Könyvkritika: Zsoldos Péter: Távoli tűz (1969)
2018. május 14. írta: P.A. Doorman

Könyvkritika: Zsoldos Péter: Távoli tűz (1969)

Egy ókori város története két kötetben.

t_t_m.jpg

A Viking visszatérben megismert Gregor Man kalandjai nem érnek véget űrhajójának távozásával, az igazi munka csak ezután következik. Egy ősi város mindenapjait ismerheti meg az olvasó, mely valahol a földi ókornak megfelelő történelmi korszakban próbál érvényesülni a városállamok alkotta szomszédok között. A Zsoldostól már jól megszokott szemkápráztató tájleírások folytatódnak, egy tengerparti város mesés helyszíneire kalauzol minket a szerző.  A Távoli tűz kétségtelenül részletesebb és sokkalta kidolgozottabb történet, mint az első résznek is nevezhető Viking visszatér /melyről itt találjátok egy korábbi írásomat/. A magyar sci-fi kimagasló tehetsége rendkívül részletes és komplex világot teremtett Avana városa köré. Több évtizedet élhetünk végig Gregor Mannal a történet lapjain, megismerve így számos részeletet Avana hétköznapjaiból és történelméből.

Gregor Man társai távozása után magára marad. A vadonban töltött idők viszontagságai miatt szíve nem bírná a visszautat a Földre. Így kényszerül arra a nehéz döntésre, hogy az idegen bolygón kénytelen leélni élete hátralévő részét. Szerencséjére vagy éppen szerencsétlenségére egy palotaforradalom kellős közepében találja magát, és az események nem várt eredményeként ő kerül Avana megüresedett trónjára. A Földről jött geológus otthonról hozott tudásával próbálja kormányozni újdonsült népét. Belső vívódásaival harcolva egy cél lebeg a szeme előtt, nyomot hagyni az idegen bolygó, Gáma történelmében, hogy a bizonyosan megérkező második földi expedíció egy fejlettebb társadalomba érkezhessen meg a Tau Ceti rendszer lakható bolygójára.

Úgy gondolom, hogy akinek tetszett a Viking visszatér, az nem fog csalódni ebben a könyvben sem. Igaz, hogy merőben más, mint a már említett első rész, de ebben a történetben pont az az igazán jó, hogy feszegeti a sci-fi határait. Az, aki az űrhajós, térhajtóműves, csillagok között lődörgős science fictiont szereti, annak az utolsó fejezetig várnia kell, de – nem akarom elszúrni a csattanót – ott aztán igazán elemében érezheti magát.

A könyv hangulata engem teljesen magával ragadott, ahogy megjelent a város mindennapi életébe lassan beépülő fejlődés, amely mégis radikálisként hatott. A íj és nyíl felfedezése, a vas megismerése, majd pedig az üveg gyártása mind-mind fordulópontjai a történetnek, amelyben nem egyszer háborús konfliktusok is kirobbannak. Érdekes látni, hogy a mindig pacifista Gregor, hogyan próbál meg túllépni ezeken a nehéz időszakokon. Isteni Úr – Gregor – egy olyan Földre vágyik vissza, ahol béke van és egyenlőség, egy racionalista társadalom, mely levetkőzte múltja - azaz a mi jelenünk – minden hibáját, és tökéletes egyenlőségre épülő társadalommá vált. A Földre vágyódó merengések egyik eredménye, hogy pár oldal után rájöhet az olvasó, hogy az egész könyv egy napló, amit a mindennapjait élő avanai égből jött király ír a második földi expedíciónak címezve.

A történetben megjelenő karakterek igazán erősek, néhány szereplő igazán becsülendő, vagy éppen elborzasztó jellemfejlődésen megy keresztül. Ott van például az egyszerű hajóskapitány (majdhogynem kalóz) alakja, aki a történet végére egy bölcs vezetőként búcsúzik a világtól. Vagy éppen Pehnemer őrülete, aki a háború szörnyűségeibe beleőrülve igazolja Gregor Man pacifista szemléletmódját. A történet során mindvégig hihetően jelentek meg ezek a karakterek, beszédstílusukra, gesztusaikra olyan részletesen tér ki a szerző, hogy egy-egy párbeszéd filmszerűen jelenik meg a könyv lapjain.

A Metropolis Média Kiadó még 2017-ben a Viking visszatérhez hasonlóan kiadta a történet folytatását. Ezzel három könyvre növelte az újra kiadott Zsoldos életműsorozatot. Ugyanis visszatért az 1990-es koncepcióhoz, és a Távoli tűz történetét két kötetben adta az olvasók kezébe. A kötetek a már a Vikingnél is látott minimalista designt követik. Igazán kézbe való könyveket sikerült készíteni, érdekes, hogy a számozást a címbe rejtett két kis narancssárga pöttyel oldották meg. Ami még külön megérdemel egy plusz pontot, az a mindkét kötetben megjelenő térkép, amin az olvasó végigkövetheti Gregor Man utazásait az Avanát körülvevő tengeren. Mindenképpen becses darabja lett a könyvespolcomnak ez a két kötet, és az kifejezetten örömteli jelenség lenne, ha Zsoldos még újrakiadásra váró műveit is – a kiadó eddigi designját követve – más-más színben adnák az olvasóközönség elé. Így majd ha elérhetővé válik a teljes életműsorozat, egy igazán szép és színes ékévé válhat könyvespolcainknak.

10/10

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr513907764

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Terézágyú 2018.05.15. 10:58:29

Hey man!
Thomas Mann is OK.
Heirinch Mann is OK.

But Gregor ManN is wrong!

P.A. Doorman 2018.05.15. 11:10:31

@Terézágyú: Thanks for my (our) most careful reader!

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2018.05.17. 22:28:51

" Vagy éppen Pehnemer őrülete, aki a háború szörnyűségeibe beleőrülve igazolja Gregor Man pacifista szemléletmódját. "

Vagy nem. Nem a pacifista szemléletmód igazolása ez. Mert a háborút épp a Gregor Man által alapított Avanna Tanácsa demokratikusan szavazta meg, Gregor érvelése ellenére... Ez inkább annak a nagyon jó, bár szomorú példabeszéde, hogy a különböző társadalmakra nem lehet csak úgy, rövid idő alatt teljesen eltérő szokásokat, eszméket ráerőltetni, bármilyen jók és szépek is, azok. Annak a társadalomnak meg kell érnie ahhoz hogy helyén alkalmazza azokat.