Trópusi vihar / Tropic Thunder (2008)
2013. április 29. írta: FilmBaráth

Trópusi vihar / Tropic Thunder (2008)

Ki nem álmodozott arról, hogy részt vehet egy igazi filmforgatáson? Nagyszerű érzés lehet nézni a nagyszerű színészeket, akik a szemünk előtt hozzák létre a csodát, lényegülnek át egy másik emberré, a művészet elefántcsonttornyában ki ne kalandozna? 

Indulhat a forgatás? And action!

Egy dzsungelben vagyunk, ahol most készül a következő évek legnagyobb mozija. A szereplőgárda brilliáns: az akciósztár Speedman (Ben Stiller), a komikussztár Portnoy (Jack Black), és az ötszörös Oscar-díjas színészisten, Lazarus (Robert Downey Jr.) együttes erővel hozza ki magából a maximumot, hogy elkészítse a világ legjobb háborús filmjét. Legalábbis mi, a közönség így tudjuk. Ámde amikor leállnak a kamerák, a következő kép tárul elénk: Speedman képtelen hozni a figurát, Lazarus mellett senkinek érzi magát (megértem, Robert Downey Jr. mellett Gary Oldman alatt mindenki ezt érzi, nem?), az előző filmje, amelyben egy értelmi fogyatékost játszott("fullba nyomta a kretént"), megbukott, ráadásul a kedvenc gyümölcslevét sem találja, hát csoda, ha ki van borulva, és az ügynökét (Matthew McConaughey) hívogatja folyamatosan a rettenetes világfájdalmával? Lazarust kikészíti a sok amatőr, ráadásul annyira beleélte magát a szerepébe, hogy képtelen szabadulni tőle, az agyára megy mindenkinek. Nála már csak Portnoy rosszabb, ugyanis heveny kokainmámorban boldogítja a stábot. Eredmény: hiszti a köbön, a forgatás káosz, végül a producer (Tom Cruise) nem túl finom rábeszélése következtében a rendező úgy dönt, hogy a továbbiakban reality showként fogják fel a filmet. És egy váratlan fordulattal a film valósággá válik..

Hihetetlen humoros a szövegkönyv, tele van zseniális szófordulatokkal, filmes poénokkal, görbe tükröt mutat Hollywoodnak, az egész filmforgatásos cirkusznak. Ráadásul a humoros felszín alatt nagyon komoly témákra irányítja a figyelmet: a producerek pénzéhsége, a filmipar embertelensége, a színészek kiszolgáltatottsága mind-mind bemutatásra kerül. Ennek a filmnek tarolnia kellett volna az Oscar-díjkiosztón. Mégsem ez történt, "csupán" Robert Downey Jr. gyűjtött be egy jelölést, de nem kapta meg a szobrocskát (végülis csak ő nemzedéke legjobb színésze, miért is kapná meg, nem igaz?). Mi volt a gond? Ahogy már többször kifejtettem, egy jó filmhez alapvetően három dolog kell: egy jó forgatókönyv, egy jó főszereplő és egy jó rendező.

A jó forgatókönyv megvolt, Robert Downey Jr. megvolt, na kin ment el a film? Naná, hogy a rendezőn, aki nem volt már, mint Ben Stiller. Aki nem tudta eldönteni, hogy komédiát, vagy drámát forgat. Így csak kapkodjuk a fejünket, és bár általában sírva nevetünk a poénokon, a film csak nem akar összeállni: folyamatosan ott a kétely, hogy ezt most komolyan mondják vagy csak hülyéskednek? Nincs gerince a filmnek, hatalmas a gegparádé, de a történet nem egységes, folyamatosan elveszítjük azt a bizonyos fonalat. A színészek mentik meg a filmet: Robert Downey Jr. identitászavarok színészként ("tudom, hogy ki vagyok, egy csávót játszom, aki egy csávónak adja ki magát") felszabadultan komédiázik, mégis egyetlen pillantásában ott van a végigdrogozott '90-es évek minden fájdalma. Jack Black nagyon jól hozza a ripacs, kokainfüggő komikust, öröm újra látni Nick Noltet. Az igazi meglepetés azonban Tom Cruise: a producer szerepében olyan színészi mélységeket mutat meg, amiről nem hittem volna, hogy megvannak benne.

Ben Stiller elkövette azt a hatalmas hibát, hogy magára osztotta a főszerepet. Amúgy nem rossz színész, de túljátssza a szerepét, ami nagyon idegesítő. Ennél már csak az idegesítőbb, hogy az utóbbi évek egyik legjobb forgatókönyvéből sikerült egy rendkívül szórakoztató, mégis nagyon felemás filmet rendeznie.

Csapó, ennyi. Sajnos.
7/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr185184310

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.06.19. 18:39:53

Én még csak nem is a rendezésre fognám, szerintem már a forgatókönyvnél elvéreztek azzal, hogy nincs egy egységes koncepció, hol szatíra, hol egy egyszerű tévedések vígjátéka, hol a karakterekre felhúzott random gegparádé - ezek között abszolút vannak jó dolgok, de mindig csak azt látni, hogy film belekap valamibe, aztán nem viszi végig. Arról nem is beszélve, hogy egyes dolgok tényleg kicsit túl vannak írva vagy játszva (szerintem pl. Tom Cruise karaktere is), maga a paródia-vonal is kissé mesterkélt néhol. Viszont ettől függetlenül jó szórakozás, vannak benne jó poénok, úgyhogy olyan rettentően ez nem húzza le, de a kultstátuszát szerintem ennek a tipikus shaneblacki "fú, van 3 mondat, amire 10 év múlva is emlékszem, akkor biztos jó film volt" hatásmechanizmusnak köszönheti. (Részemről 7,5/10)
süti beállítások módosítása