Jaeger vadászpilóta akarok lenni! Hogyan, gyerekes lennék? Persze, hogy az vagyok, egyébként mit kerestem volna a moziban, amikor ezt a filmet adták?
Döbbenten olvastam a fanyalgó kritikákat a filmről. Tényleg én lennék az egyetlen ember, aki azért ment el a moziba, mert azt látta az előzetesben, hogy cool robotok látványosan aprítják egymást? Nem drámára, nem vígjátékra, nem romantikus filmre, hanem egy látványos blockbusterre váltottam jegyet, és pontosan azt kaptam, amit vártam, se többet, se kevesebbet.
Már a kezdő képsorok sem hagynak kétséget afelől, hogy del Toro az utolsó fillérig kihasználta a látványra azt a nem kevés pénzt, amit a filmre kapott. Ultrabrutál CGI effektek kíséretében megtudjuk, hogy néhány irtó ronda szörny, a kaijuk egy törésvonalon keresztül (hogyan jöttek át? érdekel valakit? engem nem igazán, itt vannak és kész) betörtek békés világunkba, elkezdték szétzúzni a nagy világvárosokat, erre az emberiség végre összekapta magát, összefogott, és megalkotta a jaegereket, a nagyon cool robotokat, akiknek az az összes dolguk, hogy irtsák a szörnyeket (nem lett volna egyszerűbb rájuk szabadítani a Föld teljes légi és vízi haderejét? Költői kérdés volt, bocs). Ezek a robotok úgy működnek, hogy két pilótát mentálisan összekapcsolnak, és ők mozgatják a szerkezetet az összehangolt mozdulataikkal. A jaeger pilótáknak szoros kapcsolatban kell lennie, azaz jól kell tudni driftelni. A Becket testvérek, az ifjú, forrófejű Raleigh (Charlie Hunnam), és megfontolt bátyja, Yancy (Diego Klattenhoff) nagyon jók együtt, azonban egy bevetésen az idősebb fiú meghal, ezért öccse soha többet nem akar jaagert látni belülről. De természetesen beüt a krach, a szörnyek bedurvulnak, és egyre többen lesznek, ezért Pentecost parancsnok (Idris Elba) ráveszi Raleight, hogy újra csatasorba álljon új partnere, a fiatal lány, Mako (Rinko Kikuchi) oldalán. És most, hogy mindenki a fedélzeten van, végre elkezdődhet a végső harc a jaagerek és a kaijuk között..
Nem, ezt a történetet nem lehet komolyan venni és igen, ez a film a gyerekeknek és a gyereklelkű felnőtteknek szól. Ha a mozi bejáratánál ott felejted a felnőtt éned, nagyon jól fogsz szórakozni, ha ez nem megy, akkor tényleg csak a fanyalgás marad. A döntés a tiéd.
Elmesélem, mi történt a moziban: a közönség (magamat is beleértve természetesen) együtt lélegzett a filmmel, ha dráma volt, síri csend volt, a humoros részeknél zengett a nevetés, az akciórészeknél csillogtak a szemek, és röpködtek a megjegyzések. Vagyis a film nem üres látványt jelentett a nézőknek, hangosan szurkoltak a jó fiúknak, szidták a rossz fiúkat. Utoljára a Star Trek filmnél volt ilyen hangulat a moziteremben, tehát nem egy átlagos blockbuster sikeredett a filmből.
És ez egyvalakinek köszönhető: a rendezőnek, Guillermo del Toronak. Aki látta a Hellboyt (nálunk forgatták Etyekwoodban, a saját szememmel láttam a nagy zöld izé maradványait a díszletben). vagy A faun labirintusát, az tudhatta, hogy lenyűgöző látványvilágba fog kerülni, ugyanakkor a karakterek nem lesznek felszínesek, a párbeszédek nem lesznek laposak, az intenzitás a film nagy részében ki fog tartani.
Most sem történt másként, bár a forgatókönyv sokkal gyengébbre sikerült, mint a korábbi del Toro filmeknél, a karakterek kissé felszínesebbek lettek a szokásosnál, azonban a dráma, az érzelmek, és akció adagolása nagyon jó ritmusban sikerült. Bár tele volt logikai bukfencekkel a történet, és néhol közhelyekkel dobálóztak a szereplők, de összességében egy jó iparosmunkának minősíthető a forgatókönyv. Del Toro nagyon jól összefogta a filmet, a letaglózó látványt meg tudta tölteni tartalommal, volt itt minden, kicsit talán túl is bonyolították a karaktereket.
Mivel a büdzsé nagy része a CGI-ra ment el, ezért a szereplők kevésbé ismert tévésztárok közül kerültek ki. A főszereplő, Charlie Hunnam elég harmatos volt, nem igazán tudta élettel megtölteni a karakterét (pedig nem volt túl bonyolult a feladat..), Rinko Kikuchi kritikán aluli teljesítményt nyújtott, a többiek két szereplő kivételével teljesen felejthetőek voltak. Idris Elba a parancsnok szerepében mindenkit (pontosabban minden élő személyt) lesöpört a filmvászonról, a jellemábrázolás tökéletes volt, a karakter minden színét megmutatta nekünk. Ron Perlman (Hellboy, ugyebár) rövid epizódszerepében sokkal maradandóbbat tudott nyújtani, mint a főszereplő.
Vagyis összességében egy egyáltalán nem tökéletes, azonban teljes mértékben szórakoztató blockbustert kaptunk, del Toro ismét remekelt, és..
Elnézést, de most kaptuk a riasztást, hogy egy ötös kaiju közeledik San Fransisco partjai felé. Megint áttörtek, amíg a tudósok találnak valamilyen megoldást, addig mentünk megvédeni az emberiséget. Jaeger pilóták, indulhat a kaiju vadászat! Zúzásra fel!
7/10
