Tizenkét majom
Az egykori Monty Python-tag Terry Gilliam klasszikusa egy olyan posztapokaliptikus világot ábrázol, amelyben az emberiség 99%-át kiirtotta egy vírus. A túlélők a Föld alá menekültek, ahol a múltba történő időutazások során próbálják megtalálni az ellenszert a vírusra. James Cole (Bruce Willis) börtönbüntetése elengedéséért jelentkezik a feladatra, hogy megpróbálja megtalálni a világ végét okozó vírust, azonban ahogy azt sejteni lehet, semmi sem alakul úgy, ahogy kéne.
A film végig feszült és érdekes, rengeteg fordulattal és elgondolkodtató dologgal szolgál, azonban akármennyire is rendben van minden történeti szinten, a karakterek eléggé egyszerűek és hiányosak. A főszereplőknek nincs háttértörténete, így aztán minden cselekedetük esetlegesnek tűnik, valamint így nehéz hozzájuk közel kerülni. Ezzel pedig legyen bármilyen jó is a film egésze, elveszik a lehetőség, hogy egy minimális érzelmi hatást is kiváltson az emberből. Ugyanakkor Brad Pitt szerintem itt nyújtja élete legjobb alakítását, és Bruce Willis is megmutatja, hogy a faarccal történő lövöldözésnél komplexebb dolgokat is el tud játszani
Így neveld a sárkányodat
Hablaty (Jay Baruchel) egy viking faluban él, ahol mindennaposak a sárkányok támadásai, és ennek megfelelően az ott élők már gyerekkoruktól fogva ezen szörnyek megölésére gyúrnak. Azonban a főhős (akinek helyzetét még súlyosbítja, hogy a törzsfőnök fia) képtelen bántani ezeket a teremtményeket és egy velük való találkozás nyomán rájön, hogy sokkal hasznosabb, ha baráti módon próbál feléjük fordulni.
Esküszöm, teljesen véletlenül néztem meg egymás után a két filmet, de ennél jobban nem is választhattam volna, abból a szempontból, hogy mennyire ellenpontozzák egymást. Ugyanis a fenti alkotással ellentétben ez a mozi a meglehetősen kiszámítható és egyszerű története ellenére minden eszközt megragad, hogy a néző érzelmeivel játsszon - sikeresen. Nem hanyagolható el, hogy mindehhez társul még egy hihetetlenül lenyűgöző rendezés, amely animációs filmeknél talán még soha nem látott látványt ad, a CGI meg néhol már az élőszereplős filmekben látható munkákkal vetekszik. Egy 10-12 éves minden bizonnyal hatalmas extázisban jött ki a moziteremből, de rám is komoly hatással volt ez a produkció, pedig már kinőttem a rajzfilmekből.