Az utóbbi években igencsak elhavazták a nézőket vígjátékokkal, azonban a Másnaposok két részén kívül hirtelen egy olyan film sem ugrik be, amelyen rommá röhögtem magam. Ugyanis ezen "alkotások" nagy része igencsak elcsépelt volt, vagy szimplán csak humortalan. Mai két alanyom szerencsére igencsak pozitív csalódás volt, és bár nem nevettem magam az asztal alá a nézésük közben, összességében nagyon jól szórakoztam.
Amerikai Pite - A Találkozó
Mindig is imádtam az Amerikai piték első három részét, viszont az utánuk jövő cirka 4-5 epizód elképesztő nagy sületlenség volt. A készítők pedig úgy gondolták, hogy újra összecsődítik a régi társaságot, kvázi kiköszörülni a csorbát. Szerencsére ez maradéktalanul sikerült is nekik. A film ugyanis szerintem nagyszerű, rendkívül jól összerakott, és elképesztően szerethető. Utóbbi legfőként a karaktereknek köszönhető, akik ugyan nincsenek mind jól kidolgozva, mégis eszméletlenül szimpatikusak. A szereplők közül természetesen Jim és Stifler emelendő ki, hozzájuk kötődik ugyanis a két fontosabb "szál". Ami különösen tetszett, az az volt hogy Stiflert megpróbálták kissé "emberibbé", szimpatikusabbá faragni, ami maradéktalanul sikerült a készítőknek. Külön kiemelést érdemel Jim papájának történeti része, amely bár kissé erőltetett, de Eugene Levy játéka elviszi a hátán. Az Amerikai pite - A találkozó tehát egy nagyon kedves produkció, amely belőlem nagyszerű emlékeket hozott elő, mindez elképesztően szórakoztató és könnyeden befogadható formában.
21 Jump Street - A kopasz osztag
Ugyan Dani már beszámolt a 21 Jump streetről, én mégis úgy gondoltam hogy írnom kell az év vígjáték természének számomra eddigi legnagyobb meglepetéséről. A 21 Jump street ugyanis az első erőltetett trailekkel ellentétben elképesztően szórakoztató, hovatovább baromi vicces is, és ez legfőként főszereplő párosunknak köszönhető. Ugyan a Tatum - Hill páros korábban elképesztően irritált, itt nagyszerűen működtek együtt. A film rajtuk kívül is nagyszerű, elképesztően jó és vicces szituációk bontakoznak ki, és szerencsére egy pillanatra sem lesz erőlködött öklendezés a poénok áradatából. Ez pedig a mai világban igencsak dicséretes, hisz valljuk be, az utóbbi évek vígjátéktermése inkább a szex-pia "kombóval" próbált aratni, csekély sikerrel. Itt pedig a vicces szituációkon, őrült karaktereken és kusza kapcsolatok kibogozásán van a hangsúly, ezen egyveleg eredménye pedig egy nagyszerűen eltalált és tálalt, könnyed nyári vígjáték lett. (Ice Cube mellékszerepe pedig őrületesen jól eltalált.)
