Az űr a legvégső határ. Gene Roddenberry klasszikusa (ez a Star Trek filmek egyik alapmondata) új értelmet nyert a Gravity után. Az Avatár után ugyanis Cuarón volt az első, aki arra használta a 3D-t, amire az született: megmutatni, amit emberi szem még nem látott, valóra váltani a lehetetlent, feszegetni a valóság határait. a képzelet szárnyán szállni. Kíváncsian várom, hogy ki lesz a következő, aki újra elkápráztat bennünket, nézőket, akik már régen belefáradtunk a blockbusterek üres látványorgiájába, és epedve várjuk, hogy elvarázsoljon minket egy okos, tehetséges és bátor filmes álmodozó.

A világűr mindig is megragadta az emberek képzeletét, nem csoda, hogy már a mozi hajnalán megszületett az első film, ami ott játszódott. Természetesen Méliés (akinek életéről maga Scorsese forgatott egy sajnos nem túl jól sikerült filmet) Utazás a  Holdba című 1902-es filmjéről beszélek, amely a maga 12 percével annak idején rekord hosszúságúnak számított, és ha mást nem is, azt a képet mindenki ismeri belőle, amikor az emberarcú Holdon landol az űrhajó. Az alkotás filmtörténeti mérföldkő, rengeteg olyan technikai újítás van benne, amit a mai utódok magától értetődő természetességgel használnak. A színes változatot egykor kézzel(!) festették ki. Hőskor volt ez a javából, szerencsére a zseniális francia filmes méltó utódai is kíváncsian, bátran és merészen élnek a technikai fejlődés által biztosított lehetőségekkel. Ne felejtsük el, hogy a legifjabb művészeti ág csupán 150 éves, és az a legszebb benne, hogy a látszattal ellentétben nem csak a pénzcsinálásról szól, hanem az emberi szellem egyik legkreatívabb kifejezési eszköze, melynek határa szó szerint a csillagos ég.

Az évek során természetesen rengeteg űrhajós film született, most jöjjön az én teljesen szubjektív listám arról, hogy melyek sikerültek a legjobban.

5. Gattaca (1997)

Mire vagy képes azért, hogy megvalósítsd az álmodat? Mondjuk  akkor, ha az álmod az, hogy űrhajós legyél, de pedig egy olyan társadalomba születtél, ahol csak a tökéletesek érhetnek el mindent, te pedig egyáltalán nem tartozol ebbe a körbe? Mindenre van megoldás, csak egy tökéletes egyed személyazonosságát kell kölcsönbe venni. Vajon sikerül a terv?  Nagyon szeretem ezt a filmet, Ethan Hawke és Judge Law játéka élményszámba megy, komoly erkölcsi kérdések kerülnek feszegetésre, értő rendezésben.

4. A nyolcadik utas a Halál /  Alien (1979)

Ridley Scott klasszikusa egy kemény, rideg világot mutat be, melynek főhőse abban az időben még szokatlan módon egy nő, a Sigourney Weaver által alakított Ripley hadnagy volt. Sok folytatása született, azonban ahogyan az lenni szokott, egyik sem ért fel az eredetihez. A bátor kísérletek sora emeli ki a tucathorrorok közül, emlékszem, amikor először láttam, halálra rémültem, ugyanakkor lenyűgözve néztem az elém táruló látványt, annyira szokatlan volt, amit a vásznon láttam. Azt a fojtogató atmoszférát azóta sem sikerült újra megteremteni, aki egyszer is látta, nem felejti el.

3. Apolló -13 / Apollo 13 (1995)

"Huston, we have problem!" Egy klasszikussá vált mondat egy fantasztikusan jó filmből. Levegőt sem mertem venni annak idején a moziban, annyira izgultam azon, hogy vajon hazaér-e a pórul járt űrhajó legénysége, vagy örökre ott maradnak a világűrben. Tom Hanks alakítása lenyűgöző, Ron Howard rendezőként remekelt, az eredmény pedig egy látványos film, amelyben az igazi értéket a karakterek, a szűk térben felerősödő emberi konfliktusok, és a jól szerkesztett forgatókönyv adta.

2. Gravitáció / Gravity (2013)

A film véleményem szerint nem csak 2013 (eddigi) legjobb filmje, hanem filmtörténeti mérföldkő is. A 3D technológiát első esetben sikerült igazi mély tartalommal megtölteni (imádtam az Avatárt, de lássuk be, csak egy gyönyörűen ábrázolt Pocahontas történet volt). Először láthattuk az (elképzelt) űrt a filmvásznon, először hallhattuk félelmetes csendjét, döbbenten érezhettük félelmetes erejét. Képtelenség szabadulni a hatása alól, az a kép, amelyben Sandra Bullock magzati pózban lebeg az űrben, elég hatásosan beleégett a retinánkba. Klasszikus született, nem vitás.

1. 2001:Űrodüsszeia /2001: A Space Odyssey (1968)

Sikerült valakinek elsőre megérteni a filmet? Nekem sokadjára sem, de éppen ezért izgatja mind a mai napig a nézőket, hiszen tele van szimbólumokkal, tág az értelmezési lehetősége, ráadásul elég komoly filozófiai kérdéseket feszeget: az emberi és a gép intelligencia harca, az egyedüllét, a túlélés, és még sorolhatnám. Számomra a legmaradandóbb kép a fekete monolit, melynek hatására a majomemberek felfedezik a tüzet és az eszközhasználatot. Nem lehet elégszer látni, mert mindig felfedezünk benne olyan mondanivalót, amit addig még nem, és ettől zseniális Stanley Kubrick alkotása.