Könyvkritika: Bíró Szabolcs: Anjouk V. rész - Ötvenezer lándzsa (2018)
2018. június 25. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Bíró Szabolcs: Anjouk V. rész - Ötvenezer lándzsa (2018)

Végre visszatértek a Bátorok, az Anjouk-sorozat pedig jobb mint valaha

 otvezener_landzsa.jpg

Végre visszatértek a Bátorok, az Anjouk-sorozat pedig jobb mint valaha, pontosan ezt vártam Bíró Szabolcstól! Emberünknél jobban senki sem tudja átadni a középkori Magyarország hangulatát, kötetről kötetre fejlődik az írástechnikája, már olyan szinten tudja facsarni szegény olvasó szívét, hogy óriási érzelmi viharok közepette falja fel rekordidő alatt a történetet, amelyben van minden, amiért egy történelmi regényt szeretünk: dráma, szerelem, véres csaták, romantika, kaland, királyok, nemesek és közemberek, nagypolitika és emberi tragédiák. Miközben tovább folytatódik a Bátor - saga a következő nemzedékkel, Károly Róbert uralkodását is figyelmmel kísérhetjük az 1328-1330 közötti időszakban. Hiába ismeri az ember lánya Zách Felicián merényletének tényét, mégis sokkot kap, amikor szembesülnie kell a történelemórákról jól ismert eseményekkel, mert ezúttal annyira emberközelből ismerjük meg a történetet, hogy belesajdul a szívünk. A szerző ügyesen éri el, hogy úgy érezzük, részesei vagyunk az eseményeknek, egy romantikus szállal bevonja a főhőst az események sodrába, neki pedig ugye teljes gőzzel szurkolunk, hogy méltó legyen apjához, aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy tökéletesen megértjük Zách Felicián motivációt a királyi család elleni merényletre vonatkozóan. Azért viszont nagyon szégyelltem magam, hogy történelemrajongóként nem is hallottam a Vöröstoronyi-szorosban történt eseményekről, és miután ki mertem fújni a levegőt a csata végén, majd magamhoz tértem a sokktól, örültem, hogy ismét tanulhattam valamit a korszakról. Nem tudom elégszer elmondani, hogy ez a sorozat tévésorozat után kiált, olyan filmszerűen került megírásra, hihtetetlen ismeretanyagot ad át erről az időszakról az olvasónak a szerző, miközben kiválóan szórakoztatja az olvasóját, remekül vezetett történettel, jól megírt karakterekkel, a könyv ott és akkor  drámai, romantikus, tragikus és humoros, amikor kell.

1328-ban járunk, Bátor Szilárd búcsút vesz nevelőapjától és nevelőanyjától, és apja régi barátjának oldalán elindul a sorsa felé. Habár szívesebben folytatná kovácsként az életét, a király úgy dönt, hogy apja örökébe kell lépnie, így Magyarország fehér sárkánya, Lackfi István gyámsága alatt megkezdődik vitézi kiképzése. A fiatalember az udvarba kerül, ahol beleszeret a királynő udvarhölgyébe, Zách Klárába és fogalma sincs, milyen tragikus eseményeknek néz elébe...

Már a bevezetés is olyan ütősre sikeredett, ahogyan még egyik részé sem, pedig eddig sem kispályás kezdetekhez volt szerencsénk az évek során. Nem lesz könnyű felülmúlni, pedig még csak az ötödik résznél tartunk a tervezett tizenötből (nem fogunk unatkozni mostanában, az biztos), de az írót ismerve meg fogja ugorni ezt a lécet is. Azonnal meghozta a kedvet a történethez, és miután röviden összefoglalásra kerülnek az előző rész eseményei (ez nagyon jó ötlet, mert nem mostanában jelent meg az előző kötet, kell egy kis emlékeztető, hogy fel tudjuk venni az események fonalát), már zajlik is az élet Szilárd körül, aki a békés kovácsműhelyből hirtelen egy nyüzsgő nemesi udvarházba kerül, ahol barátokat szerez és szépen fejlődik a jelleme, nevelőinek pedig főhet a feje, hogyan tartsák féken édesapja benne tovább lobogó önfejűségét és hirtelenségét. Károly Róbert közben viharos uralkodásának legnyugalmasabb éveit éli, azonban mindvégig érződik, hogy ez csak átmeneti állapot, be is következik a tragédia, ami után elveszti az addig híres józanságát, hibát hibára halmoz, amelynek eredményeként seregével együtt olyan csapdába kerül, hogy még úgy is aggódtam az életéért, hogy tudtam, nem abban az évben hunyt el. A lezárás is simán zseniális, végre megtudjuk, mit is jelent a címben szereplő ötvenezer lándzsa, hogy aztán a falat kaparjuk a folytatásig, így kell ezt csinálni.

Habár a történet főszereplője Bátor Szilárd, azért nem tévesztjük szem elől Lackfi Istvánt sem, akinek végre sikerül megreguláznia egy emlékezetes jelenetben a feleségét és ügyes taktikával eléri, hogy újra nyugalom legyen a magánéletében. Szükség is van rá, hogy az országos dolgokkal tudjon koncentrálni, mert a Zách-merénylet a családi tragédián túl alapjaiban ássa alá az addigi viszonylagos békét és nyugalmat, a király hadba hívja a népét, és Lackfira marad a sereg vezetése, Szilárd pedig átesik a tűzkeresztségen. De addig még sok minden történik, figyelemmel kísérhetjük a bivalyerős fiatalember érését, megtudhatjuk, hogyan szerez életre szóló barátokat - naná, hogy egy verekedéssel kezdődik az egész a fiatal fiúk között, hogyan történhetne másként -, hogyan lesz életében először szerelmes, és miként néz szembe az ellenséggel a Vöröstoronyi - szorosban. Miközben egyetlen pillanatra sem ül le a cselekmény, mégis van időnk megismerkedni a korabeli élettel, megtudhatjuk, hogyan készül egy dömöckölt acélpenge, milyen ruhát viseltek az emberek, milyen volt egy nemesi udvarház berendezése, stb., amelyek egyrészt rengeteget tesznek hozzá a regény hangulatához, másrészt pedig olyan különleges lehetőség az ismeretszerzésre az adott korról, amit biztosan nem fogunk megtudni egyetlen száraz tankönyvből sem.

Nem sarlatán kézzel íródik az Anjouk története, Bíró Szabolcs végtelen tudással rendelkezik a korszakról, hagyományőrzőként pedig különös érzékenységgel tudja belehelyezni a karaktereket régmúlt korok igaz történetébe. Talán ez a titka ennek a kiváló sorozatnak, amelynek minden sorát öröm olvasni, pontosan olyan érzés, mintha az olvasó is benne lenne a történetben, ott hullajtja a vérét a többiekkel a csatában, együtt sír és nevet a szereplőkkel, és repes a szíve, hogy Bátor Szilárdban tovább él az egykori templomos lovagok minden erénye és apja nyakassága. Nagyon kíváncsian várom a folytatást, mert azt ugyan tudom, hogy mi fog történni a királlyal és az országgal a következő években, azt viszont nem, hogyan alakul a fiatal fiú és barátainak sorsa. Tökéletes olvasmányélményhez volt szerencsém, amely kiemelkedik a hazai, amúgy nagyon is színvonalas történelmi regények közül, megvan benne az a bizonyos plusz, ami miatt képtelenség letenni. Remélem, minél előbb jön a folytatás, mert már nagyon olvasnám.

10/10

A könyvet az Athenaeum Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr1814063335

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Wod Meselo 2018.06.26. 05:46:49

Hasra esni azért nem kell. Az első könyve ebben a sorozatban lepkefing. [szájbaragós jellem ismertetések kvázi már ezekben elspoilerezi a tetteiket] Tény, hogy feltöróben van mint a huszár segge, de messze van még egy Makkai Sándortól , és csak alulról kapargatja Fekete István A koppányi Aga testamentumát.
Illetve valahogy nem hagy szabadulni a gondolat, hogy a srác vajh nem-e KORNYA Zsolt és/vagy MARTIN köpönyegéből bújt-e ki?
De azt mindenképpen tisztelem, hogy a saját polgári nevén publikál. Bár most ha jobban meggondolom ez a lehetőség inkább az infó korszak adománya.
süti beállítások módosítása