Szerintem nem leszek egyedül, ha azt mondom, hogy számomra idáig a balkáni filmesek sora Kusturicával kezdődött és ért véget. Azonban ez a bolgár alkotás megmutatta, hogy ezen felül is van potenciál a tőlünk délre fekvő országokban, és emellett egyben egy olyan mű is, amelyhez mind hangulatában, mind történetében tudunk kötődni magyarként is.

Alex Georgiev (Carlo Ljubek) Németországban él már évtizedek óta, és itt szenved autóbalesetet szüleivel. Édesanyja és édesapja meghal, ő pedig elveszti az emlékezetét. Azonban egyik nap beállít hozzá nagyapja (Predrag Manojlovic), akinek eltökélt szándéka, hogy rendbe teszi a fiú életét, és hazaviszi Bulgáriába. Az út viszont hosszúnak és küzdelmesnek ígérkezik mind testi, mind lelki szempontból.

A megvalósításra sok panaszunk nem lehet, a díszletektől a színészek játékáig áthatja a profizmus az alkotást (itt elsősorban Manojlovic alakítását tudom kiemelni), és a rendező Stephan Komandarev-nek is köszönhetünk néhány igazán erőteljes jelenetet, amelyek csak tovább emelik a mű színvonalát. A történet alapvetően két szálon fut, egyrészről megismerjük azt az pályát, ahogyan főszereplőnk a születésétől kezdve végül eljutott Németországba, a jelenben pedig ugyanezt az utat járja meg néhány hét alatt visszafelé nagyapjával. A kommunista időkben játszódó családregény és a spirituális felhangoktól sem mentes road-movie a hangulatbeli ellentétek ellenére rendre összefonódik tehát.

Viszont engem mégis alapvetően előbbi fogott meg, talán érdekessége miatt, és azért is, mert utóbbi nem mentes teljesen a kliséktől és közhelyektől, ahogyan a megtört és céltalan főszereplőből hirtelen egy boldog és teljes életet élő ember lesz. Ezt azonban én nem tudtam bántó sablonosságként felfogni, hanem csak még inkább erősítette az élményt azzal, hogy kölcsönzött a sztorinak egyfajta kellemes bájosságot. Ugyanis alapvetően jellemző a film egészére egy egészen pozitív és optimista hangulat, amely minden akarata ellenére önkéntelenül is jókedvre deríti a nézőt és reményt ad neki.

Talán nem egy világmegváltó alkotás, és bizonyos pontokon nem is túl eredeti, de minden szempontból korrektnek mondható, egy remek üzenettel és hangulattal. Az pedig hazánk számára is szolgálhatna egy igen komoly tanulsággal, hogy egy viszonylag kicsi és filmes szempontból jelentéktelen országban, óriási költségvetés nélkül is lehet jó és tartalmas műveket készíteni.

8/10