Túl a csillogáson / Behind the Candelabra (2013)
2013. október 07. írta: FilmBaráth

Túl a csillogáson / Behind the Candelabra (2013)

behind-the-candelabra01.jpgKit érdekel egy régen elfeledett homoszexuális zongorista sztár és fiatal szerelmének története? Pláne akkor, ha az utóbbi időben már csak magánéletével a címlapokra kerülő Michael Douglas a főszereplő? Sokakat, szerencsére, a film mennybe ment a nemrégiben tartott Emmy-gálán. Naná, hogy kíváncsi lettem rá.

Pedig  a Michael Douglas filmek toplistájának leírásakor nem rejtettem véka alá azon véleményemet, hogy nem tartom igazán jó színésznek (nézzétek meg néhány régi Kirk Douglas filmet, és megértitek, miért), és a két Oscar-díja sem hat meg (ebből ugye "csak" az egyik járt a színészi teljesítményért, a másikkal a produceri munkáját ismerték el, természetesen méltán), ahogy Matt Damon sem a szívem csücske. Nincs vele semmi bajom, de ő sem tartozik a kiemelkedő tehetségű színészek közé. Engem Steven Soderbergh miatt érdekelt elsősorban a film, hiszen kiváló rendezőről van szó, aki sajnos nemrégiben bejelentette visszavonulását , kíváncsian vártam, mit hoz ki a történetből és két színészből. Nem csalódtam: nagyon jó film született.

Scott, a fiatal kutyakiképző (Matt Damon) homoszexuális partnerével egy előadásra megy, melynek sztárja a rikító ruhákban pompázó zongoraművész, Liberace (Michael Douglas). Az előadás után lehetősége nyílik találkozni a fiatal fiúkat nagyon is kedvelő, idősödő csillaggal. Elvakítja a fényűzés, ami körülveszi Liberace-t, hamarosan már együtt élnek. Először nagy a szerelem, azonban az évek múlásával a kapcsolatuk kezd kiüresedni, ellaposodni. Az igazi problémák akkor kezdődnek, amikor az idős sztár plasztikai műtétet hajt végre magán, és szerelmét is arra kéri, hogy szó szerint az ő arcára formálja magát: végezzék el rajta az átalakító műtétet, melynek következtében ugyanúgy fog kinézni, mint ő. A fiú rááll, azonban nem tudja elviselni, hogy nincs saját arca, tablettákat kezd szedni, majd drogfüggő lesz. És innentől kezdve már csak lefelé vezet az út...

A film azért lett olyan erős, mert a két ember kapcsolatára fókuszál, figyelemmel követhetjük, hogyan romlik el egy szépen induló szerelem, és mivel a homoszexualitás csak jelzésértékűen kerül bemutatásra, ezért nincs is jelentősége ebből a szempontból. Adva van egy elkényeztetett sztár, aki végre talál magának valakit, akitől szeretet és megértést kap, valamint egy, a luxust nagyon is kedvelő fiatal fiú, aki lassan valóban beleszeret jóval idősebb partnerébe. 

behind-the-candelabra08.jpgÉs ironikus módon minél jobban kötődik hozzá, annál inkább elveszíti a hatalmát felette, lassan, de biztosan fordul a kocka, ő lesz a kiszolgáltatott a kapcsolatban, ami természetesen nem végződhet jól. Sem Liberace, sem Scott nem kezeli különlegesen jól a konfliktusokat, éppen ezért nagyon is emberiek tudnak maradni, lehet velük azonosulni, kíváncsiak vagyunk a történetükre.

A forgatókönyv nagyon jó, az érzelmek széles skáláját vonultatja fel, a jól megírt karakterekkel lehetőséget biztosít a színészeknek arra, hogy tőlük teljesen szokatlan szerepkörben is bizonyítsanak. A film messze nem hibátlan, túl sokat mutat a csillogásból, amely időnként átcsúszik felszínességbe, és van néhány felesleges jelenet is, azonban összességében nagyon mély, zsigerig ható drámához van szerencsénk. 

A színészi játék osztályon felüli ebben a nem hétköznapi alkotásban. Michael Douglas élete szerepe Gordon Gekko volt a Tőzsdecápákban, de véleményem szerint az ebben a filmben nyújtott alakítása biztos befutó a második helyre. Rengeteg filmben láttam az évek során, de a már említett klasszikust leszámítva, egyikben sem volt ennyire meggyőző, nem ásott le a karakter mélyére. Nem volt könnyű helyzetben, hiszen egy ripacsot kellett játszania, úgy, hogy ne legyen nevetséges. Sikerült neki, és most méltán fürdik az elismerésben. Hollywoodi sztár létére mert öreg, csúnya és kiábrándító lenni, ez olyan szakmai alázatra vall, ami nem hétköznapi az álomgyárban. Matt Damon méltó játszótárs, azonban Douglas egy klasszissal jobb. De ettől még nagyon jól játszik, arról nem is beszélve, hogy teljesen hitelesen formál meg egy saját életkoránál jóval fiatalabb karaktert, ami nem csak a sminkeseknek köszönhető.

Steven Soderbergh ismét bebizonyíthatta, hogy nagyon jó rendező, őszintén remélem, hogy a siker hatására ismét kedve támad újabb filmekkel megörvendeztetni minket. A jelenetek intenzitása erős, hátborzongatóan jól kerülnek bemutatásra a felszínes csillogás mögötti emberi tragédiák.

Michael Douglas jutalomjátéka ez a film, amely ugyan nem nyújt katartikus élményt, de kár lenne kihagyni az életünkből.

8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr635553628

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.