Villámkritikák - Prince Avalanche (2013) ; Scenic Route (2013)
2013. szeptember 22. írta: danialves

Villámkritikák - Prince Avalanche (2013) ; Scenic Route (2013)

Akár lehetne a poszt címe "Variációk ugyanarra a témára" is, ugyanis jó szokásomhoz híven két nagyon hasonló, de egyben egymással szöges ellentétet mutató filmet hoztam. Mindkét történet két szereplővel dolgozik, akik a semmi közepén vesznek és borulnak össze, azonban nemcsak hangulat, de színvonal szempontjából is nagyon eltérő lett a végeredmény.

prince.jpgPrince Avalanche

1988-ban járunk Texasban, egy hatalmas tűzvész után. Alvin (Paul Rudd) barátnője öccsével, Lance-szel (Emile Hirsch) a teljesen kihalt vidék útjain végzi a felfestést, illetve az útjelző póznák helyreállítását. Gyakorlatilag a vadonban élnek, mindentől és mindenkitől távol. Ez Alvinnak, aki kicsit menekül is a kapcsolatából, tökéletesen megfelel, Lance azonban nem tud elszakadni régi életétől, ez pedig egyre nagyobb konfliktusokat szül közöttük.

Szinte magam elé tudom képzelni a készítőket, ahogyan kitalálták, hogyan lehet manapság egy független filmet eladni: vegyünk két relatíve nagy nevű színészt, akiknél már arra is felkapja a fejét az ember, hogy egyáltalán elvállalták ezeket a szerepeket, majd beszélgessenek másfél órán keresztül, ezt pedig próbáljuk meg úgy köríteni, hogy az egyedinek tűnjön. A probléma az, hogy mindkét főszereplőnk teljesen átlagos és egyben érdektelen személyiség, akiket véletlenszerűen dobál a forgatókönyvíró a különböző témákkal és konfliktusok lehetőségével, ezt pedig a rendezés néha megfűszerezi egy-egy random természetfilmes montázzsal (már amikor nem azt csodálhatjuk, hogy hőseink hogyan festik a felezővonalakat). Az már csak a hab a tortán, hogy Hirsch és Rudd között a kémia sem működik igazán, így aztán nehéz elvonni a figyelmet arról a tényről, hogy az összes említésre méltó esemény off-screen történik. (Ugyanakkor legalább a zene tetszetősre sikeredett.) A szükségszerű összeveszés és kibékülés már szinte megváltásként érkezik, sajnálatos módon azonban ebben sem tudott igazán eredeti lenni ez a produkció. Még szerencse, hogy alább következik erre az ellenpélda.


scenic_1.jpgScenic Route

Már az első képsorok megadják a kellő felütést ennek a darabnak: Mitchellt (Josh Duhamel) és Cartert (Dan Fogler) egy brutális párharc közepén ismerhetjük meg. A rövid bejátszás után kiderül, hogy a két férfi régi barátként érkezett a sivatagba, ahol kocsijuk lerobbant a semmi közepén. Főszereplőink pedig ezt az időt arra használták fel, hogy felhánytorgassák régi sérelmeiket és alaposan összebalhézzanak, miközben idővel pont az együttműködésükre lenne a legnagyobb szükség a túléléshez.

Amikor megláttam, hogy Kyle Killen, az Awake alkotója jegyzi a forgatókönyvet, tudtam, hogy ezt nekem látnom kell, és nem is csalódtam. Ugyan az első 20 perc Linklater Visszajátszását idézve a "Hogyan adjunk életvezetési tanácsokat régi haveroknak?" elv mentén épül fel, az azt követő fordulatok és párbeszédek kifejezetten jól működnek. (Köszönhetően részben a két színésznek is.) Többek között azt is remek volt látni, hogy az idővel túlélő-filmmé alakuló sztori pikantériáját pont az adja, hogy két hősünk sokkal szívesebben küzd egymással, mint az elemekkel, ezzel is dinamikát adva a történetnek. Amely ennek ellenére valamennyire kifárad a másfél órás játékidő végére, de így is egy kiváló és szokatlan élményt nyújt.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr695527926

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása