Coherence (2014)

2014.08.23. 20:00   danialves

coherence__large.jpgPodcastünk legutóbbi adásában már kiveséztük alaposan a kis költségvetésű sci-fik előnyeit és hátrányait, de nem gondoltam volna, hogy a stílus egyik legtökéletesebben megvalósított darabja még előttem áll. Ezt nem úgy kell érteni, hogy a szóban forgó darab hibátlan film lenne, azonban a teljesen lecsupaszított, már-már amatőr megvalósítás és a remek ötletekkel teli forgatókönyv itt alkotja a legtökéletesebb egységet.

Egy 8 fős baráti társaság érkezik egyikükhöz vacsorára, pont azon az estén, amikor egy üstökös halad át a Föld felett. Az idő előrehaladtával megmagyarázhatatlan jelenségek sora kezdődik: a telefonjaik képernyő betörnek, elmegy a térerő és az internet, idővel pedig az áram is. Az egész környék sötétbe borul, kivéve egyetlen házat, így néhányan elindulnak, hogy onnan telefonáljanak. Azonban ez csak még több rejtélyt szül, kezdve azzal, hogy a másik épületben saját alteregóik tartózkodnak.

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: sci-fi filmkritikák

A francia legenda, akit skatulyába zárt a külseje: Alain Delon (1935-)

2014.08.23. 12:00   FilmBaráth


alain delon_1.jpgAugusztus 20-án teljesen mást készültem nézni a kötelező Szaffi (ismét  betegre nevettem magam azon a zseniális rajzfilmen!) után a tévében, azonban A fekete tulipán (amit egyébként kívülről tudok, hiszen ezerszer láttam már) és Alain Delon keresztülhúzta a terveket, miközben istenien szórakoztam a tökéletesen felejthető kalandfilmen, eszembe jutott az a rengeteg alkotás, amelyben a franciák élő legendáját volt szerencsém látni. Kevés nála szebb pasit hordott a hátán a Föld, így nem volt nehéz sikereket elérnie a filmiparban. Ráadásul az alakját körbelengte a bűn, nem csak a mozivásznon játszott maffiózót, a magánéletében is közel került a sötét oldalhoz (hogy mennyire, azt talán jobb is, hogy soha nem fogjuk megtudni). Delon-t skatulyába zárta a külseje, amelyeknek a sikereit köszönhette, pedig jó színész, és a rengeteg szórakoztató film mellett nagyon sok értékes alkotás is fűződik a nevéhez.

Alain Fabien Maurice Marcel Delon szép nevet kapott a szüleitől, de boldog gyermekkort közel sem. Sceaux-ban született, édesanyja gyógyszertárban dolgozott, édesapja (aki félig szicíliai származású) egy mozi tulajdonosa volt. 1940-ben a szülők elváltak, a kisfiú nevelőszülőkhöz került. Később édesanyja újra magához vette, de az elveszett éveket már nem lehetett pótolni a kis Alain kezelhetetlen kamasz lett, sok iskolából mennie kellett rossz magaviselete miatt. Mostohaapja mészárszékén kezdett dolgozni, de nem töltött ott sem sok időt, inkább jelentkezett a haditengerészethez. 5 évre szerződött, rész vett az indokínai háborúban is, de idő előtt leszerelték (sűrű homály fedi az okot, valószínűleg a seregben sem sikerült igazán megtanulnia a fegyelmet).

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: közelkép

Sin City: Ölni tudnál érte / Sin City: A Dame to Kill For (2014)

2014.08.23. 06:00   FroG

sincity1.pngA Sin City 2005-ben hatalmas bombát robbantott a pénztáraknál és a kritikusoknál is: a majdnem teljesen fekete-fehér képregény adaptáció nézése közben szinte lefolyt a coolság és a stílus a vászonról, a több szálon futó, nagyszerű történet és a hajmeresztő brutalitás pedig felmosta a nézőkkel a padlót. Nem csoda hát, hogy a legtöbb film- és képregény-rajongó messiásként várta az idén már 9. éve beígért folytatást, amely ugyan a szó szoros értelmében nem mondható rossz filmnek, de egyetlen egy aspektust sem tudnék kiemelni, amely miatt érdemes volt elkészíteni.

A sztori leírást ennél az alkotásnál feleslegesnek tartom, mivel a több szálon futó cselekmény részleteiről nem lehet spoilermentesen írni. Legyen elég annyi, hogy a Miller – Rodriguez duó most leginkább a múlt és a (vélhető) jövő paneljeit dobálja egymásra és ebből próbál – a Sin City-től amúgy bizonyos szinten idegen – koherens történetet fabrikálni.

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: képregény akció thriller filmkritikák film-noir

A 10 legjobb akciófilm a 80-as évekből

2014.08.22. 12:00   FilmBaráth

Bedübörögtek újra a moziba gyermekkorunk kedvenc akciófilmsztárjai, és bár a pénztáraknak tuti bukás lesz A feláldozhatók 3. része (melynek legfőbb oka, hogy már egy hónapja fent van a screener a neten, csak az nem nézte meg, aki nem akarta), de ettől függetlenül szerintem nem én vagyok az egyetlen, akit elkapott nosztalgia Sly, Arnie  Dolph Lundgren és Wesley Snipes láttán. Rocky és a Terminátor számomra a mai napig félistenek, hiába látom a szemmel, hogy már ők sem lesznek fiatalabbak, a szívemben ma is azokban a filmekben élnek, amelyekben ezerszer néztem meg őket jó néhány évvel ezelőtt, VHS kazettán, rémes minőségben, de kit érdekelt, hiszen übermacsó filmekben legeltethettük a szemünket mi lányok, a duzzadó izmokon, a fiúkat az akciójelenetek nyűgözték le, az übercool szövegeket pedig még ma is szoktuk idézgetni. Az ő idejükben az egyszemélyes hősök voltak divatban, ezért maradtak meg a főszereplők emlékeinkben, a manapság dívó többkarakteres akciózás nem kedvez a legendává válásnak (The Rock? Jason Statham? komolyan? ugyan, ők hülyére kereshetik magukat, de soha nem lesznek olyan istenstátuszban, mint a régi nagyok). Ezeket a nem mostanában készült filmeket a mai napig szívesen nézzük, már csak azért is, mert még mindig tuti sikert aratnak, ezért a rengeteg tévécsatorna közül valamelyik biztosan a műsorára tűzi őket viszonylagos gyakorisággal. 

Az akciófilm műfaja a fénykorát a 80-as években élte, a 90-es években is bőséges volt még a termés, aztán egyre inkább a látvány felé mentek a filmek, a 2000-es évekből egyre kevesebb maradandó élményt nyújtó alkotás került mozikba. Hosszas töprengés után úgy döntöttem, hogy évtizedes bontásban kerülnek sorra a filmek, kezdjük a 80-as évek legjobbjaival (miért pont onnantól indítunk? egyszerű, a korom miatt onnan datálódnak az első filmes élményeim ebből a műfajból). A lista teljesen szubjektív, ezek az én kedvenceim, kíváncsian várom a véleményeteket!

10. Robotzsaru / Robocop (1987)

robocop-guns.jpg

Nem tudtam rászánni magam, hogy megnézzem a remake-et, akkora kedvencem volt ez a film hajdanán. Mai szemmel nézve biztosan nehéz megérteni, miért néztük rongyosra VHS-kazettán ezt a korszakalkotónak nem igazán mondható alkotást, A titok talán a jól megírt forgatókönyvben, a robotzsaru übercool külsejében, Peter Weller játékában, és az egyedi atmoszférában rejlett, Nagyon jól megragadta a 80-as évek végének hangulatát, ezért a nézők a magukénak érezték a történetet, és persze az akciójelenetek sem voltak megvetendőek. Sajnos több folytatás is készült belőle, de egyik sem ért az első nyomába sem. Ha túl tudunk lépni a technikai avuláson, még ma is kiváló szórakozást tud nyújtani, érdemes adni neki egy esélyt!

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: toplisták

A dzsungel könyve / Jungle Book (1942)

2014.08.22. 06:00   FilmBaráth

a dzsungel könyve2.pngAmikor elolvastam a hírt, hogy Benedict Cumberbatch (ha esetleg valakinek nem tűnt volna még fel, ő jelen sorok írójának kedvenc színésze) lesz a hangja Sir Kánnak a várhatóan 2016-ban érkező A dzsungel könyve - filmben (ez lesz Andy Serkis első rendezése, remélem, végre megkapja érte a neki már régen kijáró Oscar-díjat), egyrészt előre mérgelődtem, hogy már megint mennyi pénzt fogok költeni a DVD-re, hogy eredetiben hallhassam Ben ágyba gyalázó hangját, másrészt pedig azonnal megjelent egy kép előttem a dzsungelben lopakodó tigrisről. Annyi feldolgozást láttam már az évek során a történetből, hogy kellett egy kis idő, hogy rájöjjek, melyik filmből származik a jelenet. Amint tisztáztam magammal, hogy a Korda-filmről van szó, villámsebességgel előkerítettem a nem mostanában készült alkotást, és másodperceken belül rabul ejtett az ezerszer látott történet, mert ezen a filmen bizony nem fogott az idő, ma is kiváló szórakozást nyújt!

Egy kis indiai faluban borzalmas tragédia történik: Messua (Rosemary DeCamp) férjét megöli Sir Kán, a tigris, a kisfia pedig eltűnik. Mindenki azt hiszi, hogy meghalt, de nem így történt, farkasok nevelték fel, a dzsungel fiaként éli az életét. Egy nap Sir Kán elől menekülve betéved a faluba, ahol nem fogadják túl kedvesen Mauglit (Sabu), Buldeo (Joseph Calleia) meg akarja öletni, azonban Messua (aki nem ismeri fel a fiát) befogadja, így megmenekül. Megpróbál a civilizáció szabályai szerint élni, de nem fogadják be igazán, és amikor leszámol Sir Kánnal, az emberi gyarlóság miatt nem marad más választása, mint hogy rájuk szabadítsa a dzsungelt...

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: családi kaland filmkritikák

Másodvélemény: A galaxis őrzői / Guardians of The Galaxy (2014)

2014.08.21. 12:00   danialves

guardians-of-the-galaxy_stills-62.jpg(FilmBaráth kritikáját erre találjátok.)

A galaxis őrzői igazából soha nem tartozott nálam a várós filmek közé (erről itt is meggyőződhettek), mindenesetre egy James Gunn kezéből egy érdekes, ámde nem túl szórakoztató filmre számítottam. Ezek után pedig megkaptam ennek szöges ellentétét: a mű ugyan szórakoztató lett, azonban annyira érdektelen, hogy már ezen sorok papírra képernyőre vetésekor is meg kell erőltetnem magam a felidézéséhez.

Megfutom én is a kötelező tiszteletköröket: a Marvel legújabb filmje vicces, szórakoztató és látványos. A probléma inkább azzal van, hogy nem viccesebb, szórakoztatóbb és látványosabb, mint az átlag, vagyis pontosabban pont ugyanúgy vicces, szórakoztató és látványos, mint az átlag. Az emlékezetes momentumai egy-két jó szövegben, a látvány a szakajtónyi effekten kívül néhány jó kompozícióban, a szórakozás pedig abban merül ki, hogy képes a néző végigülni a 2 órát unatkozás nélkül. De valójában nem ad olyan élményt, hogy a moziból kisétálva ne lehetne különösebb megbánás nélkül elfelejteni - nem mintha egyébként nagyon megmaradna az emberben.

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: képregény filmkritikák másodvélemény

A feláldozhatók 3 / The Expendables 3 (2014)

2014.08.21. 06:00   Werewolfrulez

1.JPGMég anno pisis korunkban a suli udvarán rengeteget játszottuk azt a képzeletbeli játékot, hogy az egyikünk Rambo volt, a másikunk meg a Terminátor, és fegyverként tartott botokkal, géppuska hangokat imitálva irtottuk a láthatatlan ellent, vagy éppen egymást. Mire felnőttünk, született egy mozi, amely éppen az efféle, a 80-as és 90-es évek akciófilmjei iránt érzett gyermeki rajongásra apellálva készült. Ez volt a 2010-es keltezésű A Feláldozhatók, amelynek idén már – hogy repül az idő! – a harmadik részét kapjuk az orcánkba. No, lássuk csak, mi újság a retro akciófilmek világában!

Egy ilyen alkotásnál a történet huszonkettedik rangú dolog, de azért írok néhány szót a sztoriról is, hátha érdekel valakit. Barney Ross (Sylvester Stallone) és kicsiny csapata szokás szerint járja a világot, hogy titokzatos kormányközeli megbízójuk (Harrison Ford) parancsára rázósabbnál rázósabb akciókban vegyenek részt. Ezúttal azonban úgy tűnik, emberükre akadtak: a mostani célpont, egy halottnak hitt fegyvernepper, Conrad Stonebanks (Mel Gibson) jól ismeri a Feláldozhatók csapatát. Nem elég, hogy kicsúszik a csapat karmai közül, de súlyosan meg is sebesíti az egyiküket. Barney úgy dönt, hogy nyugdíjazza öreg bajtársait, és egy fiatal csapattal próbál meg túljárni a rutinos Stonebanks eszén. Az események azonban nem pontosan a tervei szerint alakulnak…

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: akció vígjáték filmkritikák

Villámkritikák - Torrente (1998); Felvéve (2006)

2014.08.20. 12:00   danialves

torrente-el-brazo-tonto-de-la-ley-1998.jpegTorrente, a törvény két bal keze / Torrente, el brazo tonto de la ley

Bajban lennék, ha egyáltalán csak tippelnem kéne, mitől lehetett a Torrente kultfilm (hazánkban). Valószínűleg a magyar közönség nagyobb mértékben vevő a tapló és igénytelen humorra, de státuszától függetlenül sajnos ez a mű nem jó vígjáték. Azzal még nincs is baj, hogy poénok ízléstelenek vagy politikailag inkorrektek, azonban mind egy kaptafára épülnek fel: az egész produkció egy nagy running gag azzal kapcsolatban, hogy a főhős mekkora igénytelen tuskó, ez pedig néhány kivételtől eltekintve hamar önismétlésbe csap át. Ráadásul a cselekmény mozgatórugójául szolgáló nyomozás egy tessék-lássék összecsapott, érdektelen történetszál, amely még fárasztóbb, mint a kínosan repetitív poénok. Ha valakinek ez a komédia kimaradt idáig az életéből, bőven elég, ha Youtube-on megnézi a 3-4 ikonikussá vált jelenetet, ennél több időt ugyanis ez a film nem érdemel.

 

accepted.jpgFelvéve / Accepted

Ahogy a film elkezdődött, még egészen elhittem, hogy ebben lesz elképzelés. Az első percek egészen zseniálisan fogalmazták meg a felsőoktatásról való általános gondolkodás kritikáját, maga az alapötlet a mindenhonnan visszautasított diákok alapította kamuiskolával is jól illett ebbe a képbe. De ahogy haladtunk előre az időben, az eredeti gondolatok helyét egyre inkább felváltották az évezredes klisék és a hatalmas közhelyek. A bunkó testvériség-tagok, a rugalmatlan tanterv ugyan kényelmes eszközök a cselekmény mozgatására, azonban éppen abban akadályozzák meg a produkciót, hogy valami érdekeset tudjon közölni. Márpedig erre szükség lenne, ha már a mű látványosan felvállalta, hogy a jó hangulatú ökörködés mellett valamiféle véleményt is meg akar fogalmazni a választott témáról. Viszont ha ez nem is, a jó hangulat és az ökörködés működik: a klisék a karaktereket már alig jellemzik, a sok őrült figura pedig folyamatosan szállítja a jobbnál-jobb gegeket, még ha időként eléggé partvonalra is szorulnak. De sajnos végső soron mégiscsak ezek szorulnak háttérbe, a célból, hogy a szájbarágós és semmitmondó üzenet átjöhessen.




Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: vígjáték villámkritikák

Az ajánlat / The Proposition (2005)

2014.08.20. 06:00   FilmBaráth

az ajánlat.jpgHányszor elsirattuk már a westernt, hányszor? És mégis időről-időre mindig akad egy film, ami visszaadja a hitünket abban, hogy van még létjogosultsága a műfajnak. Ami nem meglepő, hiszen a kliséken túl olyan örök dolgokról szól, mint barátság, bosszú, megbocsátás, stb. John Wayne-en és Clint Eastwood-on edződve soha nem gondoltam volna, hogy éppen egy ausztrál western fog földhöz vágni, nem a látvánnyal, hanem a stílussal és a súlyos erkölcsi mondanivalóval. Pedig pontosan ez történt, kiváló alkotásról van szó, igazi gyöngyszem!

Charlie Burnes (Guy Pearce) főállású bandita visszautasíthatatlan ajánlatot kap Stanley kapitánytól (Ray Winstone): ölje meg a bátyját, aki szintén ebben a szakmában tevékenykedik, viszont bevette magát hegyekbe, ezért az igazságszolgáltatás számára elérhetetlen. Ha megteszi, elengedi őt és az öccsét, Mike-ot (Richard Wilson). Charlie elindul hosszú útjára az ausztrál sivatagban, és meg kell hoznia egy olyan döntést, amelynek nincs jó megoldása...

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: western dráma filmkritikák

A hihetetlenül zsugorodó ember / The Incredible Shrinking Man (1957)

2014.08.19. 12:00   Werewolfrulez

shrinkingman1.jpgA hihetetlenül zsugorodó ember című, Richard Matheson (Legenda vagyok) tollából kipattant történet kicsit sem meglepő módon arról szól, hogy egy férfi (név szerint Scott Carey) hihetetlen módon zsugorodni kezd. Mitől? Egy titokzatos, sugárzó ködfelhőtől, amibe emberünk hajója a tengeren belesodródik, és valami vegyszertől, amit kicsivel a tengeri baleset után véletlenül ráfújnak hősünkre. E két homályos tényező zavaros kölcsönhatása eredményezi a címben említett, ijesztő méretváltozást. Hogyan történik mindez? Lassan, de megállíthatatlanul. Az orvosok tehetetlenek, a média felkapja az ügyet, Scott Carey pedig rövid idő alatt nagy híresség lesz, majd egyre kisebb és kisebb…

Mielőtt belevágnék a mű tényleges elemzésébe, némi keresetlen gondolatébresztővel kezdenék. A különféle művészeti alkotások, így a filmek, könyvek, festmények, fotók, stb. mindig annak a kornak a lenyomatai, amelyben készültek. Az adott korszak technikája, látásmódja, ízlésvilága, politikai/kulturális/gazdasági közege meghatározó minden művészeti alkotás számára. A kritikusnak igen nehéz dolga van akkor, ha nem a saját életének, tapasztalatainak időszakából származó művel szembesül, hanem valami jóval régebbivel, valami mára egészen idegennek hatóval. Hogyan tudná beleélni magát a 3D mozizásba született ember egy olyan befogadó helyzetébe, aki a fekete-fehér filmet a tartotta a „mozivarázs” csúcsának? Hogyan tud a recenzor kilépni a saját emberi korlátai, gyarló elvárásai közül? Azt hiszem, a kritikusnak ilyen esetben össze kell szorítania a fogát, és őszintén, de körültekintően, minden szempontot megrágva kell leírnia a véleményét. Nem szabad tehát figyelmen kívül hagyni egy film „öregedését”, viszont a másik végletet is el kell kerülni, jelesül a „régen minden jobb volt” mantra hajtogatását. Az igazság szokás szerint valahol félúton lakozik a két szélsőség között.

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: horror sci-fi dráma kaland filmkritikák

Másodvélemény: Jó reggelt, Vietnam! / Good Morning, Vietnam (1987)

good morning vietnam.pngEgyik ismerősöm hívta fel a figyelmem arra, hogy Robin Williams milyen érdekes személyként marad fenn örökké a filmes világban. Kiemelte, hogy ő az a színész, akivel kapcsolatosan szinte minden nézőnek van egy nagy filmes élménye, még akkor is, ha az éppen adott mű nem tartozik a legnagyobb kedvencei közé. Ebből már nem nehéz levezetni azt, hogy Williams életműve valójában nincs teletömve hatalmas klasszikusokkal. Ha jobban utánanézünk, akkor a következő rajzolódik ki: Robin Williams egy ügyes színész, aki tudja, hogy hogyan keltsen nagy hatást a közönségben, ám „csak” pár igazán jó alakítással rendelkezik és „csupán” néhány kiváló alkotásban, illetve több egészen jó filmben kapott szerepeket. Minden bizonnyal komikusi múltjából eredeztethető az a mágusi képessége, hogy még egy rossz karakteren keresztül is megpróbálja megfogni a nézőt, még a ripacskodástól és a félig-meddig jó rögtönzéstől sem riadva vissza. Egy kétélű fegyver, amit ő meglehetősen jól forgatott. Most pedig következzék az egyik olyan filmje, amely kapcsán kollégám már kifejtette, hogy egy jó darabról van szó, de úgy érzem, hogy néhány dolgot helyre kell tenni.

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

· 1 trackback Címkék: vígjáték dráma háborús filmkritikák

Derült égből fasírt / Cloudy with a Chance of Meatballs (2009)

2014.08.18. 12:00   danialves

cloudy2Lg.jpgA Pixar friss hanyatlása meglehetősen fura annak fényében, hogy sokáig ők alkották az animációs világ élvonalát, folyamatosan újabb és újabb kreatív ötletekkel söpörve le az asztalról a jellemzően egy-egy sikerfilmjük folytatásaiba menekülő konkurenciát. Azonban idén A Lego-kaland egy olyan élményt tudott nyújtani, amire még talán a Pixar sem volt képes. És ha visszamegyünk az időben az alkotói, Phil Lord és Christopher Miller első filmjéhez, akkor még inkább ezt tapasztalhatjuk.: a Derült égből fasírt bátran felveheti a versenyt a Pixar legjobbjaival.

Flint Lockwood (Bill Hader) mindig is feltaláló akart lenni, de az összes találmánya balul sült el. Amikor kisvárosa vezető szardínia-gyártóból kereslet híján egy szürke és szardíniát szardíniával fogyasztó hellyé válik, elhatározza, hogy egy vízből ételt előállító géppel dobja fel az étlapot. Ezúttal azonban a bénázásból valami jó sül ki: a véletlenül a felhők közé lőtt gépnek köszönhetően az égből kaja kezd hullani, méghozzá olyan, amilyet ő szeretne. Azonban szembe kell néznie azzal, hogy ezt az adományt sem lehet felelőtlenül használni.

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: animációs filmkritikák

Gumiláb / Footloose (1984)

2014.08.18. 06:00   FilmBaráth

footloose.pngHát akkor lássuk, hogyan tanította meg táncolni Kevin Bacon a nyársat nyelt polgárokat! Naná, hogy A galaxis őrzői szám szerint második megtekintése során jutottam erre az elhatározásra. A nyár legjobb blockbusterének a zenéje is zseniális volt, dübörögtek a 80-as évek dallamai, többször is történt utalás erre a filmre és Kevin Bacon játékára. Mivel ez az örökbecsű alkotás eddig kimaradt az életemből (vagy nem emlékszem rá), kíváncsian pótoltam ez a hiányosságot, és azt kell mondanom, hogy nem több, mint egy bájos zenés-táncos tinifilm, közel sem a legjobb a műfajában, de Kevin Bacon valóban kiváló benne, és magával ragadó stílusa van, egyszer érdemes megnézni.

A nagyvárosban felnőtt Ren McCormack (Kevin Bacon) egy kisvárosban kénytelen elvégezni a gimnázium utolsó osztályát. Imádja a rock and rollt, nagyon szeret táncolni, de amilyen mákja van, a településen ezek a tevékenységek erősen tiltottnak minősülnek, ráadásul a lelkész, Shaw Moore (John Lithgow) a szószékről gyújtó hangú beszédeket intéz a gyülekezethez, annak érdekében, hogy ez így is maradjon. Azonban van neki egy lánya, bizonyos Ariel (Lori Singer), aki apjával ellentétben nagyon is szeret élni, így lassan, de biztosan egymásra találnak Ren-nel, és mindent megtesznek azért, hogy egy jót bulizhassanak végre...

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: zene dráma romantikus filmkritikák

A világ nem elég / The World Is Not Enough (1999)

2014.08.17. 12:00   FilmBaráth

a világ nem elég.jpgLassan véget értek a 90-es évek, ideje volt James Bondot a kor követelményeinek megfelelő első osztályú akcióhőssé alakítani. A holnap markában nem túl nagy sikere után ideje volt kipofozni a franchise-t, neki is veselkedtek az alkotók, és szépen kipolírozták őfelsége legszexisebb ügynökének kissé megkopott dicsfényét. Nem találták fel a spanyolviaszt, a már bevált panelekhez nyúltak, igen sok jelenet ismerős lehet a korábbi filmekből, de jól felturbózva, látványosan újrahasznosítva. Az eredmény egy jó, de nem kiváló Bond-film, amely helyreállította szuperkém reputációját. 

James Bond (Pierce Brosnan) látványosan visszaszerez egy jelentős összeget egy gazdag üzletembernek, azonban sajnos kiderül, hogy a pénzbe olyan anyagot kevertek, ami felrobban. A szálak egy veszélyes bűnözőhöz, Renardhoz (Robert Carlyle) vezetnek, aki korábban elrabolta az üzletember lányát, Elektrát (Sophie Marceau), és újra veszélyezteti az életét. M (Judi Dench) elküldi hozzá Bondot, hogy megvédje, azonban kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik, és a világot súlyos katasztrófa fenyegeti az olaj miatt, és természetesen őfelsége legdögösebb ügynökére vár a feladat, hogy a kötelező bájos kísérő segítségével elhárítsa a veszélyt...

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: akció filmkritikák James Bond

Az élet ízei / The Hundred-Foot Journey (2014)

2014.08.17. 06:00   FilmBaráth

az élet ízei.jpgAz első Michelin-csillag maga a csoda, a második hatalmas büszkeség, a harmadik felhőtlen öröm. A Costes-nél folytak a könnyeim, az Onyx-nál már "csak" küszködtem a sírással, a Borkonyhánál nagyon boldog voltam, de annyira már nem hatódtam meg. Bizony, nálunk is dübörög a gasztroforradalom, amelynek már nemzetközi szinten is megmutatkoznak az eredményei, mára 3 olyan éttermünk van, amelyik egy Michelin-csillaggal büszkélkedhet, de ez még csak a kezdet, van mit behoznunk, hiszen a nálunk jóval fejlettebb gasztrokultúrával bíró országokban ennél több csillag is előfordul. Például Franciaországban, ahol még egy kisebb településen lévő étteremnek is lehet egy csillaga, de a következőhöz már minőségi lépésre van szükség. Vagy egy jó szomszédra. Erről szól a film: a francia és az indiai konyha találkozásából szó szerint csillag születik, miközben természetesen a romantika sem megy kirándulni. Soha nem volt még nagyobb kedvem megkóstolni a tengeri sünt, de sajnos azt kell mondanom, hogy ebből a filmből hiányzik néhány összetevő ahhoz, hogy megkapja a maximálisan adható csillagot.

A Kadam család étterme leég Indiában, a tűzben az édesanya is életét veszti. A Papa (Om Puri) úgy dönt, hogy Franciaországban kezdenek új életet. Eleinte céltalanul bolyonganak az országban, azonban egyszer csak elromlik az autó fékje, így kénytelenek megállni egy kisvárosban, ahol a család feje úgy érzi, megtalálta a helyet, amit keresnek. Azzal a hangyányi problémával azonban szembe kell nézniük, hogy pont velük szemben egy Michelin-csillagos étterem áll, amelynek tulajdonosa, Madame Mallory (Helen Mirren) nem örül túlságosan az új jövevényeknek, ezért hamarosan kitör a gasztroháború...

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: dráma filmkritikák