeresztették egy filmben Robert de Nirót és Al Pacinót! Igaz, a Keresztapa 2-ben (ami majdnem olyan jó volt, mint az első) mindketten játszottak, de közös jelenetük nem volt. Egészen 1995-ig kellett várni erre, és Michael Mann filmje valóban méltó terepet biztosított a nagy kettősnek. De Niro játszotta a bűnözők királyát, Pacino pedig a legjobb zsarut, aki el akarja fogni. Feszült, izgalmas krimi, ugyanakkor mély dráma is. A két színészóriás közös jelenetei élményszámba mennek, aki még nem látta a filmet, sürgősen pótolja!
5. A sebhelyesarcú / Scarface (1983)
Brian de Palma legjobb filmjét Al Pacino kiemelkedő alakítása tette felejthetetlenné, na és persze OÍiver Stone kiváló forgatókönyve. Tony Montana Kubából emigrál az Egyesült Államokba, némi vesztegetés árán megkapja az állampolgárságot, élhetne békésen, boldogan. De őt nem ebből a fából faragták, inkább elkezd egy drogbárónak. Lopeznek dolgozni. Szépen emelkedik a ranglétrán, de ez nem elég, neki két dolog kell: a hatalom, és Lopez barátnője. Mindkettőt megkapja, de borzalmas árat fizet érte. Kötelező darab!
4. Casino (1995)
Sharon Stone élete alakítását nyújtja, Robert De Niro zseniális, Joe Pesci nagyon jó Scorsese filmjében. Egy brutálisan letaglózó történet a szenvedélyről, a kapzsiságról, és a pénzről. A 70-es évek Amerikájában vagyunk, Sam "Ász" Rothesteint (De Niro, ki más?) a maffia Las Vegasba küldi, hogy átvegye egy kaszinó irányítását. Szépen alakul az üzlet, azonban Ász elkövet egy végzetes hibát: beleszeret Gingerbe, a luxusprostiba, és ráadásul el is veszi. Kezdetben boldogan élnek, azonban Ásznak meggyűlik a baja egykori barátjával, aki a maffia bérgyilkosa. Időközben az unatkozó Ginger drogfüggő lesz, és innen már csak lefelé vezet az út. Igaz történet alapján készült a film, ami a szórakoztató ipar sötét oldalára vezet el bennünket.
3. Volt egyszer egy Amerika / Once upon a Time in America (1984)
Sergio Leone nem csak spagettiwesterneket tudott kiválóan rendezni, ezzel a filmmel bebizonyította, hogy a dráma műfajában is tud maradandót alkotni. Egy hosszú, epikus alkotás keretében ismerhetjük meg két New York-i fiatalember közel 50 évet felölelő történetét, mely sima szeszcsempészettel indul a 30-as években, és a műfaj szabályai szerint tragédiával ér véget. De Niro és James Woods (aki számomra érthetetlen módon soha nem lett akkora sztár, mint De Niro, pedig a tehetséggel nem volt gond, talán csak az a bizonyos szerencse hiányzott) játéka lenyűgöző, a forgatókönyv nagyon jó, fel sem tűnik a hosszú játékidő.
2. Nagymenők / Goodfellas (1990)
Szerintem ez Scorsese legjobb gengszter filmje. Ebben mutatja meg a legjobban a maffia világát, itt a legerősebb az atmoszféra. A történet az 50-es években kezdődik, amikor a kamasz Henry (Ray Liotta) vágyakozva figyeli a maffiózó Jimmy (De Niro) fényűző életét. Tommyval (Joe Pesci) együtt csatlakoznak a maffiához, szépen haladnak felfelé a ranglétrán, de eljön a perc, amikor Henry súlyos döntés elé kerül. Ajánlom mindenkinek, hogy régi De Niro filmeket nézzen, ne azokat a butaságokat, amelyekben mostanában előfordul, mert ő igenis egy zseniális színész, és fáj látni, ahogyan (egyébként Pacinoval együtt) lerombolja a saját életművét. De ebben a filmben még láthatjuk az igazi tehetségét, mellette Joe Pesci és Ray Liotta csak másodhegedűs lehet.
1. A keresztapa / The Godfather (1972)
A tökéletes gengszterfilm, az alfa és az omega. Francis Ford Coppola legjobb filmje Marlon Brando jutalomjátéka, és Al Pacinónak is ez hozta meg a sikert. Majd egyszer egy nap, ami talán nem jön el soha, kérni fogok tőled egy szívességet. Ez a klasszikus mondat nagyon jól kifejezi a maffia lényegét. Azért brutálisan jó ez a film, mert alapvetően családregény, és annyira áthajtja a mindennapokat az alvilág, hogy szinte észre sem vesszük, hogy ott van, mert természetes. Hátborzongató ezzel szembesülni, ugye?
