Könnyvkritika: Andrew Morton: Meghan  - Hollywoodból a Buckingham - palotába (2018)
2018. június 01. írta: FilmBaráth

Könnyvkritika: Andrew Morton: Meghan - Hollywoodból a Buckingham - palotába (2018)

Habkönnyű, de alapos életrajz, tényleg kiderül belőle, ki az a Meghan Markle

meghan_1.jpg

A királyi valóságshow szintet lépett május 19-én, Harry herceg azzal, hogy elvett egy félvér, elvált amerikai sorozatszínésznőt, aki ráadásul még idősebb is nála néhány évvel, látványosan belekormányozta a nem kicsit konzervatív Windor-házat a XXI. századba. Racionális közgazdászként nem hiszek a tündérmesékben, rengeteg oka volt annak, hogy ez a meglepően meghitt esküvő megvalósulhatott (sütött a fiatalokról, hogy halálosan szerelmesek egymásba, nagyon édesek voltak), attól kezdve, hogy a Brexit sokkjától még mindig szédelgő angolokra ráfért egy ilyen látványos közösségi élmény, azon át, hogy Harry valószínűleg az életben nem fog trónra lépni, tehát gyakorlatilag pont mindegy az uralkodóház szempontjából, hogy kit vesz el, egészen addig, hogy a királynő tökéletesen tisztában van azzal, hogy a monarchia túléléséhez az alattvalóknak érezniük kell, nem egy poros intézményről van szó, hanem egy modern, fiatalos, dinamikus dinasztia viszi a prímet a királyi családban. Habár eléggé hidegen hagyott a felhajtás (a világraszóló lagzi tévéközvetítése idején moziba mentem), de ettől még nagyon is kíváncsi voltam arra, hogy ki is a Meghan Markle, aki immár Sussex hercegnéje, és Hollywood csillogó, felszínes világát cserélte fel a Buckingham palotára (vagy akárhol is fognak remélhetőleg boldogan élni életük végéig Harryvel, de mégiscsak ez a palota testesíti meg az uralkodóházat). Nem hétköznapi jelenség lehet, ha ennyire sikerült magába bolondítania Harry herceget, aki mindig is híres volt arról, hogy szerette a szebbik nemet, és nem úgy nézett ki, mint aki olyan nagyon bele akar evezni a házasság békés kikötőjébe, aztán jött ez az amerikai lány, ő pedig beleszeretett és kiharcolta, hogy elvehesse. Azonban tanult édesanyja tragédiájából és olyannyira sikerült távol tartania a sajtót a leendő hercegnétől, hogy csak az esküvő előtt kezdtek szállingózni az információk Meghan-ről. Az ifjú pár, valamint a rajongók és érdeklődők milliói még fel ocsúdhattak a királyi lagzi eseményeiből, és már meg is jelent Andrew Morton könyve a királyi család legújabb tagjáról. A szerző immár rutinosan terelget bennünket a Windsor-ház útvesztőjében (hiszen ő írta meg Diana, majd később Katalin és Vilmos történetét is), természetesen kicsit bulvárosan, de egyáltalán nem ízléstelenül ismerteti meg velünk Meghan élettörténet és a hercegi pár szerelmének történetét. Habkönnyű, de alapos életrajz, tényleg kiderül belőle, ki az a Meghan Markle, mennyire nem volt könnyű elérnie sikereket a szakmájában, mennyire nem szerep a számára a jótékonysági munka és milyen komolyan veszi a feminizmust. Nos, nem lesz könnyű dolga a hagyományokba merevedett királyi udvarban, de biztos vagyok benne, hogy ez az erős, kiegyensúlyozott fiatal nő meg fogja találni a módját annak, hogy a saját elképelései szerint alakítsa az új életét.

Meghan Markle 1981-ben született fekete anyától és fehér apától egy meglehetősen eklektikus családba, amely elég hamar felbomlott, 7 éves volt, amikor a szülei elváltak. Édesapja világosítóként dolgozott Hollywoodban, ezért hiába szerzett diplomát nemzetközi kapcsolatokból, mégis inkább az álomgyárban próbált karriert befutni, ami nagyon kínkeservesen indult be, hogy aztán a Brilliáns elmék című sorozattal végre beüssön a hírnév és a pénz. A fiatal nőaz ismertéségét arra használta fel, hogy felhívja a figyelmet a nemek közötti egyenjogúság problémáira, saját blogot indított, egyre többet foglalkozott humanitáriuis tevékenységgel, miközben élte a saját életét. Aztán jött Harry herceg és minden megváltozott...

Egy részletes családfával indít a szerző, több generációra visszamenőleg megismerhetjük Meghan fekete őseit, akik röpke 150 év alatt a rabszolgaságtól eljtutottak addig, hogy diplomás emberek is legyenek a családban, illetve sok évszázados múltra visszatekintő fehér felmenőit, akik bármilyen hihetetlen, nagyon sokszoros áttéttel ugyan, de rokonságban állnak az angol királyi családdal, vagyis Harryvel igazából nagyon-nagyon távoli unokatestvérek. A szülők, Tom Markle és Doria Ragland között 20 év volt a korkülönbség, de nem ezért váltak el, hanem azért, mert Meghan édesapja munkamániás volt, Doria pedig lányához hasonlóan nem tűrte el senkitől, hogy semmibe vegye. A fiatal lány édesapja jól fizető munkájának köszönhetően elit iskolákba járhatott, az egyetemet is elvégezte, majd ahelyett, hogy diplomáciai pályára lépett volna, elkezdett meghallgatásokra járni, és miközben különféle alkalmi munkákból élt, kitartóan várta, hogy eljöjjön az ő ideje, és végre sikeres színésznő legyen belőle. Miközben keményen dolgozott azért, hogy megéljen és előbbre jusson választott hivatásában, élte a gondtalan fiatalok életét, bulizott, pasizott, ahogyan azt kell. Aztán jött a Brilliáns elmék, megszűntek az anyagi problémái, így egyre több ideje és energiája maradt a jótékonysági munkára, illetve a feminizmussal kapcsolatos véleménye megosztására elsősorban az életmód blogján, majd később nemzetközi szervezetekben is. Közben 2011 - ben férjhez ment egy bohém filmproducerhez, majd két év múlva el is vált tőle (az okok: a távolság, és az, hogy jóval sikeresebb volt a munkájában, mint a férje). Annyi év után végre jól érezte magát a bőrében, aztán jött egy vakrandi, és a feje tetejére állt az élete.

Harry herceg a szemünk előtt nőtt fel, láttuk, hogyan merül el a bulizásban, hogy aztán a hadseregben végre rendet tanuljon és megkomolyodjon. Mára megtalálta a helyét az életben és a családban, édesanyja példáját követve a jótékonysági munkára koncentrál, ő hívta életre az Invictus játékokat, a sérült katonák sporversenyét, valamint többek között Afrikában orrszarvúak mentésével foglalkozik. Jókor találkoztak a fiatalok, mindketten megvívták a saját csatáikat, két érett ember döntött úgy, hogy összeköti az életét. Meghan mindig is ambíciózus lány volt, ezért mielőtt engedett az érzelmeinek, nyilván végiggondolta, hogy milyen kiszámíthatatlan a színészi pálya, és mennyi előnye van a hercegnői létnek, és mennyivel többet tehet a számára olyannyira fontos humanitárius célokért ebben a helyzetben. Nem zavarta a média, megszokta és szereti a csillogást, volt elég idejük megismerni egymást Harryvel távol a világ zajától, mire vártak volna, nem igaz? Nem véletlenül sugárzott a boldogság róluk az esküvőn, ez bizony szerelmi házasság volt a javából, amely komoly érzelmi alapokon nyugszik. Meghan-nak nem lehetett könnyű feladni a karrierjét és megtanulni pukkedlizni, és eligazodni a királyi protokoll labirintusában, de túlélő típus, aki tudja, mit miért tesz, kiegyensúlyozott ember, akit nem kell félteni attól, hogy elveszíti az egyéniségét a fenséges díszletek között.

A könyv jól szerkesztett, Andrew Morton rutinos író, gyorsan fogynak az oldalak, miközben szépen lassan kirajzolódik előttünk Meghan Markle portréja. Ez az erős fiatal nő kiküzdötte magának a sikert, és mivel egész életében szembesülnie kellett a rasszizmussal, különösen érzékeny lett a megkülönböztetés témaköre iránt, miközben a nők jogaiért is kiállt, és nyilván ezen nem fog változtatni Sussex hercegnéjeként sem, vagyis nem kicsit fogja modernizálni a monarchia kissé poros levegőjét, ami lássuk be, ráfér erre az intézményre. Könnyen fogyaszható, mégsem felületes életraj született Meghan-ről, benne van minden fontos, amit tudnunk kell róla, nem hallgat el semmit a szerző a múltjából, de nem is megy le bulvárszintre. A teljes igazságot nyilván csak az érintettek tudják (és ne legyen illúziónk affelől, hogy Morton egyeztetett a palotával, mielőtt nyomdába küldte az írását), de teljes körű képet kapunk arról, hogyan jutottak el az esküvőig. Nemcsak rajongóknak ajánlom ezt a könyvet, hanem mindenkinek, aki velem együtt kíváncsi arra, hogy ki az a lány, aki Harry elvett.

8/10

A könyvet a Gabo Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr2114015338

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.