Harag / Fury (2014)

2014.10.25. 12:00   danialves

Fury-brad-pitt.jpgA háborús filmek nagyjából két részre oszthatók: egyrészt a látványos, hangos, tökös (és nem ritkán erős propagandaáthallásokkal rendelkező) akciófilmekre, másrészt a sötét, depresszív, szívszaggató drámákra. Kevés olyan produkció van, amelyek a kettő valamilyen kombinációját meg tudják valósítani, azonban nem véletlenül pont ezek sikerülnek a legjobban. Többek között David Ayer legújabb alkotása, amely miatt még a Sabotage-t is könnyen megbocsátjuk.

A háború utolsó napjaiban az amerikai hadsereg már Németország szívében jár. A kézenfekvő túlerő ellenére csak azok járnak jól, akiket Berlin felé küldenek, a front déli részén viszont a magukra hagyott egységek súlyos veszteségeket szenvednek az utolsó leheletükig (és nem egyszer gerillamódszerekkel) küzdő németektől. Gyalogosok és páncélosok egyaránt. A Fury legénysége egyedüliként és egy emberrel megrövidülve tér vissza legutóbbi küldetésükből. Wardaddy, Boyd, Gordo és Grady (Brad Pitt, Shia LaBeaouf, Michael Pena, Jon Bernthal) azonban pihenő helyett egy Norman névre hallgató újoncot (Logan Lerman) kapnak maguk mellé, és egyből küldik is vissza őket a frontra. Miközben a rutinos veteránok próbálják betörni és a háború borzalmaival megismertetni Normant, rövidesen odáig jutnak, hogy Furynek egyetlen páncélosként kell megvédenie egy egész hadsereget.

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: akció dráma háborús filmkritikák

Villámkritikák: Red State (2011), The Sacrament (2013)

2014.10.25. 06:00   Werewolfrulez

Valami különös véletlen folytán a közelmúltban két, a vallási szekták világával foglalkozó,  viszonylag újabb keletű horror(közeli) filmet tekintettem meg, mindkettőt egy-egy többé-kevésbé ismert és elismert rendezőtől. Különös véletlen továbbá az is, hogy jelen pillanatban mindkét alkotás ugyanazon a pontszámon (6,2) áll az imdb-n. Ennyi együttállás után egyszerűen MUSZÁJ volt egy poszton belül megemlékeznem a két műről.

Red State (2011)

Red State 1.pngAz Isten verje meg Kevin Smith-t! A Jay és Néma Bob-filmekkel befutott, sajátos humorú rendező készített egy filmet, ami olyan zavarba ejtő és megfoghatatlan, mint egy őrült vallási vezető hagymázas beszéde.

A Red State annak ellenére nem horrorfilm, hogy tartalmaz igen véres és sokkoló jeleneteket. Nem vígjáték, pedig kifacsart, gonosz humora van. Nem akciófilm, pedig ropognak benne azok a fegyverek rendesen. Ez bizony egy szerzői film, a kőkemény, nem könnyen megszerethető fajtából. Nincsenek benne igazi főszereplők, nincsenek benne hagyományos fordulatok, nincs katarzis. A karakterek, a történet, és a dramaturgia is en bloc alárendelődik a nagybetűs Mondanivalónak.

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: horror art thriller vígjáték villámkritikák

Nosferatu, az éjszaka fantomja / Nosferatu: Phantom der Nacht (1979)

2014.10.24. 20:00   FilmBaráth

nosferatu.jpgHerzog véleménye szerint az 1922-ben készült Nosferatu volt a valaha készült legjobb német film, ezért tiszteletből elkészítette a remake-et. Legendákat hallottam az ő változatáról, egy-két jelenetet láttam is belőle, de a teljes alkotást még nem láttam, azonban most, hogy megnéztem Murnau klasszikusát, nagyon kíváncsi lettem az 1979-es feldolgozásra. Nem csalódtam, Az ördögűzőn nem rettegtem annyit, mint ezen a fimen, ami túl azon, hogy nagyon jó horror, drámának sem utolsó!

Jonathan Harker (Bruno Ganz) megbízást kap nem kicsit zavart főnökétől, Renfieldtől (Roland Topor), hogy bonyolítson le egy ingatlanügyletet a messzi Transszilvániában élő Drakula gróffal (Klaus Kinski). Jonathan felesége, Lucy (Isabelle Adjani) nem örül túlságosan az útnak, amelynek eredményeként rászabadul a gonosz Wismar városára...

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: horror dráma filmkritikák

Argo (2004)

2014.10.24. 12:00   FilmBaráth

argo.jpgÁrpa Attila az évek során profi filmes lett, így nagyon jól adagolja a marketinget is a legfrissebb hírek szerint jövő márciusban moziba kerülő Argo 2 - vel kapcsolatban. Olyannyira, hogy még én is kíváncsi lettem a kultstátuszban leledző első részre, amelyet eddig a rendező személye miatt kerültem el messzire. Önkritikusan be kell látnom, hogy hatalmas hiba volt megfosztanom magam eddig ettől az alkotástól, amelynek nem sok filmművészeti értéke van, ugyanakkor rendkívül szórakoztató, ha esetleg valaki még nem látta, sürgősen pótolja!

Az ókori Róma idején egy kincs került elrejtésre a mai Magyarország területén, amelyet egy volt náci akar megszerezni magának. Elküldi a Tejesembert (Oszter Sándor), hogy keresse meg a Stix aurum-ot. A profi megoldóember könnyű és gyors munkára készül, azonban amikor szembekerül Balog Tibivel (Kovács Lajos) és bandájával, lassan de biztosan lefagy a magabiztos mosoly az arcáról...

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: magyar akció vígjáték filmkritikák

Másodvélemény: Az emlékek őre / The Giver (2014)

2014.10.24. 06:00   danialves

thegiver.jpgPower kritikáját itt olvashatjátok.

Ha nem tudnám, hogy egy 1993-as regényből adaptálták, valószínűleg most elkövetnék valami olyan szöveget lélektelen lopásról és másolásról, mint amilyet A beavatott kapcsán írtam. Azonban elég álszent dolog lenne részemről, ugyanis nem szeretnék olyan közhelyes lenni, mint ez a film. Igaz, ahhoz, hogy olyan közhelyes legyek, mint ez a mű, nagyon meg kéne erőltetnem magam.

Az emlékek őrével nem az a baj, hogy minden elemét láttuk már valahol (mondom, ezekkel az ötletekkel gyakorlatilag mindenkit beelőzött Lois Lowry írónő), hanem, hogy azok az alkotások ezerszer jobban valósították meg ezeket az elemeket. Szóval adott egy régi világ romjaira épülő, autoriter vezetésű utópia (ami sokkal menőbb volt az Equilibriumban), amelyben a gyerekeket a vezetők különböző kasztokba osztják be, kivéve természetesen főhősünket, aki különleges és szokás szerint egyedül majd megváltja a világot. (Ami egy bizonyos pontig még a minden eredetiséget nélkülöző A beavatottban is érdekesebb volt.)

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: sci-fi kaland filmkritikák másodvélemény

Drakula / Dracula (1931)

2014.10.23. 20:00   FilmBaráth

dracula.jpgKevés magyar színész tudhat magának hollywoodi karriert, Lugosi Bélának sikerült, de nagy árat fizetett érte. Drakula szerepe tette híressé, de egy életre skatulyába is zárta, tragikus sors az övé, amely olyannyira összeforrt a vámpír gróf karakterével, olyannyira, hogy utolsó kérése az volt, filmbeli jelmezében temessék el. De a legendája még ma is él, rengeteget hallottam már az ő Drakulájáról, sok részletet láttam belőle, de a teljes film eddig kimaradt, ezért most pótoltam a hiányosságot. Nem tagadom, nem kicsit vagyok csalódott: Lugosi valóban kiváló volt a szerepben, de a filmet már bizony erősen megrágta az idő vasfoga, tipikus középszerű álomgyári termék, amely a főszereplőn túl az operatőr, Karl Freund technikai bravúrjainak köszönhetően  nem fullad teljes unalomba.

A zordon Kárpátoknak hegyekben gazdag táján befut a postakocsi egy kis erdélyi faluba. A helyiek elszörnyednek, amikor megtudják, hogy az egyik utas, Renfield (Dwight Frye) Drakula grófhoz (Lugosi Béla) tart, főleg most, hogy lenyugszik a nap. Nem tudják visszatartani tervétől, így hamarosan belép a baljóslatú kastély ajtaján, és ezzel megpecsételődik a sorsa. A gróffal együtt tér vissza Londonba, ahol őrültekházába kerül, miközben a vérre szomjazó szörnyeteg szabadon jár-kel az utcákon...

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: horror filmkritikák

Duplakritika: Újoncok napja / Draft Day (2014)

2014.10.23. 12:00   Powerful900

FroG kritikáját erre találjátok.

Kollégámmal annyiban egyetértek, hogy nagyon ritkán kerül ki jó sportfilm. Ha pedig a sport üzleti részére próbál fókuszálni egy rendező, abból olyan túl sok jó nem szokott kisülni. Kellemes és meglepő kivétel volt ez alól a 2011-es Pénzcsináló. Az Újoncok napja színvonalban néha ugyan emlékeztet Bennett Miller filmjére, de összességében nem tudott szerintem többet mutatni a szürke középszerűségnél.draft_day.jpg

Az esetek többségében a bukta a célközönségen múlik. Nyilván nem fog egy ilyen filmet megnézni az, aki nem konyít valamennyit az amerikai futballhoz. Laikusként elképesztően unalmasnak hathat egy ilyen alkotás, de a gondok akkor igazán nagyok, amikor már jómagam sem tudtam élvezni egy ilyen filmet NFL rajongóként. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy volt-e ennek a filmnek forgatókönyvnek. Annyira ötlettelenül és izzadságszagúan telik el ez a közel két óra, amire már nagyon rég nem láttam példát. Folyamatosan ugyanazok a jelenetek ismétlődnek, itt vannak az ilyenkor kötelező jellegű befolyásolás és megvezetés a menedzserek között és természetesen a sportfilmek rákfenéjének mondható epikus beszédek sem maradhatnak el.

A színészi alakításokat sem nevezném kimagaslónak. Kevin Costnert sokakkal ellentétben nem utálom, sőt, az egyik legmegbízhatóbb iparosnak tartom Hollywoodban. Minden rutinját beveti itt is, és noha voltak gyengébb szerepei, alapjáraton semmi bajom sincs vele. A podcastben is kitárgyalt Mr. Brooks-ban egyenesen zseniálisat játszott. Az a döbbenetes, hogy egy semmiről szóló filmre mégsem tudnám egyöntetűen rámondani, hogy rossz. Egyáltalán nem jó, de vannak kifejezetten szórakoztató jelenetei, de összességében semmi emlékezeteset nem nyújtott számomra. Azt éreztem egész idő alatt, mintha nem is egy filmet néznék, hanem két futballrajongó kocsmai eszmecseréjét hallgatnám. Ez működhetett volna jól is, de ezúttal a visszájára sült el a dolog.

draft-day-storyimage-9601.jpg

Totálisan felesleges és semmitmondó darabnak tartom az Újoncok napját, de az igazat megvallva haragudni sem igazán tudok rá. A filmajánló szekciómba így sem fog bekerülni, hiszen ez pontosan annyira száraz és jellegtelen mű, mint amilyennek az ember elsőre elképzelné.

6/10

(Powerful900)

-----------------------------

Ahhoz a diskurzushoz sokat nem tudok már hozzáfűzni, hogy mennyire sportfilm ez a mű és mennyire nem. Míg nyilvánvalóan nem a tradicionális keretekbe fűzött történetről beszélünk, az edzők, játékosok és stadionok látványa valamit mégiscsak megidéz ezek hangulatából. Ami ezen felül még működik Ivan Reitman filmjében, hogy azokat a nézőket is be tudja vonzani, akik alapvetően nem az amerikai futballal kelnek és fekszenek. (Bár ahogy a kommenteket olvasgattam, a témában való jártasság inkább csak rontani tud az élményen.)draftday-still.jpg

De hiába nem egy szokványos sportfilmet látunk, mindez vajmi keveset jelent olyan tekintetben, hogy a látottak nagy része mégiscsak ismerős: sablon kevés van, de mégis minden kiszámítható. Az egy-egy jellemvonásra felfűzött karakterek, a komótosan érlelt fordulatok nagyon keveset tesznek azért, hogy valódi izgalmakat szolgáltassanak. Az edző valódi ellenlábasból igen hamar üres fenyegetéseket ismételgető papagájjá válik, azt szinte már ki kell szurkolnia a nézőnek, hogy a tökéletes futballistáról derüljön végre ki, hogy egy szar ember, akit nem érdemes leigazolni, arra pedig meg tudnék esküdni, hogy a romantikus szál csak azért került a forgatókönyvbe, hogy legyen egy női szereplő is. Ugyan Jennifer Garner nem éppen a Michael Bay-féle szexista biodíszlet kategóriájába esik, az egész jelenléte pont annyira természetellenesen van felépítve, hogy végül mégiscsak ezt az érzetet kelti.

Ettől azonban még nem lesz feltétlenül rossz film a Draft Day, csak erősen nyögvenyelős, nagyjából a harmadik felvonásig, ahol a cselekmény végre felvesz valami tempót, a főhőst egyre jobban szorító idő nyomán pedig a feszültség is a tetőfokára hág. Hozzáteszem, az írók mindent megtettek azért, hogy az addigi eseményeket is változatossá és pörgőssé tegyék, de a finálé perceit elnézve némiképp értetlenül állok az előtt, hogy ha már úgyis egy nap történéseit sűritették bele az alkotásba, miért nem a draft izgalmasabb pillanataira fordítottak több időt az unalmasabb vonásokat mutató felkészülés helyett.Draft-Day-Review.jpg

Úgyhogy egy ilyen befejezéssel a rossz szájíz végül elmaradt, de azt sem tudok mondani, hogy Reitman műve különösebben maradandó vagy megkerülhetetlen film lenne. Nagyjából azt a kategóriát fedi le, amellyel sehogy sem lehet rosszul járni: akár megnézzük, akár kimarad az életünkből.

7/10

(danialves)




Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: sport dráma filmkritikák duplakritika

The One I Love (2014)

2014.10.21. 12:00   danialves

theoneilove.jpgSokszor tapasztalom azt, hogy a filmtörténelmi kontextus rontja a legtöbbet egy élményen. Rengeteg alkotást tudnánk valószínűleg mindannyian sorolni, amelyeket sokkal élvezhetőbbek lettek volna, ha nem látjuk előttük azokat a bizonyos darabokat, amelyek az adott témát jobban/ötletesebben/egyszerűbben stb. dolgozták fel, amelyek az adott elemeket ügyesebben használták fel. Ezen mű kapcsán nehéz lenne ilyen párhuzamokat hozni, azonban az összhatás mégiscsak olyan, mintha mindezt valahogy láttuk volna már valahol. 

Sophie (Elizabeth Moss) és Ethan (Mark Duplass) házassága válságba kerül és párterápián kötnek ki. Néhány alkalom után a terapeuta azt javasolja, hogy utazzanak el a hétvégére egy általa megadott házba, amely állítólag csodát tud tenni az ott kikapcsolódó párokkal. Főhőseink így is tesznek, és elsőre le is nyűgözi őket a hatalmas ház, valamint a gyönyörű környék. Az első estéjük is remekül alakul, a probléma csak az, hogy Ethan erről egyáltalán nem tud. Rövid úton felfedezik, hogy az otthonos vendégházba (külön-külön) betérve mindketten párjuk feljavított alteregojával találkozhatnak. A szituáció eleinte rémisztő, de a kíváncsiság maradásra bírja őket, illetve egyre inkább az a kimondatlan kísértés, hogy házastársuk tökéletes változatával töltsék el a hétvégét.

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: sci-fi thriller romantikus filmkritikák

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014)

2014.10.20. 06:00   danialves

vanvalami.jpgAnnak idején még az Ill Manors kritikámat kezdtem úgy, hogy az a produkció mekkora szégyen a filmgyártásra nézve. Ugyanez a párhuzam igaz erre a darabra is, elsősorban a magyar filmgyártás vonatkozásában. És bármennyire is nem akarok egy ilyen lenyűgöző darab kapcsán másokat fikázni, de amikor egyik nap még arról olvas az ember, hogy hogyan marakodik Vajna és Tarr a maradék állami támogatások koncán, másnap pedig azt látja, hogy Reisz Gábor a haverokkal készített kvázi-diplomafilmjével összehozta 2014 legjobb magyar alkotását, óhatatlanul is ilyen gondolatok járnak a fejében. De erről ennyit, mostantól fókuszálok inkább arra, hogy milyen zseniális alkotás lett a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan.

Szentesi Áron (Ferenczik Áron) átlagos fiatalnak mondható: 29 éves korára sikerült elvégeznie egy büfészakot (ELTE filmtörténelem, csak hogy érezzük az iróniát), és most éppen munkát keres. Még a szülei tartják el és irányítják az életét, hétvégente piálni jár közepesen rossz multis állásokban sínylődő barátaival, de nem ez teszi be a kaput Áron életében, hanem hogy még a szerelme is szakít vele. A feldolgozási szakasz természetesen egy komoly italozásba torkollik, másnap felébredve pedig főhősünk azt látja, hogy vett egy repülőjegyet Lisszabonba. Eleinte megpróbálja visszacsinálni a dolgot, de aztán rájön, hogy céltalan és fogódzó nélküli életében nagy kárt nem tehet, ha elmegy Portugáliába.

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: magyar dramedy filmkritikák

Die Hard 4.0. - Legdrágább az életed / Live Free or Die Hard (2007)

2014.10.19. 12:00   FilmBaráth

die hard 4.jpg12 évet kellett várnia a rajongóknak arra, hogy folytatódjanak John McClane kalandjai a filmvásznon. Magasan volt a léc, hiszen a 3. rész a 90-es évek egyik ikonikus filmje lett, nem kis feladatot jelentett kedvenc örök másnapos zsarunk helyét megtalálni a 2000-es évek erősen technikaközpontú világában. Annak idején természetesen rohantam a moziba, és nem kicsit csalódtam, mivel a jellegzetes feeling alapvetően megvolt, mégis ezer sebből vérzett a film. Újranézve is ugyanez a véleményem: összességében nem rossz ez a film, csak felejthető.

John McClane-nek (Bruce Willis) már megint nincs jó napja. Hajnali három van, éppen most veszett össze a lányával, Lucyvel (Mary Elizabeth Winstead), ráadásul most hívta fel a főnöke, hogy szívességet kellene tenniük az FBI-nak, ennek keretében be kellene gyűjtenie egy számítógépzsenit, Matt Farrell-t (Justin Long)  kihallgatás céljából. Nem túl nagy lelkesedéssel kopogtat a fiatalember ajtaján, ám a dolgok villámgyorsan elfajulnak: a fiút komoly bűnözők akarják eltenni láb alól. A zsaruk gyöngye természetesen megmenti a rá bízott ifjút, azonban ez még csak a kezdet: egy bosszúszomjas high-tech terrorista, Thomas Gabriel (Timothy Olyphant) vissza akarja küldeni az országot a technikai értelemben vett kőkorszakba. Ezt persze McClane nem engedheti, így Matt-tel az oldalán szembeszáll vele..

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: akció filmkritikák

Autómata (2014)

2014.10.19. 06:00   FroG

automata2.pngAz ember és a gép kapcsolata napjaink egyik legaktuálisabb témája, hisz a társadalmunk fontos láncszemévé vált a folyamatosan fejlődő technika és a mindennapokban már rengeteg elektromos eszköz elengedhetetlen még a magánemberek számára is. Erről a témáról filmet készíteni ebből a szempontból kifejezetten nagy lehetőség, ugyanakkor bizonyos aspektusból rendkívül nehéz is, hisz rengeteg alkotás foglalkozik már ezzel a tematikával. Gabe Ibánez filmje bár próbál friss gondolatokat ébreszteni az emberen eluralkodó technikáról, az Autómata sokkal inkább hat egy megfáradt alkotásnak, mint hogy valódi tartalmat szolgáltasson.

A nem túl távoli jövőben járunk, a történet középpontja egy robotbiztosításban dolgozó férfi, Jacq Vaucan (Antonio Banderas), aki kellemetlen véletlenek folytán a gigavállalatok sakktábláján találja magát. Hősünknek döntenie kell: retteg-e az egyre intelligensebb gépektől, vagy a szabad akaratot támogatva az igazuk mellé áll.

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: sci-fi dráma filmkritikák

Tutimegmondó #1

2014.10.18. 20:00   danialves

Ez itt a reklám helye, ugyanis itt ragadnám meg az alkalmat, hogy figyelmetekbe ajánljam a Tutimegmondó első adását, amely kivételesen, nem a mi podcastünk, hanem Lisztesé. Ezért alapvetően még pont nem csinálnék neki reklámot, viszont az első adásban volt szerencsém vendégszerepelni, és vagyok annyira nárcisztikus, hogy akkor már kiteszem ide is. A podcastet egyébként érdemes lesz a jövőben is követnetek, mert ha nem is minden alkalommal, de várhatók még Smoking Barrels-tagok vendégszereplései, úgyhogy ha esetleg másért nem is, ezért érdemes lesz hallgatni.

Szóval alább következzen az adás, rengeteg szexizmussal, Pálfi György rendezte Doctor Strange-dzsel, Májkül Schumacherrel és egyéb finomságokkal.




Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: podcast

Az örök Gladiátor: Russell Crowe (1964-)

2014.10.18. 12:00   FilmBaráth

russell crowe.jpgRémálom velem történelmi filmet nézni, a család külön szobába szokott száműzni, ha a tévében nézek egy darabot ebből a műfajból. Történésznek készültem ugyanis (egyetlen ponton múlt, hogy mégis közgazdász lett belőlem), és nagyon rosszul viselem (=látványosan hisztizni kezdek), ha kapitális baklövést követnek el a hitelesség szempontjából az alkotók. Különösen akkor, ha az ókori Róma általam rajongásig imádott korszakát becstelenítik meg a felületes filmesek. Ez alól egyetlen kivétel volt van és lesz: a Gladiátor, amelynek annyi köze van a történelmi tényekhez, mint nekem Zachary Quinto-hoz, mégis megbűvölten nézem a mai napig újra és újra Ridley Scott remekművét, amely a kedvenc hadvezérünk nélkül az égvilágon semmit sem ér.

Beleszületett a filmiparba Russsell Ira Crowe az új-zélandi Wellingtonban, akinek a szülei a cateringet biztosították a forgatásokon. 4 éves volt a kisfiú, amikor a család elköltözött Ausztráliába, sokat hányódtak, amíg nagy nehezen sikerült egzisztenciát teremteniük, 1978-ban költöztek első állandó otthonukba. A kis Russell 6 éves korában látott először közelről kamerát, ezután sorra kapta a kisebb szerepeket. Tizenévesen került be egy ausztrál tévésorozatba, de ennek ellenére nem készült színésznek,  a zenészi pálya vonzotta, konkrétan rocksztárnak készült. Legnagyobb sikere ezen a téren az 1980-ban megjelent kislemeze, de máig nem adta fel ezirányú ambícióit, énekese és gitárosa az új-zélandi 30 Odd Foot of Grunts nevű formációnak.

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: közelkép

Bizonyíték / Proof (1991)

2014.10.18. 06:00   FilmBaráth

proof_1.jpgImádok olyan filmeket nézni, amelyekben olyan színészek játszanak, akik azóta híresek lettek, de a forgatás idején  a kutya sem ismerte őket. Azért érdemes ilyen - általában nem túl ismert - alkotásokra rászánni az időt, mert tökéletesen lemérhető a segítségükkel, hogy az agyonajnározott sztár mire képes szakmailag, ha nincs körülötte felhajtás. Russell Crowe hatalmas kedvenc nálam (a 10 legjobb film listája itt olvasható), már régen készültem megnézni ezt a még Ausztráliában, a Romper Stomper előtt készült filmet, ezért nagyon megörültem, amikor egy kedves olvasó kérte a kritikát. Egy kicsit csalódott vagyok, jobbat és többet vártam, de a színészi alakítások miatt egyszer mindenképpen érdemes megnézni ezt a cannes-i filmfesztivált is megjárt alkotást!

Martin (Hugo Weaving) születése óta vak, és kényszeresen azt hiszi, hogy neki mindenki hazudik, ezért mindent lefényképez, és a házvezetőnőjével, Celia-val (Geneviéve Picot) elmondatja, hogy mi van a képen. Egy nap találkozik Andy-vel (Russell Crowe), akivel idővel barátok lesznek. A nő féltékeny lesz, és mindent megtesz azért, hogy Martin csak az övé legyen...

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: dráma filmkritikák

Senki szigete (2014)

2014.10.17. 20:00   danialves

Senki_szigete_foto_Szilagyi_Lenke.jpgA Senki szigete az egyik legnagyobb sötét ló volt a számomra az idei év magyar filmterméséből. Egyrészt ezt az alkotást nem előzte meg semmilyen fesztiválvisszhang, másrészt mindezek mellé sikerült egy olyan semmitmondó előzetest összehozniuk az alkotóknak, hogy az alapján éppenséggel az év legzseniálisabb és legrosszabb filmje is kijöhetett volna végeredményként. Azonban hála az elvárások hiányának, végül kifejezetten pozitívan csalódtam.

Juli (Jakab Juli) saját esküvőjéről menekülve száll fel egy vonatra. Egy hirtelen döntéstől vezérelve ruhát és életet cserél a mellette ülő lánnyal, és ablakmosóként folytatja a munkáját Budapesten. Így fut össze a taxisofőr Verával (Bánfalvi Eszter), aki álmai eléréséért még a lopástól sem riad vissza, nem egyszer saját utasait rövidíti meg. Kettejük sorsa pedig Zoliéval (Mohai Tamás) fonódik össze, aki napjait kosárlabdázással és lányok felszedésével tölti ki, azonban egy félresikerült légyott után egy mesés örökség megszerzéséért folyó átverés közepében találja magát.

tovább »


Ha tetszett a poszt, lájkold blogunk Facebook-oldalát is!

Címkék: magyar dramedy filmkritikák