Ki nem álmodozott arról, hogy részt vehet egy igazi filmforgatáson? Nagyszerű érzés lehet nézni a nagyszerű színészeket, akik a szemünk előtt hozzák létre a csodát, lényegülnek át egy másik emberré, a művészet elefántcsonttornyában ki ne kalandozna? 

Egy dzsungelben vagyunk, ahol most készül a következő évek legnagyobb mozija. A szereplőgárda brilliáns: az akciósztár Speedman (Ben Stiller), a komikussztár Portnoy (Jack Black), és az ötszörös Oscar-díjas színészisten, Lazarus (Robert Downey Jr.) együttes erővel hozza ki magából a maximumot, hogy elkészítse a világ legjobb háborús filmjét. Legalábbis mi, a közönség így tudjuk. Ámde amikor leállnak a kamerák, a következő kép tárul elénk: Speedman képtelen hozni a figurát, Lazarus mellett senkinek érzi magát (megértem, Robert Downey Jr. mellett Gary Oldman alatt mindenki ezt érzi, nem?), az előző filmje, amelyben egy értelmi fogyatékost játszott("fullba nyomta a kretént"), megbukott, ráadásul a kedvenc gyümölcslevét sem találja, hát csoda, ha ki van borulva, és az ügynökét (Matthew McConaughey) hívogatja folyamatosan a rettenetes világfájdalmával? Lazarust kikészíti a sok amatőr, ráadásul annyira beleélte magát a szerepébe, hogy képtelen szabadulni tőle, az agyára megy mindenkinek. Nála már csak Portnoy rosszabb, ugyanis heveny kokainmámorban boldogítja a stábot. Eredmény: hiszti a köbön, a forgatás káosz, végül a producer (Tom Cruise) nem túl finom rábeszélése következtében a rendező úgy dönt, hogy a továbbiakban reality showként fogják fel a filmet. És egy váratlan fordulattal a film valósággá válik..

Hihetetlen humoros a szövegkönyv, tele van zseniális szófordulatokkal, filmes poénokkal, görbe tükröt mutat Hollywoodnak, az egész filmforgatásos cirkusznak. Ráadásul a humoros felszín alatt nagyon komoly témákra irányítja a figyelmet: a producerek pénzéhsége, a filmipar embertelensége, a színészek kiszolgáltatottsága mind-mind bemutatásra kerül. Ennek a filmnek tarolnia kellett volna az Oscar-díjkiosztón. Mégsem ez történt, "csupán" Robert Downey Jr. gyűjtött be egy jelölést, de nem kapta meg a szobrocskát (végülis csak ő nemzedéke legjobb színésze, miért is kapná meg, nem igaz?). Mi volt a gond? Ahogy már többször kifejtettem, egy jó filmhez alapvetően három dolog kell: egy jó forgatókönyv, egy jó főszereplő és egy jó rendező.

A jó forgatókönyv megvolt, Robert Downey Jr. megvolt, na kin ment el a film? Naná, hogy a rendezőn, aki nem volt már, mint Ben Stiller. Aki nem tudta eldönteni, hogy komédiát, vagy drámát forgat. Így csak kapkodjuk a fejünket, és bár általában sírva nevetünk a poénokon, a film csak nem akar összeállni: folyamatosan ott a kétely, hogy ezt most komolyan mondják vagy csak hülyéskednek? Nincs gerince a filmnek, hatalmas a gegparádé, de a történet nem egységes, folyamatosan elveszítjük azt a bizonyos fonalat. A színészek mentik meg a filmet: Robert Downey Jr. identitászavarok színészként ("tudom, hogy ki vagyok, egy csávót játszom, aki egy csávónak adja ki magát") felszabadultan komédiázik, mégis egyetlen pillantásában ott van a végigdrogozott '90-es évek minden fájdalma. Jack Black nagyon jól hozza a ripacs, kokainfüggő komikust, öröm újra látni Nick Noltet. Az igazi meglepetés azonban Tom Cruise: a producer szerepében olyan színészi mélységeket mutat meg, amiről nem hittem volna, hogy megvannak benne.

Ben Stiller elkövette azt a hatalmas hibát, hogy magára osztotta a főszerepet. Amúgy nem rossz színész, de túljátssza a szerepét, ami nagyon idegesítő. Ennél már csak az idegesítőbb, hogy az utóbbi évek egyik legjobb forgatókönyvéből sikerült egy rendkívül szórakoztató, mégis nagyon felemás filmet rendeznie.

Csapó, ennyi. Sajnos.