Már eltelt néhány nap a Bosszúállók: Végtelen háború bemutatója óta, lassan megtaláljuk az állunkat a letaglózó végkifejlet után, rávetettük magunkat a netre, hogy megtudjuk, hogyan fognak leszámolni a megmaradt szuperhősök Thanos-szal, melynek eredményeként még az olyan antigeek-ek is, mint én, rádöbbentek, hogy milyen végtelen a Marvel-univerzum, mennyi kraft van még a képregényfilmekben, milyen sok történetet vethetnek még filmvászonra Feige-ék. Egy korszak azonban véget ért Marveléknél ezzel a nagyszabású produkcióval, beérett az elmúlt 10 év termése, lassan eljött a generációváltás ideje, lesznek régi kedvencek, akik nyugdíjba mennek, néhány új szereplővel már megismerkedhettünk, és már a küszöbön toporgnak az újak, hiszen még idén jön a Hangya és a Darázs, jövőre Marvel kapitány, és már a további produkciók is forognak (más kérdés, hogy pont azért nem volt igazi katarzis a mostani film végén, mert tudtuk, hogy nem végleges a búcsú a szereplők egy részétől, nem irigylem a forgatókönyvírókat, hiszen valami hihető sztorit kell rittyenteniük a visszatéréshez, ha nem akarnak csalódást okozni a rajongóknak). A nagy univerzumépítésben szerintem túl kevés szó esik a színészekről, akik életet leheltek a karakterekbe, a CGI-varázslók mellett az ő tehetségük is kellett ahhoz, hogy ilyen népszerűek legyenek a képregényfilmek (na és persze Kevin Feige, aki kiválóan fogja össze a rengeteg szálat ebben az egyre bonyolultabb rendszerben). Ezért úgy gondoltam, ideje végiggondolni, milyen szerepet játszottak a Marvel-filmek a főszereplők karrierjében, az aktualitás miatt csak azokra vonatkoztatva, akik részt vettek a most moziba került "osztálytalálkozón". A lista teljesen szubjektív, ők az én kedvenceim, és mivel lányból vagyok, erősen túltengenek rajta a férfiak, de ez van.
Robert Downey Jr. (Vasember)
Emberünk karrierjét a sírból hozta vissza Vasember, amellyel mi nyertünk a legtöbbet. Robert Downey Jr. generációjának egyik legjobb színésze volt (aki anno látta a Chaplin-ben, az nem lepődött meg azon, hogy sok évvel később mit hozott ki ebből a szuperhős-szerepből), de a drog tönkrevágta az ígéretesen induló szakmai életutat. Sok bódulatban töltött év után sikerült tisztává válnia, megnősült, családot alapított, és szépen lassan újra beindult a szekér a filmiparban is, de az igazi nagy visszatérést A vasember hozta meg a számára. Volt 10 éve kiélvezni azt a sikert, ami a tehetsége alapján már régen járt volna neki, és az is biztos, hogy ilyen népszerűséget nem tudott volna szerezni drámai szerepekkel, de a kiesett időt már tudja pótolni semmi. Robert Downey Jr. hosszú évek óta önmagát játssza, és imádjuk érte, de lassan talán már ő is belefáradt önmaga ismétlésébe, és őszintén remélem, hogy a fajsúlyos szerepek felé fog fordulni, ha nemsokára véglegesen búcsút vesz Tony Stark-tól, és onnantól kezdve csak idő kérdése, hogy Oscar bácsi gyüjjön.
Chris Evans (Amerika kapitány)
Ez a fiú elérte, hogy majdnem elsírjam magam, amikor bejelentette, hogy beleunt a karakterbe, lassan búcsút vesz Amerika kapitány szerepétől, amelyet az elmúlt években sikerült sokszínűvé és érdekessé tennie, holott a Kapitány alapvetően egy nagyon egysíkú karakter, egy hős, akinek nincsenek negatív vonásai, ő maga a tökéletes katona. Aztán kiderült, hogy ennél jóval több van Steve Rogers-ben, azt viszont még nem igazán tudjuk, hogy Chris Evans ki tud-e majd lépni a kapitány árnyékából. A Marvel-filmeken túl elég felejthető alkotásokban tűnt fel eddig (bár A tehetséget kár lenne kihagyni), viszont megpróbálkozott a rendezéssel is, nem is rossz eredménnyel és a produceri feladatokba is belekóstolt. Meglátjuk, mit hoz a jövő, mire lesz képes Chris Evans távol a blockbusterek csillogásától, megtalálja-e a helyét a szakmában a védjegyévé vált pajzs nélkül vagy örökre megmarad Amerika kapitánynak. Én nem látom benne az átütő tehetséget, de remélem, rámcáfol a szimpatikus fiatalember.
Benedict Cumberbatch (Doctor Strange)
Ben egy isten, én pedig nem vagyok elfogult. Őszintén megmondom, halvány lila gőzöm sem volt róla, ki az a Doctor Strange, kizárólag azért néztem meg a filmet, mert a kedvenc színészem játszotta benne a főszerepet. A britek kiválósága okos döntéseket hoz a karrierje szempontjából nézve, hiszen látványos szuperprodukcióban is szerepet vállal, tudva, hogy a népszerűséget ezzel lehet megszerezni, de vigyáz arra, hogy főként nívós filmekben és sorozatokban tűnjön fel (a szinkronról sem feledkezik el szerencsére), elismert művész, neki biztosan akkor is lesz munkája, ha már nem játszhatja tovább a Föld legnagyobb mágusát. Szerencsére túl van már a nem kicsit túltolt sztároláson, a magánélete rendeződött, a sikerei ellenére megmaradt vicces és szerethető figurának, aki nem veszi magát túl komolyan, a munkáját viszont annál inkább. Az Oscar csak idő és jó film kérdése, hiszen a tehetséggel nincs gond, minden valószínűség szerint sok-sok évig fog megajándékozni bennünket jobbnál jobb alakításokkal mindenféle műfajban.
Chris Hemsworth (Thor)
Próbálkozik a fiú becsülettel, de eleddig még nem sikerült bebizonyítania, hogy pörölye nélkül is megállja a helyét a szakmában és a filmvásznon. A Thor-on kívüli látványfilmjei csendben eltűntek a feledés homályában, a Hajsza a győzelemért egy nagyon jó kis film, de önmagában kevés az üdvösséghez. Annyit sikerült bebizonyítani az évek során, hogy nemcsak az izmai imponálóak, színészi tehetség is szorult belé, volt olyan bátor, hogy a Thor harmadik részében kifigurázza saját magát és nagyon jól állt neki. Szimpatikus srác, aki sohasem került magánéleti botrányok miatt a lapok címoldalára, feleségével, Elsa Patakyval békésen nevelik gyerekeiket, távol az álomgyár felszínes világától. Szurkolok neki, szerintem több van benne, mint Thor, meglátjuk, hogyan alakul a szakmai élete, ha lejár a karaktere szavatossága a Marvelnél.
Tom Hiddlestone (Loki)
A nyikhaj istenke nélkül dögunalom lenne a Marvel-univerzum, képtelenség igazán haragudni erre a fiúra, pedig elég komoly problémákat tud okozni az asgardiak örök bajkeverője, akiről aztán természetesen kiderül, hogy hiába utálja látványosan a fivérét, Thort, végveszélyben nagyon is lehet rá számítani. Kiszámíthatatlan, ezért izgalmas karakter, Tom Hiddlestone pedig tökéletes választás volt a szerepre. A karrierje ettől függetlenül nem alakul túlságosan fényesen, időnként előfurdulnak vele olyan szakmai sikerek, mint pl. Az éjszakai szolgálat, , vagy az olyan kellemes meglepetések, mint a Kong: Koponya sziget, de az igazi áttörés még hiányzik, annál tehetségesebb, hogy "csak" Loki -ként maradjon meg emlékezetünkben, kíváncsian várom, milyen szerepeket hoznak az eljövendő évek.
Mark Ruffalo (Hulk)
A nagy zöld szörnyeteg se nem jó, se nem szép, viszont nagyon hiányozna a csapatból, ha nem lenne. Több színész is alakította az évek során Hulkot, de Mark Ruffalo tudott igazán mélységet adni a karakternek, a zúzáson túl meg tudta mutatni a Hulk/dr. Banner kettősséget, a vicces beszólásokon túl meg tudta őrizni a figura drámaiságát is, ráadásul megtalálta a helyét nem kis egóval rendelkező csapattagok között, ami alapjáraton sem kis teljesítmény. Ruffalot háromszor jelölték már Oscar-díjra, vagyis úgy néz ki, okosan használja a szuperhős-ismertségből származó előnyöket, és mivel egy érett színészről van szó, meg tud birkózni a komolyabb szerepekkel is. Habár szerintem még van potenciál Hulk karakterében, akkor sem fog a szakma szélére kerülni, ha el kell búcsúznia a Marvel-képregényfimek csillogó világától.
Chris Pratt (Űrlord)
Ha valakinek, akkor ennek a fiúnak nagyon bejött a galaxis őrzése, viharsebesen lett belőle A-listás sztár - rá is ment a házassága szegénynek, de hát mindennek megvan az ára ugyebár - , az újrafazonírozott Jurassic Park-ban az övé a főszerep, még egy olyan csúnya fiaskó sem tudott ártani a felfelé ívelő karrierjének, mint Az utazók, az amúgy tökéletesen felejthető A hét mesterlövész-remake-ben is észre tudta vetetni magát. Egyelőre látványfilmekben utazik ez a laza csávó, aki nem nagyon erőlteti a komolyabb szerepeket - valószínűleg bölcsen tisztában van a tehetsége határaival -, ami nem is baj, mert emberünk inkább az egyéniségével, mint a kiemelkedő tehetségével hódit a filmvásznon. Bírom a srácot, de nem tartom valószínűnek, hogy sokáig megmarad a felső ligában, de azért még néhány év csillogás kinéz neki a filmvilágban.
Dave Bautista (Drax)
Drax jött, mi láttuk a felsőtestét, és meg lettünk győzve, hogy ez a pasi bizony filmvászonra termett. Az egykori pankrátor nyilván nem a színészi képességeire alapozva vágott bele a filmszínészi karrierbe, és szerencséje is volt, hogy megtalálta Drax karaktere, amely tökéletesen illik hozzá, ő pedig nyilván élt a sikerből eredő lehetőségekkel, és bár látványfilmekben tűnik fel elsősorban, azért a nálunk forgatott Szárnyas fejvadász 2049-ben is láthattuk, egyáltalán nem akciószerepben. Akciósztárokra mindig szükség van, valószínűleg nem lesz gondja a közeli jövőben a sárga csekkekre.
Idris Elba (Heimdall)
Csak engem háborít fel, hogy ilyen kis szerepet kapott ebben az epikus történetben a bátor és nemes asgardi? Nagyon badass figura volt pedig mindvégig, sajnálom, hogy a sok egyéb szereplő mellett most nem nagyon tudott labdába rúgni. Heimdall nekem nagy kedvencem, Idris Elba kihozott a karakterből mindent, pedig ő elsősorban drámai színész, de hát a mai világban aki nem játszik blockbusterben, az nem tud komoly népszerűségre szert tenni, ezért egy-két ilyen szerepet ő is bevállal. Habár alapvetően maradt a tévénél, mégis ki tud tűnni a sorozatszínészek tengeréből, kijárna már neki valami komolyabb filmszerep, megérdemelné az Oscart.
Chadwick Boseman (Fekete párduc)
Atyaég, ez meg ki? Gondolom, nem csak én jöttem ki ezzel a felkiáltással a Fekete párduc vetítéséről, ami valahol szomorú, mert emberünk már előfordult néhány filmben - ezek közül mindenkinek a figyelmébe ajánlom a 42-est, remek darab - , de igazán ezzel a blockbusterrel tette fel magát a térképre a fiatalember. Nyilván még nem látható, milyen lehetőségek nyiltak meg a számára a filmiparban ezzel a kiugró sikerrel, néhány év múlva kiderül, mennyire tudott repülőrajtot venni a karrierje a tehetséges színésznek ezzel a szereppel.
Josh Brolin (Thanos)
Távol áll tőlem az erőszak minden formája, de ha egyszer összefutok Josh Brolin-nal, szó nélkül bemosok neki egy hatalmasat (tudjuk, miért), majd sportszerűen gratulálok a kiváló alakításhoz, amit ebben a filmben nyújtott, hiszen ő keltette életre a Marvel-univerzum legmenőbb gonoszát, igaz, hogy rengeteg CGI-al, de mégis egyénien. Nagyot megy idén ez az ember, hiszen nemsokára jön a Deadpool második része, ahol ő fogja játszani Kábelt, az előzetesek alapján nem fogja kímélni kedvenc dumagépünket, jó filmnek ígérkezik az is, a Sicario 2-ről nem is beszélve. A show-buisness nem igazságos, Josh Brolin egy kiváló színész, amit sok remek alakítással bizonyított már be, mégis a látványfilmek tették igazán sztárrá, de ez van, ezt kell szeretni. Hosszú távon nyilván maradnak a komolyabb szerepek, de addig is láthatóan lubickol az ügyeletes Marvel-főgonosz szerepében, lesz majd mit mesélni az unokáknak erről az időszakról.
Tom Holland (Pókember)
Óriási mákja van ennek a kölyöknek, pont akkor kapta meg a szerepet, amikor Póki annyi viszontagság után végre hazatért a Marvel-hez, ahol odafigyeltek a forgatókönyvre, és egy olyan jó kis filmet hoztak össze a gimis hálószövőnek, hogy még engem is sikerült meggyőzni arról, hogy milyen jó fej ez a karakter, pedig eddig egyetlen blockbuster sem tudta megkedveltetni velem a Pókembert. Túl fiatal még Tom Holland ahhoz, hogy előre látható legyen, hosszú távon is sikeres tud-e maradni ebben a gyilkos filmiparban, de egyelőre úgy tűnik, jól tud élni a lehetőségekkel, hajrá Póki!
Scarlett Johansson (Fekete Özvegy)
Dübörög a girlpower a Marvel-házban is, lesz Fekete Özvegy-film, már a rendezőt keresik (aki stílszerűen valószínűleg nő lesz), úgyhogy ha minden jól megy, záros határidőn belül megtudjuk, mi is történt annak idején Budapesten. Habár Scarlett elég régen játssza már Natasa Romanoff-ot, mégsem csak ehhez a szerephez kötődik a neve, sokféle szerepben kipróbálta már magát az évek során az akciófilmtől a drámán át a változatos szinkronszerepekig (amelyek közül a legemlékezetesebb minden valószínűség szerint A nő volt). Habár mostanában sokat cikkezett a sajtó a válásáról, azért nem kell aggódni a karrierje miatt, kérdés, hogy mi lesz pár év múlva, amikor kiöregszik a szexszimbólum kategóriából.
Zoe Saldana (Gamora)
Benne volt az Avatarban, az új Star Trek legénységében, mégis egy olyan film hozta meg az áttörést, amelytől igazából senki sem várt semmit, mégis hatalmasat szólt, mert olyan lazán tolta a bulit, amit imádott a nép. Ki gondolta volna néhány évvel ezelőtt, hogy Gamora ilyen fontos szerepet fog játszani a Marvel-univerzumban? Még mindig sok a titok és a kérdőjel a karakter körül, ráadásul lassan az Avatar-projekt is elindul, úgyhogy egy ideig biztosan nem fog hiányt szenvedni szerepekből Saldana, aztán majd kiderül, hosszútávú távon is meg tudja-e őrizni a hírnevét..
