Robert Zemeckis "rövid", 12 éves kitérő után visszatért az előszereplős filmekhez. És mivel a Vissza a jövőbe-trilógia és a Forrest Gump rendezőjéről beszélünk, akkor méltán számíthattunk egy nagy dobásra. Ráadásul főszereplőnek Denzel Washingtont nyerte meg, úgyhogy minden adott volt a sikerhez. Ugyanakkor a végeredmény minden bizonnyal nem egészen olyan lett, mint amilyennek azt elképzeltük, de ezt az eltérést kifejezetten pozitívan értékelem.
Whip Whitaker (Denzel Washington) napja a szokványos módon indul: másnaposan ébred egy meztelen stewardess mellett, felszippant egy csíkot, majd beül egy repülőgép pilótafülkéjében. Útközben pedig még kever magának egy vodka-narancsot is, hogy minden adott legyen a boldogsághoz. Azonban az égiek keresztülhúzzák a számítását, a repülőgép minden előzmény nélkül zuhanni kezd, és kényszerleszállást kell végrehajtania. Bár csodával határos módon, néhány halálos áldozat árán teszi le a gépet, a szerencsétlenség után szembe kell néznie az életét egyre jobban megkeserítő alkoholizmusával és a baleset miatt ennek jogi következményeivel is.
Természetesen a marketingesek minden eszközt bevetettek abból a célból, hogy ez a filmet egy izgalmas politikai thrillernek állítsák be, és elfedjék azt, hogy valójában egy igen komoly karakterdráma, elsősorban a függőségről és annak beismeréséről. Az érdekes, de alapvetően jelentéktelen körítés, a nyugodtabb, elemzőbb tempó, és az egész film hangulata leginkább Michael Mann műveit idézi. És alapvetően sikerül is felérnie az alkotásnak ezekhez a filmekhez, legyen szó az események alakításáról vagy Washington kiváló játékáról.
Azonban a hasonló művek minden hiányossága is megtalálható. Részben jellegének köszönhetően, részben a rendezés vagy a forgatókönyv hibái miatt inkább egy jó pszichológiai esettanulmánynak, mintsem átérezhető karakterdrámának tűnik. Bár elvileg rengeteg figyelmet szentel a film a főszereplőnek, sokszor nem értjük a reakcióit, és mindvégig kívülállók és értetlenek leszünk a karakterével szemben. És persze így az ötletes befejezés ellenére is elmarad az igazi katarzis.
Azt azonban nehéz kétségbe vonni, hogy az észérveket nézve egy remek filmről beszélünk. Viszont a fent leírtak miatt számomra nehéz meglátni igazán az értékeit. Mint sok más alkotás esetében, itt is a sok ész mellé egy kis szív is kellett volna.
7,5/10