Dark Skies (2013)

2014.09.16. 12:00   Werewolfrulez

DARK-SKIES-Image-02.jpgTetszett az Insidious? Félsz az ufóktól? Ha mindkét kérdésre igen a válaszod, akkor itt a Te filmed. A Dark Skies című tavalyi horrorfilm ugyanis lényegében annyit tesz, hogy James Wan említett, nagy sikerű kísértetfilmjét ügyesen lemásolja, és a szellemeket/démonokat következetesen idegen lényekkel helyettesíti be.

A történet az Insidioushoz hasonlóan szintén egy olyan átlagos család története, akik furcsa és ijesztő dolgokkal kénytelenek szembesülni a hétköznapjaik során. Míg ott a túlvilági lények okozták a gondokat és a paranormális történéseket, addig itt a Galaktika szakkör által rendszeresen napirendre vett földönkívüli entitások állnak a rejtélyek mögött.

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: horror sci-fi filmkritikák

Másodvélemény: Mr. Turner (2014)

2014.09.16. 06:00   FroG

turner1.pngA film megtekintésére a Jameson CineFesten volt lehetőségünk!

Az életrajzi filmekkel sokszor hadilábon állok, hisz bár papíron könnyű megvalósítani egy „ilyet”, lévén az alapanyag adott egy alkotáshoz, a készítők többnyire Wikipédia-szócikk felolvasássá butítják az adott illető élettörténetét, ezzel kiölve minden drámai élt vagy kreatív szikrát a cselekmény mögül. A Mr. Turnerrel kapcsolatban két dolog miatt voltak fenntartásaim előzetesen: egyrészt, a kollégám anno igencsak kellemetlen véleményt írt az alkotásról, másrészt, nem éreztem a történetben azt a potenciált, amely vázára felhúzható egy 150 perces filmalkotás. Bár a játékidő első felén meg kellett lepődnöm, az összkép végül mégiscsak negatív utóízt okozott.

J.M.W. Turner (Timothy Spall) a valaha élt egyik legelismertebb expresszionista festő volt, aki energikus és gigantikus műremekeivel számos kritikust és festészet-rajongót elámított. A Mr. Turner – ahogyan azt a cím is sugallja – az ő élettörténetének az utolsó ciklusát követi nyomon, amelyben megismerhetjük a vászon mögötti embert, és a művészben dúló indulatokat.

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: életrajzi dráma filmkritikák CineFest

A belső ember / Inside Man (2006)

2014.09.15. 12:00   danialves

inside_man06.jpgA heist movie sem igazán az a műfaj, ahol alkotások tömkelegével kápráztatnak el minket mostanában, az Eredet és A tolvajok városa nagy sikerük ellenére is csak az utolsó szögeket verték be a zsáner koporsójába. Most pár évvel korábbra megyünk vissza, amikor megszületett az a mű, amely után talán forgatókönyvírók ezrei dobták a kukába készülő heist-projektjüket. De az Inside Man legyen akármennyire zseniális is, sajnos ettől még nem a legjobb a műfajában.

Egy reggel 4 festőnek álcázott bankrabló rohanja meg a Manhattan Trust Bank egyik fiókját. 50 embert túszul ejtve bezárkóznak az épületbe, ezzel pedig a meglehetősen ingatag munkahelyi helyzetben lévő Frazier nyomozóra (Denzel Washington) vár a feladat, hogy megoldja a szituációt. Azonban ez nem lesz olyan egyszerű: amellett, hogy a rablók vezetőjének (Clive Owen) céljai és motivációi is meglehetősen homályosak, mintha mindig egy lépéssel a rendőrök előtt járna. 

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: krimi thriller filmkritikák

Lavina / Turist (2014)

2014.09.15. 06:00   FroG

turist2.pngA film megtekintésére a Jameson CineFesten volt lehetőségünk!

A skandináv filmek évről-évre kellemesebb meglepetéseket tartogatnak a filmkedvelők számára, hisz az északi országok hozzánk eljutott alkotásait többnyire tű precíz technikai paraméterek és nagyszerűen megmunkált filmnyelv jellemzi, ebből adódóan minden mozi szerető nyitott szívvel várja ezeket a mozgóképeket. A Lavina azonban a megalapozott elvárásokon túl is ígéretes élménynek tűnt, hisz tarolt a Cannes-i kritikák körében.

Egy látszólag harmonikusan működő család az Alpokban, síeléssel tölti szabadságát. Az apa, az anya és a két gyermekük külsőleg rendkívül jó kapcsolatot ápolnak, egészen addig, míg egy lavina közeledésekor a családfő (Johannes Kuhnke) cserben nem hagyja a házastársát és gyerekeit. A katasztrófa végül semmisnek bizonyul, azonban a férjnek és a feleségnek is szembe kell nézni a következményekkel.

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: dráma filmkritikák CineFest

Ip Man: A becsület útján / Yip Man (2008)

2014.09.14. 20:00   danialves

ip-man-donnie-yen.jpgNéha utálok filmeket újranézni. Elkerülhetetlen ugyanis, hogy amit évekkel ezelőtt még némiképp avatatlan szemmel tekintettem meg, abban most sokkal magabiztosabban szúrom ki a hibákat, valamint sokkal nehezebben viselem el bennük a gyengébb megoldásokat. Kétségtelen, hogy legalább ugyanennyiszer látom meg sokkal jobban a pozitívumokat egy-egy alkotásban, azonban friss élményeim alapján a Yip Man pont azok közé a darabok közé tartozik, amelyeket jobb egy jó nagy adag hozzá nem értéssel szemlélni.

A 30-as évek Kínájában a kung fu már-már életmóddá vált az emberek körében. A fiatalok különböző klubokba gyülekeznek, ahol mesterektől tanulhatják a harcművészetet, azonban mind közül a legnagyobb, Yip Man, nem vállal tanítványokat. Az akkoriban meglehetősen alábecsültnek tartott wing-chun irányzatot űző férfi nem is igazán szeretne a küzdelemmel foglalkozni, azonban egyre inkább rákényszerül: először csak néhány kihívóval kell szembeszállnia, de a japán megszállás bekövetkeztével ő sem kerülheti el, hogy megküzdjön a becsületéért.

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: ázsiai akció életrajzi filmkritikák

Skyfall (2012)

2014.09.14. 12:00   FilmBaráth

Frog kritikáját itt olvashatjátok.

skyfall.jpgDühösen szaggattam miszlikbe a mozijegyemet, miután megnéztem a minősíthetetlenül gyenge A Quantum csendjét, úgy éreztem, egy életre végeztem James Bonddal, nézze a kalandjait a továbbiakban, aki akarja. Nem is érdekelt, hogy jön a következő rész, de hát az ember lányának van egy apukája is, akit gyermeki kötelessége elkísérni a moziba, hiszen sok évtizedes hagyomány az már nálunk, hogy a család megtekinti az aktuális Bond-filmet, holmi lányos hiszti miatt természetesen nem szakítottunk ezzel a szokással, tehát látványosan szenvedve ismét ott ültem a moziban, semmi jóra nem számítva. Aztán nagyon gyorsan belefeledkeztem a filmbe, és úgy álltam fel a székből, hogy azt kérdeztem: "ugye jövünk a következő részre is?". Az egyik legjobb Bond-mozi sikeredett Sam Mendes és Daniel Craig együttműködéséből, kár lenne kihagyni az életünkből!

James Bond (Daniel Craig) egy látványos akció végén még látványosabban elhalálozik. Egy titokzatos merénylőt felrobbantja az MI6 főhadiszállását egy M-nek (Judi Dench) intézett üzenet után. Ebben a helyzetben őfelsége legszexisebb ügynöke ebben a helyzetben újra szolgálatra jelentkezik (de előtte még rá jellemző módon kiélvezte a halált), bár nincs túl jó formában, azért természetesen összekapja magát, és eljut az ellenséghez, aki annyira nem akar menekülni előle, sőt nagyon is várja a találkozást, hiszen kollégák voltak egykoron, Silva (Javier Bardem) volt a 007-es elődje, és személyes bosszú hatja, le akar számolni M-mel, bármi áron. Ezt persze Bond nem engedheti...

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: akció filmkritikák James Bond

Feltámad a Vadnyugat / Westworld (1973)

2014.09.14. 06:00   FilmBaráth

yul-brynner-westworld.jpgAbban a percben, amikor megláttam Daniel Craig izmos karján azt a kütyüt a Cowboyok és űrlényekben, azonnal eszembe jutott ez a film (miért? mert úgy nézett ki, mintha egy áramkör lett volna és robot+western = Feltámad a vadnyugat), amelyet olyan régen láttam, hogy már csak néhány jelenetre emlékeztem belőle (naná, hogy Yul Brynner-hez kötődnek az emlékeim, ki máshoz?), nem hezitáltam sokat, kíváncsian néztem újra. Sajnos nem kicsit vagyok csalódott: zseniális jelenetek sora látható benne, de összességében eléggé unalmas, mert nem sok minden történik benne, látványos, de elég üres film.

Adva vagyon egy kalandpark, ahol a látogatók élethű robotok közreműködésével próbálhatják ki, milyen volt az élet a Vadnyugaton, a középkorban, illetve az ókori Rómában. Peter Martin (Richard Benjamin) és John Blane (James Brolin) természetesen westernben utaznak, és felhőtlenül szórakoznak egészen addig a percig, ameddig a robotok önálló életre nem kelnek, a játék valósággá válik, Peter -t üldözőbe veszi a gyilkos cowboy (Yul Brynner), akit szinte lehetetlen megállítani...

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: sci-fi akció filmkritikák

Akinek már nagyon régen kijárna az A-lista: Guy Pearce (1967-)

2014.09.13. 20:00   FilmBaráth

guy pearce_2.jpgAnnyira jellemző, hogy az Országúti bosszú kapcsán mindenki azon ájuldozik, hogy Robert Pattinson végre valahára említésre méltó színészi játékra volt képes, ugyanakkor Guy Pearce-től mindenki természetesnek veszi a zseniálisan jó alakítást, megint nem neki jutott a fény és a csillogás, hanem a kollégájának. És ez már felháborítóan régen így van, olyan művészi munkát tesz le mindig az asztalra, amelyről agyonsztárolt közepes tehetségek csak álmodhatnak, mégsem sikerült felkapaszkodnia az A-listára. Arról nem is beszélve, hogy manapság már csak az nem kap Oscar-díjat, aki nem akar, őt pedig még csak nem jelölték. Egyetlen nyomorult Emmy-díjra érdemesítette a szakma, ez minden. Szégyen...

Guy Edward Pearce Angliában született, Ely-ben. 3 éves korában édesapja munkája miatt Ausztráliába költözött a család. A papa pilóta volt és 5 éves volt a kisfiú, amikor bevetés közben életét vesztette. Édesanyja egyedül nevelte fel őt és nővérét, Tracyt. Nem igazán remekelt a suliban, viszont volt tehetsége a művészethez és a zenéhez. Amatőr testépítő volt, színházi színészként dolgozott. Akkor változott meg teljesen az élete, amikor nagyon fiatalon szerepet kapott egy ausztrál tévésorozatban, a Szomszédokban. 

Első komolyabb filmszerepét az 1991-es Vadászatban játszotta, az első igazi filmsiker, amelyben szerepelt, az 1994-es Priscilla, a sivatag királynője volt. Nem hétköznapi alkotásról van szó, Hugo Weaving zseniális benne, és persze Guy Pearce játékára sem lehet panasz, aki még nem látta, sürgősen pótolja! De ez a film sem hozta meg neki az igazi áttörést, továbbra is maradt a tévénél, illetve a felejthető moziknál. Aztán 1997-ben jött a Szigorúan bizalmas, ami elindította Russell Crowe hollywoodi karrierjét, Oscart kapott érte Kim Basinger (máig nem értem mire fel, de ez most már teljesen mindegy), Kevin Spacey kiváló volt, mint mindig, egyedül csak Guy Pearce nem profitált igazán a film megérdemelt sikeréből. 

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: közelkép

Land Ho! (2014)

2014.09.13. 12:00   FroG

land-ho1.jpgA film megtekintésére a Jameson CineFesten volt lehetőségünk!

Az öregedés éppúgy az emberi lét elkerülhetetlen velejárója, akárcsak a halál, azonban mint utóbbi esetében, úgy előbbinél is fontos az, hogy hogyan éljük meg, fogadjuk el a megmásíthatatlant. A Land Ho! erre a kérdésre próbál könnyed és humoros választ adni, azonban a cselekmény egysíkúsága alaposan belerondít a film terveibe.

Mitch (Earl Lynn Nelson) és Colin (Paul Eenhoorn) ex-sógorok, akik „rokoni” kapcsolatuk megszűnése után is megpróbálták megtartani barátságukat. A két öregúr most együtt próbálja átélni élete vélhetően utolsó nagy kalandját: Mitch közbenjárásának – és főleg pénzének – köszönhetően Izlandra utaznak, ahol látszólag minden megmaradt álmukat valóra válthatják.

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: vígjáték dráma filmkritikák CineFest

Dark City (1998)

2014.09.13. 06:00   Werewolfrulez

Dark-City-featured-image.jpg1998 decemberében járunk. Általános iskolás fejjel egy különösen hideg péntek estén az éppen szalagavatóra igyekvő nagybácsimmal vitettem át magamat a szülővárosom másik szegletébe, hogy a takaréklángon üzemelő helyi moziban megtekinthessem A filmet. Azt az alkotást, aminek a bemutatójától a hideg rázott ki, és amelynek ikonikus mondata („szerintem ezen a helyen a Nap nem is létezik”) egész életemre belém égett. A moziban kezdetben négyen voltunk, de a fűtetlen teremben egyedül csak én néztem végig a filmet. Aznap éjjel leesett vagy egy méternyi hó, a szalagavató rendesen elhúzódott, így a fuvarom is megcsúszott, és én jókora késéssel értem haza. Anyám rettenetesen aggódott értem, azt hitte, hogy megfagytam valahol félúton hazafelé. Mivel akkoriban még nem volt mobiltelefonunk, nem tudott csak úgy rám csörögni, hogy hol járok… én meg órákon át a film hatása alatt maradtam, elfelejtettem hazatelefonálni egy fülkéből vagy valahogy. Másnap egész délelőtt havat lapátoltam, de miközben a testem dolgozott, az elmém még mindig a tegnap esti mozi körül forgott…

A Dark City amellett, hogy gyermekkorom meghatározó élményét jelentette, szerény véleményem szerint Alex Proyas rendező legjobb alkotása. Micsoda? Hogy A hollót jobbnak tartjátok? Kultikus film, az igaz, de a Dark Cityhez viszonyítva csak egy sima képregényes akciómozi. Én, a robot és a Képlet? Nevetséges, ezek labdába sem rúghatnak jelen cikk tárgyához képest.

Már a film története is ígéretes. Egy emlékek nélküli férfi ébred fel egy koszos kis fürdőszobában. A szomszéd helyiségben egy nő holttestét találja. Mielőtt rájöhetne, hogy mi is történt, titokzatos, kopasz lények veszik üldözőbe, akik csak távolról emlékeztetnek az emberekre. Hamarosan már a zsaruk is a nyomában járnak. Miközben a főhős próbál rájönni, hogy ki ő, illetve miféle összeesküvés hálózza be az egész várost, felfedez magában egy különleges képességet, és lassanként rádöbben, hogy a világában semmi sem az, ami elsőnek látszik.

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: sci-fi filmkritikák film-noir

A 10 legjobb Clint Eastwood - film

2014.09.12. 12:00   FilmBaráth

Manapság naponta születnek sztárok, megjegyezni is képtelenség - és nem is érdemes - a közepes filmek még közepesebb szereplőit (tisztelet a kivételnek természetesen). Látszólag dübörög a filmipar, valójában erősen stagnál, egymást érik a puccos premierek, de egyre kevesebb az igazán értékes és maradandó alkotás. A tiszavirág életű sztárocskák világát éljük, akik közül nagyon keveseknek van esélyük arra, hogy egyszer igazi filmlegendává váljanak. Clint Eastwood egyike az utolsó igazi ikonoknak, aki már évtizedek óta örvendezteti meg a közönséget jobbnál jobb filmekkel, amelyek még ma sem porosak (persze mint mindenkinek, neki is vannak gyengébb és közepes filmjei, de azokat is érdemes legalább egyszer megnézni miatta). Különleges pályát futott be, hatalmas szerencséjére összefutott Sergio Leone-val, az ő westernjeivel lett világhírű, aztán jött Piszkos Harry, majd megpróbálkozott a rendezéssel is, az évek során komoly színész és alkotó lett belőle, a szakma 4 Oscar-díjjal jutalmazta, a nézők pedig rengeteg szeretettel. Ma már "csak" rendez, de megmaradtak nekünk gyermekkorunk és a saját kedvenceink, amelyeket máig rongyosra nézünk, mert nagyon jól sikerült alkotások. Nagyon nehéz volt kiválasztani a legjobb 10 filmet - felhívnám a figyelmet arra, hogy ez azon filmek listája, amelyekben színészként is részt vesz, nem rendezői toplista! - , ezek az én kedvenceim, kíváncsian várom a véleményeteket!

10. Kelly hősei / Kelly's Heroes (1970)

kelly hősei2_1_1.jpg

A kritika itt olvasható.

"Mulligan, te állat, a sajátjaidra lövetsz!" Bazi Joe-nak nincs jó napja, balról Patton, jobbról a németek, és ráadásul még a tüzérek is félrecéloznak. Egy újabb nehéz nap a fronton, Franciaországban, amit csak humorral lehet túlélni. Rengeteg hősies film készült a második világháborúról, azonban nagyon kevés vígjáték. Ez az alkotás szeritnem az egyik legjobb a műfajban. A szereplőgárda hihetetlenül erős, Sutherland Csodabogár szerepében brillíroz, lemos mindenki a vászonról. Pedig olyan játszótársakat kapott, mint Telly Savalas és Clint Eastwood, akik tökéletesen hozzák a tőlük megszokott karaktereket, jól működik a párosuk a vásznon.

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: toplisták

Utóélet (2014)

2014.09.12. 06:00   danialves

utoelet-01.jpgÉn magam is meglepődtem, hogy a Fehér isten nem vette el a kedvem örökre, de legalábbis huzamosabb időre attól, hogy magyar filmeket nézzek. Sőt, kifejezetten vártam (és várom) az ősszel érkező magyar alkotásokat, amelyek sorát az Utóélet nyitotta. Méghozzá igencsak reménykeltő módon.

Tulipán Mózes (Kristóf Márton) a pszichiátriáról indul haza családjához. Lelkész édesapja (Gálffi László) mindent megtenne azért, hogy fiát újra egyenesbe hozza, Mózes azonban szemmel láthatólag szenved az apai irányítás alatt. Éppen ezért elsőre megkönnyebbül, amikor édesapja egy szívrohamban életét veszti, csak hogy utána rémülten vegye észre azt, hogy a szelleme mindenhová követni kezdi. Amennyire zavarja ez a fiút, annyira szeretne segíteni apjának megnyugvást találni, viszont leginkább arra kell rájönnie, hogy ezt hogyan teheti meg.

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: magyar dramedy filmkritikák

The Signal (2014)

2014.09.11. 12:00   danialves

The-Signal-Review.jpgWilliam Eubank mondhatni, olyat csinált, mint még senki más előtte: fogott egy kis költségvetésű sci-fit, és éppen ellenkezőleg forgatta le, mint ahogy mindenki más várta volna. Ugyanis a történet és a büdzsé ismeretében velem együtt minden néző valószínűleg egy ambiciózus történettel próbálkozó, kissé ügyetlen technikai megvalósítással rendelkező alkotásra számított volna, amelyben a cselekmény ezerszer jobban kidolgozott a díszleteknél vagy az effekteknél. A végeredmény azonban teljesen ellentétes ezzel.

Nic, Haley és Jonah (Brenton Thwaites, Olivia Cooke, Beau Knapp) három igen tehetséges fiatal, akik egy titokzatos és agresszív hacker nyomában szelik át az USA-t. Sikerül is lokalizálni ellenfelüket, azonban a helyszínen nem találnak semmit egy romos házon és egy routeren kívül. Ekkor viszont hirtelen megmagyarázhatatlan események tanúi lesznek, a következő pillanatban pedig Nic egy zárt komplexumban találja magát, ahol védőruhás emberek őrzik és tesztelik. Miközben igyekszik barátait megtalálni, arra is rá kell jönnie, hogy miért tartják fogva és mit akarnak tőle.

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: sci-fi thriller filmkritikák

Az emlékek őre / The Giver (2014)

2014.09.11. 06:00   Powerful900

GIVERSTILL.jpgA képregényfilmek mellett a tiniknek készült fantasy/sci-fi zsánerű alkotások is a reneszánszukat élik mostanság. Utóbbinál az alkotók még akkor is rendre mellényúlnak, ha bestseller regényt adaptálnak. Átütő sikert az Alkonyat-széria és az Éhezők viadala-filmek tudtak elérni. Arra még várni kell kicsit, hogy Az emlékek őre anyagi sikereit el lehessen könyvelni, de a színvonalát tekintve egy centet sem sajnálok, amit ennek a filmnek a megtekintésére költenek a nézők.

A történet egy olyan világban játszódik, ahol látszólag minden tökéletes. Eltörölték a gyűlöletet, az érzéseket elfojtották és minden olyan dolgot megszüntettek, ami megkülönböztetést eredményezhet, így színek sem léteznek. A fiatalokat egészen kiskoruktól fogva figyelik, hogy egy nagyszabású, felnőtté avató ceremónia keretein belül mindenkinek a lehető legmegfelelőbb munkát adják. Jonas-t (Brenton Thwaites) érit a legnagyobb kitüntetés: őt választják meg az emlékek őrének. Mentora (Jeff Bridges) az egyetlen ember, akinek a pusztulás előtti időkről emlékképei vannak. Jonas a kiképzése alatt, ízelítőt kap ezekből a felvillanó emlékekből, felszínre törnek az érzelmei és rájön, hogy a sok múltbéli szörnyűség ellenére az óvilág jobb volt, mint a mostani, idilli környezet.

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: sci-fi dráma kaland romantikus filmkritikák

Sráckor / Boyhood (2014)

2014.09.10. 12:00   Powerful900

maxresdefault_1.jpgRichard Linklater az egyik legizgalmasabb filmes koncepciót álmodta meg valamikor 12 évvel ezelőtt, amikor elkezdte forgatni a Sráckor című coming of age mozit. A végeredmény kellően figyelemfelkeltő lett, nálam speciel az év egyik legjobban várt filmje volt. A belevitt munka tényleg látszik rajta, még azt is kijelentem, hogy megérte ezt a sok évnyi kitartó munkát, azonban hiányzik az összképből egy kis plusz, ami számomra kultstátuszba kategorizálhatná a filmet.

A már-már áldokumentarista film Mason (Ellar Coltrane) életét tárja elénk az általános iskola első osztályától egészen az egyetemen töltött első napjáig. Természetesen a köztes időben részesei leszünk az ilyenkor szokásos fordulópontoknak, amit gondolom a legtöbben mi is átéltünk. De hogy ez önmagában elég ahhoz, hogy elvigyen a hátán egy majd' három órás filmet? Na erre azért nem mernék megesküdni.

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: dramedy filmkritikák