Robin Hood, a tolvajok fejedelme / Robin Hood: Prince of Thieves (1991)
2018. május 07. írta: FilmBaráth

Robin Hood, a tolvajok fejedelme / Robin Hood: Prince of Thieves (1991)

ez még mindig egy nagyon jó kis romantikus kalandfilm, amin istenien lehet szórakozni.

robin_hood_1.jpg

"Nem vagyok képes rá ebben a ricsajban.", "Nem teszem a magamévá, majd csak az esküvői szertartás után. Legalább ez az egyetlenegy dolog legyen rendben az életemben." "Hogyan tudták ilyen tanulatlan fickók bevenni Jeruzsálemet?", "Érdemes rá a nő? Meghalnék érte!". Az előzetes alapján biztosan nem számíthatunk ilyen örökbecsű mondatokra az új Robin-Hood-filmben, amely elsőre egy látványos, de tökéletesen felejthető darabnak néz ki, olyannyira, hogy másodjára már nem is volt kedvem megnézni. De legalább eszembe jutott róla ez a régi kedvenc, amely hatalmas sikert aratott a maga idejében, Bryan Adams a mennybe ment a film betétdalával, még egy Oscar-díjat is besöpört érte Michael Kamen zeneszerzővel karöltve. Kevin Costner népszerűsége csúcsán játszotta el a főszerepet, egészen jól, mégsem miatta maradt emlékezetes ez a film, hanem Alan Rickman és Morgan Freeman zseniális egysorosai és a látványos akciójelenetek miatt. És azóta sem változott semmi, ez még mindig egy nagyon jó kis romantikus kalandfilm, amin istenien lehet szórakozni. Messze van a tökéletestől, inkább a poénokon volt a hangsúly, mint a történeten (amit amúgy is mindenki ismer), és talán éppen ezért nem  tudtak igazán drámaiak lenni az annak szánt jelenetek sem, így semmilyen katarzist nem hordoz magában a film, viszont jókat kardoznak és nyilaznak benne, szerelem is akad, és jókat lehet rajta nevetni. Nem olyan klasszikus, mint az 1938-as változat Errol Flynn-el, nem olyan agyeldobósan nevetős, mint a Mel Brooks-féle Robin Hood, a fuszeklik fejedelme, de simán felfér a dobogó harmadik fokára a téma feldolgozásai közül szerintem, pedig nem kevés akadt belőle az évek során, hiszen a filmeseket sokszor megihlette a gazdagokat megsarcoló, szegényeket segítő, zsarnokot eltipró nemesifjú karaktere.

Robin of Locksley (Kevin Costner) évek óta raboskodik Jeruzsálemben, míg végül a mór Azeem (Morgan Freeman) segítségével kiszabadul és hazaindul Angliába. Otthon azonban borzalmas hírek fogadják: édesapját megölette a nottinghami seriff (Alan Rickman), a család vagyonát elkobozta, így a nemesúrnak az erdőben kell menedéket keresnie a bújdosók között. Emberünk nem tétlenkedik sokáig, felveszi a harcot a gonosz seriffel...

Habár a bemutató idején Kevin Costner volt a szupersztár (ki gondolta volna, hogy már csak néhány év és viharsebesen eltűnik a süllyesztőben a Waterworld csúnya bukása után), én mégsem miatta zarándokoltam el a moziba, hanem Christian Slater miatt, akibe akkoriban halálosan szerelmes voltam (született jókislány lévén mindig is vonzottak a rosszfiúk, ez van), hogy aztán teljes beájulásban töltsem a több, mint két órás játékidőt az azóta már lebontásra ítélt Turul Moziban Tatabányán. Mert olyan szinten verdeste az egeket a coolságfaktor ebben a kalandfilmben, hogy utána sokáig kerestem az államat, évekig szálldostak még a poénok a baráti és családi beszélgetések során, hogy aztán csendben a múltba vesszen az egykori nagy kedvenc, mert ez az élet rendje. De a szép emlékek megmaradtak, és azonnal eszembe jutott minden, amikor megláttam az első jelenetet, bearanyozta a vasárnapomat ez a film, amelyen még mindig istenien szórakoztam, csak most már volt egy pici hiányérzetem a dramaturgiai hiátusok miatt, de ennél nagyobb bajom ne legyen.

Kevin Costner volt a húzónév, de a helyzet az, hogy Alan Rickman simán lemosta őt a vászonról, Morgan Freeman is jobb volt nála, nem véletlen, hogy a máig emlékezetes poénok az ő karakterükhöz köthető. A szinkron simán zseniális, Szakácsi Sándor, Gáti Oszkár, Reviczky Gábor triumvirátusát kíválóan egészítette ki Jakab Csaba, Kránitz Lajos, Vajda László és Pápai Erika. Christian Slater nem sok vizet zavart sajnos (hiába, elmúltak az egykori "mindent elsöprő" érzelmeim iránta:-)), Mary Elizabeth Mastrantonio is főként csak a szép biodíszlet szerepét töltötte be, Sean Connery (aki egyébként szintén eljátszotta egykoron Robin Hoodot Audrey Hepburn Mariannja mellett egy sajnos nem túlságosan jól sikerült filmben) viszont mindent vitt egy hatásos cameo-szerepben. Ne hagyjuk említés nélkül Michael Wincott-ot Guy of Gisborne szerepében, illetve Nick Brimble-t Little John-ként na és persze az italt módfelett kedvelő Tuck barátot kiválóan megszemélyesítő Michael McShane-t sem.

robin_hood2_1.jpg

Valami egészen különleges bulihangulat uralkodik a filmben, dacára annak, hogy azért akad dráma benne rendesen, mégsem lesz komolytalan az összhatás, egy romantikus akció-vígjátékszerűség a végeredmény, amely nem fekszi meg a gyomrot, egy szórakoztató kalandfilm, ennyi és nem több, mégis rengeteg felejhetetlen jelenet van benne. Alan Rickman hihetetlen arckifejezései és durván poénos szövegei viszik a prímet, de Azeem - ot sem kell félteni, a bátor mór nemcsak a kardot forgatja derekasan, a szíve és a beszélőkéje is a helyén van. Mellettük a főhős egy kicsit háttérbe szorul, de nem is baj, mert az ő alapjában egysíkú karakterének határait nem lehet annyira erősen feszegetni, mint a notthinghami seriff esetében, így legalább kapunk egy igazán emlékezetes főgonoszt, akit titkon nagyon is bírunk, miközben természetesen a bújdosókkal együtt lángoló szívvel és íjjal harcolunk ellene, a kötelező "Istenért és Richárd királyért!" felkiáltással.

Nem kell túlgondolni ezt az alkotást, egy szórakoztató közönségfilmhez van szerencsénk egy olyan korból, amikor még nem voltak ott a CGI-varázslók, hogy mindenféle csodát varázsoljanak a filmvászonra, ezért kellett egy jó forgatókönyv, jó párbeszédekkel és érdekes karakterekkel, amelyekkel fenn lehetett tartani a néző érdeklődését, arról nem is beszélve, hogy itt még élőben mentek az akciók (oké, hogy a veszélyesebb jeleneteket a kaszkadőrök csinálták, de akkor is), ezért tudott olyan emberi lenni, ami a mai látványfilmek nagy részéből már hiányzik. Ha valaki besokallt a képregényfilmektől, de mégsem drámára vágyik, nyugodtan tegyen egy próbát / nosztalgiázzion egy jót ezzel a darabbal, nem fogja megbánni!

8/10

A Robin Hood, a tolvajok fejedelme teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) honlapján.

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr5313895498

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Serrin · http://ecigiblog.blog.hu/ 2018.05.07. 10:14:31

Egyetértek veled. Nemrég újranéztük és pont ugyanez jutott az eszembe róla.

zsebninja 2018.05.08. 11:24:51

Azért a filmnek nagyon jót tett a vágás, ugyanis a bővített verzióban nagyon fájóan látszik, hogy nem tudták eldönteni, hogy ez egy romantikus kalandfilm, vagy egy komédia.

A rövid verzióban Nottingham bírája egy idióta karakter, Alan Rickman olyan iszonyatos ripacskodással tudja előadni a kivágott jeleneteket, amik a fuszeklik fejedelmének a legcikibb poénjai alattiak, és teljesen kizökkenti a nézőt a film drámai sodrából. - aki tudja, nézze meg, mert annyira rossz, hogy azt látni kell.

Ugyanakkor csak a bővített verzióban derül ki, hogy Alan Rickman karaktere nem is jogszerint Nottinhgam bírája, ugyanis Mortiana a boszorkány meggyilkolta a valódi bíra gyermekét csecsemő korában, és kicserélte rá.

Terézágyú 2018.05.10. 09:33:26

Számomra negatív a film, mert az első eklatáns példája annak a trendnek, hogy minden filmbe kell egy néger is - bármilyen témájú, bármilyen korszakban játszódik is...

beat76 2018.05.16. 10:03:46

Agyeldobósan nevetős Mel Brooks-féle film? Mi van? Hát nem tudom, én nm tudtam rajta eldobni az agyam...max kínomban...