Thor (2011)
2011. szeptember 26. írta: danialves

Thor (2011)

thor1.jpgLassan hozzászokhatunk már, hogy nincsen év szuperhősös képregényfilm nélkül, a Marvel idén az Amerika kapitányt beelőzve a viking istent, Thor-t küldte el nekünk. A pozitív kritikák bizakodásra adtak okot, bár ezen filmek kapcsán gyakran kell szembesülnünk azzal a ténnyel, hogy Nolan Batman-rebootján kívül nem igazán találunk kiemelkedő alkotást.
 
A történet egy rövid, de annál nagyobb költségvetésű bevezetéssel kezdődik, amelyben megtudjuk, hogy a viking mitológia szereplői tulajdonképpen földönkívüliek, akik Norvégiában gyilkolták a jégóriásokat, akiket végül le is győztek, Odinnak, Thor apjának köszönhetően. Ezt követően a film az első kb. 40 percben prezentál egy fantasy-jellegű történetet, ahol el is lövik az összes puskaport és a CGI-re szánt dollármilliók jó részét. (Ettől függetlenül főleg Asgard kidolgozása nekem eléggé elnagyoltnak tűnik.) Azonban Thor-t engedetlenségének köszönhetően bolygónkra száműzik, ahol villámgyorsan megkapjuk a szokott szuperhősös-kliséket: az arrogáns királyfiból világmegmentő hős lesz, beleszeret az első nőbe akit meglát, és még némi forgatókönyvírói erőlködés árán azt is elérték, hogy a szuperképességét is elveszítse erre az időszakra, természetesen azért, hogy a film végén szokásos bossfight-ra teljes fényében tündökölve térjen vissza. (Ez utóbbi viszont nem lett olyan nagy durranás, mint illett volna lennie.)
 
thor11.jpgA főszereplő személyiségfejlődése elég hirtelen jellegűre sikerül ennek során, ráadásul a forgatókönyvnek köszönhetően mellette az összes többi színész (köztük a remek Natalie Portman) gyakorlatilag mellékszereplő státuszba kerül, esélyt sem adva nekik a komolyabb alakításra (talán egyedül Tom Hiddleston Loki-jának sikerül ezt megtörnie). Valószínűleg enyhe hiányérzetünk is marad, hogy az alkotás elején megteremtett fantasy hangulatot csak elrontották a szuperhős-sablonokkal. Emellett a szereplőkön kívül részleteket is kidolgozatlannak érzem, például minimális erőfeszítést fordítottak arra, hogy Asgard mint világ, és ne csak mint királyi palota jelenjen meg, és egyszerűen minden helyszín díszletszerűnek hat, ami könnyen lehet, hogy a Shakespeare-hez szokott Branagh hibája. A zene nem hagyott bennem mély nyomot, ami szerintem elég frappánsan minősíti.
 
Azt kell, hogy mondjam, a Thor nem tudott kitörni a képregényfilmek sablonjából, bár jó lett, de még mindig csak középszerű és súlytalan. Iparosmunka, amibe nem fognak a kritikusok belekötni, de nem is fogják az égig magasztalni.
6/10
 
(u.i.: aki az Avengersből egy kis ízelítőt szeretne látni, az várja ki a stáblista végét)

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr665253440

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A nép fia 2016.02.09. 14:48:12

Azt hiszem, Dani, mi nem ugyan azon a szemüvegen keresztül néztük a filmet.

A Thor nem alapvetően szuperhős-film, hanem egy királydráma, viszálykodás két fiú között a trónért és apjuk megbecsüléséért. A rendező, merítve Shakespeare-i múltjából, szerintem remekül oldotta meg a rá bízott feladatot, és épp ezáltal tört ki a középszerűségből, lekörözve a szintén azon évben megjelent Amerika kapitány messziről bűzlő "kötelező eredetfilmjét".

A dramaturgia nincs túlcsavarva, ám a két világban való megjelenés nagyszerűen lett megoldva. A motivációk tiszták, kellően humorosan tálalva. Loki ármánykodása egy potens gonoszt hoz el nekünk végül, jól láthatóan fordul át a jelleme a csínytevésekből az őrületbe, míg a másik oldalon Thor gőgje fejlődik az önfeláldozásig. Példaértékű katarzis, noha a film időtartama mindössze pár nap (igen, ez irreálisan rövid ekkora pálfordulásokhoz, de na... ezt engedjük el).

A látványvilág messze a legérdekesebb és legmerészebb, talán csak a Galaxis őrzői lett színesebb és izgalmasabb. Asgard misztikus, csillogó, mégis sejtelmes és távoli, remek kontrasztban áll Arizóna kietlen sivatagával.

Igen, a hibák benne vannak, amiket felsoroltál, viszont úgy látom, több a pozitívuma, amiket nem vettél számításba.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.02.09. 21:09:13

@A nép fia: Ha királydrámaként nézem, akkor is max. egy gyenge Shakespeare-utánérzés, persze lehet úgy nézni, hogy ettől egy valamennyire egyedi filmet kapunk, de a fő problémám az, hogy a film fő konfliktusa és karakterfejlődése teljesen kidolgozatlan. Kínosak ezek a két-három mozzanatból meghúzott drasztikus jellemépülések és szerelmek, ezekben semmivel sem több egy egységsugarú blockbusternél, és például az Amerika kapitánynál.

Egyébként lehet, hogy rosszul hangsúlyoztam, de pl. Tom Hiddleston Lokija szerintem is kiemelkedik ebből a filmből, mint ahogy a felvezetésben bemutatott világok látványvilága is lenyűgözött, de a maradékra tényleg nem tudok mást mondani, mint hogy három házas, 4-5 szereplővel benépesített díszletek. A folytatás kellett ahhoz is, hogy Asgard elkezdjen lélegezni.
süti beállítások módosítása