Könyvkritika: Jelena Lengold: Vásári mutatványos (2018)
2018. június 12. írta: chipolino

Könyvkritika: Jelena Lengold: Vásári mutatványos (2018)

„(…) az emberek általában nem képesek felismerni a csodát akkor, amikor éppen megtörténik.”

vasari.jpg

Jelena Lengold szerb írónő novelláskötetének fő motívuma a boldogság keresése, megtalálása és megtartása – a történetek hol férfi, hol női szemszögből mutatják be a mai párkapcsolatok összetett, sokszor a szereplők számára is átláthatatlan rendszerét. A novellák színvonala hullámzó; némelyik felvillant érdekesebb gondolatokat, alapvetően azonban sok újat nem mondanak a női-férfi kapcsolatok természetéről.

Tizenhárom elbeszélés kapott helyet a rövid kis kötetben, ezek nagy része női nézőpontból, általában középkorú, már sok tapasztalattal rendelkező nők szemszögéből íródott. Az egyes szám első személyű írástechnika személyessé, közelivé, átélhetővé teszi a nők érzéseit, gondolatait, a velük történteket, férfi beszélő esetén viszont kissé erőltetettnek hat. Emellett a nőiség is kicsit túl hangsúlyos a kötetben; a feminista pamfletként jellemzett Ofélia, menj kolostorba! című novellát csak az irónia menti meg, és az én ízlésemnek túl sok a feminizmus több másik írásban is.

Ez persze abból is adódik, hogy a szereplők nagy része boldogtalan, magányos nő, akiknek nem úgy alakult az életük, ahogy szerették volna, emiatt pedig legtöbbször a férfiakat hibáztatják. A magány, a társ nélküliség megélése visszatérő témája a novelláknak; az írónő kendőzetlenül, őszintén beszél az egyedül élő nők problémáiról, arról, hogyan lehet teljes életet élni férfiak nélkül is. Nem takargat semmit, nagyon egyenesen kimondja, hogy nem minden történet végződik happy enddel, nem mindig jön el a herceg fehér lovon, és igenis előfordul, hogy valaki nem talál párt magának.

Legtöbbször teljesen hétköznapi életek, sorsok bemutatását láthatjuk, melyeket egy-egy múltban megbúvó titok tesz végül drámaivá. A házasságok, párkapcsolatok legtöbbször a hatalomról szólnak, arról, hogy ki uralkodik a másik felett, illetve hogy mi köthet össze két embert sok-sok éven át, mi az, ami megmarad akkor is, ha már a másik minden porcikáját, minden rezdülését ismerjük. Sok történetben hangsúlyos a szexualitás, aminek a funkciója nem mindenhol érthető, és néhol inkább zavarja az értelmezést.

A testi vágy mellett a lelki harmóniára törekvés is mozgatja a történetek szereplőit: nem csak társat, partnert, hanem önmagukat is meg kell találniuk a boldogság eléréséhez. Magáról az írásról is sok novella szól, és valahogy ezek is a férfi-női viszonyokhoz kapcsolódnak, ahogy a kötet illusztrációi is, amelyek általában meztelen valójukban, lecsupaszítva mutatják a női-férfi testeket. Alapvetően tehát a szerelem és a vágy köré rendeződnek a novellák, de nem a pozitív, boldog, hanem inkább a fájdalmas oldalukat ábrázolva. „Igazuk van az íróknak, a szerelem megmutatta nekünk Istent. Most pedig megöljük őt, és a másvilágra jutunk bűnösökként, akik mindig is voltunk.”

7/10

A kötetet a Magvető Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr414032928

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.