Kezdetben nem terveztem villámkritikákat írni, de belátom, hogy rengeteg film van, amiről ilyen formátumban célszerűbb írni. Úgy vélem senkinek se jó, ha egy kritika üres szócséplésbe megy át.
A némafilmes (2011)
Bevallom, az Oscar-díjjal nagyon komoly fenntartásaim vannak. Volt, amikor ténylegesen a legjobb alkotásokat díjazták, azonban mára egyértelműen az amerikai társadalmat akarják nevelni, na meg persze a nézettség növelését sem hanyagolhatják. A némafilmes tökéletesen illeszkedik a jó Oscar-díjas filmek sorába. A történet igencsak hollywoodi, a megvalósítás ellenben pazar. Úgy képes mindvégig érdekfeszítő maradni a film, hogy teljes értékű némafilmként is helytáll. Viszont ez a film cseppet sem a múltról szól. A konfliktus maga a némafilm múlása, és a hangosfilm megjelenése. A mai filmkészítésben is egy közel ekkora váltás zajlik. Nem titok, hogy a mozizást egy sokkal interaktívabb dologgá akarják tenni Amerikában, a 3D pedig az Avatar óta iszonyatosan nagy teret hódított. A némafilmes valójában erről szól, és az álláspontjával is maximálisan egyetértek, mindig kell a változás. De hogy a film érdemeit tovább növeljem a rendezés pazar, szinte minden jelenet sziporkázóan szellemes, Dujardin és Bejo párosa pedig tökéletes. Elismerései (nem csak az Oscar) jogosak, noha voltak 2011-ben sokkalta nagyobb dobások is, ilyen kedves alkotás nem született.
A hatalom árnyékában (2011)
George Clooneyt én speciel nagyon kedvelem, mind emberként, mind színészként, mind rendezőként. Még nem volt minden rendezéséhez szerencsém, de a Jó estét, jó szerencsét! egy egészen különleges médiakritikus alkotás volt tőle, és az új filmje is kiváló. Műfaja politikai thriller, amely inkább a hetvenes években volt jellemző. Clooney nem bízta a véletlenre a filmet, a legnagyobb profikat szerepelteti alkotásában. Tényleg elképesztő alakítások vannak a filmben, élen Ryan Goslinggal és Philip Seymour Hoffmannal. Rengeteg erős jelenetet tartalmaz, az információ hihetetlenül nagy dózisban vannak adagolva, a légkör is borzasztóan szürkés, már-már nyomasztó. A szellemi frissesség elengedhetetlen ennél az alkotásnál, ha a néző elveszíti a fonalat, akkor egyszerűen végigunja az amúgy feszültséggel teli produkciót. Végig bivalyerős párbeszédek és politikai csatározások váltogatják egymást a játékidő folyamán. Akinek van még illúziója a politikával kapcsolatban, annak ezután aligha lesz, de Clooney nem tűzi ki magának céljául, hogy a néző gondolkodását befolyásolja, filmje mintegy hiteles betekintés abba a hatalom ittas világba, amelyről bizonyára mindenkinek van elképzelése, emellett kitűnő karakterdráma.
Őrült, dilis, szerelem (2011)
Az amerikai romantikus vígjátékok túlnyomó része pocsék. Úgy gondolom ez köztudott, de számos szerethető alkotás is készült eme műfajon belül. Az Őrült, dilis, szerelem egy számomra mindenképp üdítő meglepetés volt. Nagy impulzusokra azért nem kell számítani, hiszen egy habkönnyű alkotásról van szó, azonban kétségtelenül el lettek találva az arányok. Kellő mértékben van benne a dráma, és a vígjáték. Ami viszont a legfőbb erénye, hogy nem bárgyú, hanem azért vannak benne komolyabb helyzetek. Ezzel ellentétben akadnak kínos jelenetek is, de el tudtam siklani ezek fölött, ugyanis a szereplőkkel lehet azonosulni és ebből kifolyólag jól is lettek megírva, de még inkább eljátszva. A cselekmény több szálon fut, amelyek rendkívül "tarantínósan" össze is futnak majd. Erős hatását lehet érezni a filmen az Amerikai szépségnek, továbbá a Happinessnek. Mégis, műfaja ellenére tényleg nem egy bugyuta filmnek hat, hanem egy jó ízléssel elkészített igényes limonádénak, jó szereposztással.
A bejegyzés trackback címe:
https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr444674150
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mrskowalski · http://youarenotinkansasanymore.blog.hu 2012.07.25. 08:29:04
az Őrült, dilis, szerelem nekem nagy csalódás volt, többször mosolyogtam rajta, de szívből, hangosan nevetni egyszer sem, hiába jók a színészek, vagy tempós a forgatókönyv. A film végi iskolai fellépés a hálivúdi giccs csúcsa, a kiscsávó mondjuk enélkül is rendkívül ellenszenves volt azzal, hogy mennyire komolyan vette saját magát.
A némafilmes ajánlásodnak viszont örülök, ugyan még mindig van bennem viszolygás vele kapcsolatban, de hátha végre rászánom magam és megnézem.
A némafilmes ajánlásodnak viszont örülök, ugyan még mindig van bennem viszolygás vele kapcsolatban, de hátha végre rászánom magam és megnézem.
Bruse · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2012.07.25. 11:31:32
@mrskowalski: Való igaz, a vége tényleg kínos, de én sokkalta gyengébb filmre számítottam, valamelyest el tudom feledni a finálét :)
A kisgyerek tényleg csapnivaló, de igazából a végéig nem kap igazán nagy hangsúlyt, átvészelhető... :)
Én se nagy illúziókkal ültem neki, azonban meglepett. Nem olyan film, ami mérföldkőnek fog bizonyulni, de abszolút jó emlékek fűződnek hozzá :)
A kisgyerek tényleg csapnivaló, de igazából a végéig nem kap igazán nagy hangsúlyt, átvészelhető... :)
Én se nagy illúziókkal ültem neki, azonban meglepett. Nem olyan film, ami mérföldkőnek fog bizonyulni, de abszolút jó emlékek fűződnek hozzá :)
danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2012.07.26. 22:33:44
Ryan Gosling hatalmas tehetség, szerintem a következő 10 év legmeghatározóbb színésze lesz Fassbender mellett. Az utolsó két filmet láttam egyébként a fentiek közül, de maximálisan egyet tudok érteni.