211-es cella / Celda 211 (2009)
2012. augusztus 19. írta: Walter White

211-es cella / Celda 211 (2009)


http://1.bp.blogspot.com/_bzAGzmXbzSw/TLHWFm11kjI/AAAAAAAAAcw/e9dEcOhFe8w/s1600/celda211.jpg     A 2010-es esztendő legnagyobb durranása a spanyol filmes világban egyértelműen a 211-es cella volt. Daniel Monzón filmjét 16 Goya díjra jelölték, amiből végül nyolcat be is söpört. Első blikkre egy szokványos börtönfilmnek tűnik az alkotás, de ennél azért sokkal többről van szó. Politikai feszültség, dráma, amit szinte bármelyikünk megélhet, mind-mind megtalálható a filmben.

    Juan (Alberto Ammann) az ambiciózus jövendőbeli börtönőr, önszorgalomból egy nappal hamarabb megy be új munkahelyére. Szeretné, ha első munkanapján már teljesen profin tudná ellátni a feladatát. Azonban véletlenül balesetet szenved, kollégái orvosért mennek, addig Juan-t az éppen üres 211-es cellában hagyják. A fiatal férfi szerencsétlenségére épp abban a pillanatban veszi kezdetét egy börtönlázadás. Malamadre (Luis Tosar) előbb végez az egyik őrrel, majd sorra kiszabadítja társait. Az őröket váratlanul éri a lázadás, semmit sem tehetnek, amíg nem érkezik meg az erősítés. Juan pedig ott marad a cellában, még épp időben sikerül megszabadulnia személyes tárgyaitól, majd a lázadók felfedezik az új srácot. Azt hazudja, hogy azon a napon hozták a börtönbe.

Hamar Malamadre elé kerül, akinek szimpatikussá válik a srác és maga mellett tartja. Calzones (Juan Oliver ezt a “rabnevet” használja) gyilkosnak adja ki magát, hamar Malamadre legfőbb tanácsosa lesz. Természetesen a régi “nagy kutyák” körében nem osztatlan a népszerűsége, a többi rab nem bízik benne. De mivel a főnök jobb keze így nem is árthatnak ellene, viszont minden lépését figyelik. A lázadás nagy port kavar a cellákon kívül is. Az elítéltek hozzátartozói tömegesen a börtönhöz vonulnak, szeretnének minél többet megtudni szeretteikről. Juan felesége sem tesz másként. Az egyik őr véletlenül leüti a várandós nőt. Miután ezt megtudja Juan teljesen más ember lesz.

http://5plitreel.files.wordpress.com/2011/02/cell2113.jpg     Juan az ösztöneire hagyatkozik. Egyetlen célja, hogy valahogy élve kikerüljön. Éppen ezért alkalmazkodik, olyan dolgokat is megtesz, amire még álmában sem gondolt. El kell felejtenie, hogy ez az első napja, és hogy otthon várandós felesége várja. Pár óra leforgása alatt a tapasztatlan Juan egy edzett férfivé válik. Az események hatására többé már nem egy idegen a rabok között, hanem egy közülük. Bár sok mindenben különbözik tőlük, de mégis akadnak olyan dolgok, amelyekkel teljes mértékben képes azonosulni.

   Alberto Ammann-t először láthatta a nagy közönség a vásznon. Azt hiszem ennél jobb, hatásosabb kezdést maga sem tudott volna elképzelni. A nézők mellett a szakma is tetszését is elnyerte alakításával, hiszem a már korábban említett Golya gálán Ő kapta A legjobb fiatal színésznek járó elismerést. Juan karaktere egyetlen nap leforgása alatt hihetetlen változásokon megy át. Ammann pedig remekül játszik. Néha az volt az érzésem, hogy nem is egy színész, hanem tényleg az a szerencsétlen fiatal férfi, akivel a sors olyan komiszul elbánt. Nem az övé az egyetlen kiemelkedő alakítás, de mégis végig nagyon erőteljesen “jelen van” a filmben. Nem lepődnék meg, ha a közeljövőben nem csak a spanyol filmes szakma figyelne fel rá és egy-két nagyobb volumenű alkotásban is láthatnánk.

http://2.bp.blogspot.com/-pbR05-bDLHA/TifgWlyVP0I/AAAAAAAAD2k/v64IQQg1Wx8/s1600/Celda-211.jpg    Eddig méltatlanul kevés szó esett Malamadre-ről, vagyis Luis Tosar-ról. Malamadre a rosszfiú, a kegyetlen gyilkos, aki az egész lázadást vezeti. Egy vérprofi bűnöző, de mégsem negatív karakter. A maga kezdetleges módján csak jót akar. Többszöri gyilkosság miatt életfogytiglanra ítélik, így veszítenivalója nincs, gondolkodás nélkül megöl bárkit, aki kicsit is ellenszenves. A lázadást is egyszerű okból robbantja ki. Szeretné, ha egy kicsit emberibb módon bánnának a rabokkal. Ha több látogatás lenne, ha normálisabb lenne a kaja és kicsit jobban odafigyelnének a rabok egészségi állapotára. Tosar is abszolút megérdemelten bezsebelte a maga Golya díját. Emellett még a Seattle-i Nemzetközi Filmfesztiválon is őt választották az év legjobb színészének. Végig kellőképpen naturális, helyenként már-már vad a játéka, de mégis végig egy kicsit szimpatikus marad. 

    Aki egy pörgős börtöndrámára vágyik, annak tökéletes választás a Celda. Aki ennél egy kicsivel többre, az sem fog csalódni. Nincsenek a filmben Hollywood-ot idéző hősök, nincs tele a film a kategóriát oly sokszor jellemző klisékkel és túlzásokkal.  110 perc tömör izgalmat kap a néző, amely alatt unatkozni nem igen fog. Jövőre jön az amerikai feldolgozás, mindenki döntse el, hogy ez jó vagy sem. Én kicsit félek tőle. Nem gondolom, hogy ebből az alapanyagból lehet ennél jobb, ennél valóságízűbb filmet kihozni.

8/10.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr864717866

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2012.08.19. 18:16:03

Nekem is nagyon tetszett, kifejezetten érdekes volt, hogy tulajdonképpen az egészet egy, a spanyol bv-rendszer felé megfogalmazott kritikára hozták ki.