Könyvkritika: Fábián Janka: Emma évszázada (2017)
2018. április 22. írta: Nagy Judit Áfonya

Könyvkritika: Fábián Janka: Emma évszázada (2017)

Az elmúlt generációk éneke

A XX. század regényét minden olyan szerző igyekszik saját szájíze szerint megvalósítani, aki valaha is próbált mérföldkőnek számító történelmi eseményeket beépíteni a cselekményébe. Ez nincs másképp Fábián Janka ezer oldalas regényével sem, sőt, ha egy könyvben kellene összefoglalni a magyar történelem és a társadalmi átalakulás folyamatát, megfűszerezni az egyén lélektani átalakulásával, a szubjektív értékrendszer átváltozásával, az Emma évszázada lenne rá a tökéletes példa.

emma.jpg

Annyit azonban be kell vallanom, hogy az ezer oldalas monstrum valójában három regényt tartalmaz, és így tulajdonképpen második kiadásnak is tekinthető. Viszont remek ötlet volt egybeszerkeszteni ezeket a regényeket, annak ellenére, hogy háromszáz oldalanként a gyakorlott olvasó is levegőért kiált. A tömény információáradat egy kezdőnek nehezebben befogadható, a haladók viszont a briliáns történetvezetés és cselekményszál-kezelés miatt még észben tartható-szinten haladhatnak végig a szövegen.

Emma alakja valójában nem egy fiatal lány, számomra ő a megtestesült Magyarország emberi kivetülése. Emma mindent kibír, mindent elvisel, mindennek aktívan részesen, együtt él, lélegzik a történelemmel. Apropó, történelem: az az állandó, ami mérföldkő jelleggel segít behatárolni egy-egy regény struktúráját, és kijelölni a közegben játszódó cselekmények határát, tehát a történelem az a mankó, amely az írók egyik fontos feladatát kéretlenül is átveszi, hiszen felosztja a készülő szöveget.

000008332_fabian_jpg_jpg_orig.jpg

Az Emma évszázada esetében viszont nemcsak „karó”-funkciót lát el, hanem konkrétan beletereli a szereplőket azokba a kényes szituációkba, ahol legjelképesebben átélhetik a XX. század hányattatott sorsát. Az ő szerelmeiken és szenvedéseiken keresztül pedig minden olvasó elhelyezheti saját magát az idő árjában, lemérheti helyzetét a boldogsági skálán, ez pedig olyan nagyszabású segítséget ad tudat alatt mindenkinek, hogy észre sem venni, mikor kezdünk el utazni ezekben a zivataros időkben.

Bár néhol kissé túlírt, néhol pedig egy-két jelenet hiányos, azért a lélektani ábrázolásból és a háttérben megjelenített, néhány mondatosan is könnyen vizualizálható díszletből nem von le jelentős élvezeti élményt a mérföldkövek közötti egyenlőtlen súlyelosztás. Hiszen ha komolyan vesszük, pont ebben a tökéletlenségében érdekes a saját évszázadunk is: a hosszabb vagy épp jobb időszakok nem azonos arányban keverednek el sem az ország, sem pedig az egyén életében. A hullámzó intenzitás pedig velejárója minden évszázad-regénynek, hiszen ez maga a család- és az ország rendkívüli története, az elmúlt generációk éneke.

Értékelés: 8/10

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr1413849816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.